Hazánkban több évtizedes múltra tekint vissza a történelmi hagyományőrzés, avagy modernebb kifejezéssel történelmi újrajátszás. Sokaknak biztosan a húsz évvel ezelőtti harisnyanadrágos, sufnituning lovagok jutnak eszébe a témáról, de szerencsére ma már minőség dolgában sokkal jobb a helyzet.
Korszakosan az ókortól az 1980-as évekig találhatók itthon komoly minőséget képviselő egyesületek. Gyakran nem is vagyunk tisztában vele, mi mindent adhatnak ezek a civilek a múzeumoknak.
Az újrajátszók olyan emberek, akik szenvedélyből történelmi öltözeteket, eszközöket készítenek, tevékenységeket játszanak újra szabadidejükben. Éveket szánnak témájuk kutatására, és nagy összegeket költenek szórakozásukra. Mindezt azért, hogy a hétköznapokból kilépve egy-egy hétvégére mássá válhassanak.
A főszezon nyárra esik, de sokan már kora tavasztól fellépésekre járnak. Néhányan magukban űzik ezt a hobbit, de jellemzően valamilyen egyesületben tevékenykednek, ahol sokszor egymást kiegészítő érdeklődésű és képességű tagok dolgoznak együtt. Az igazán jó újrajátszók nemcsak felszerelésükben, de műsoraikban is törekednek a hiteles bemutatásra
A műsorpaletta a mesterség/tánc/viselet/harci bemutatóktól a színi jeleneteken át a gyerekjátszóházig igen széles lehet. Tévhit, hogy csak katonai dolgokat játszanak újra: elterjedt a hétköznapi élet és a különböző mesterségek megjelenítése is, amelyek múzeumi körülmények között ideális szemléltetést biztosíthatnak.
A különböző társaságok működésében, kínálatába, a látogatókhoz való hozzáállásukban hatalmas különbségek lehetnek. Van olyan, aki arra alkalmas, hogy egy kézműves tevékenységet mutasson be, miközben a látogatók nézik. De akad olyan is, aki hajlandó akár egész nap egy élőszereplős kalandjáték-pályát működtetni. Nézzünk a következőkben néhány tipikus programot!
Standard programok
Ezekkel találkozhatunk leggyakrabban, ha az intézmény elhívja őket, és rájuk hagyja, hogy hozzanak, amit tudnak. Ilyenkor jó esetben a különböző karaktereknek öltözött hagyományőrzők apró játékokkal vagy tárgymásolatokkal szórakoztatják az arra járókat. Rosszabb esetben a csapat kipakolja, amije van, a közönség pedig megnézheti, ha nagyon szeretné.
Bemutatók
Leggyakrabban viselet-, tánc-, harc-, technikai eszköz-bemutatókkal találkozhatunk, amelyek minősége, tematikája különféle lehet. Ezek nyílt színen, nagy közönség előtt, harsányan és látványosan előadott produkciók. Ha szerencsénk van, egy jól begyakorolt és frappáns előadást kapunk. Ellenkező esetben a helyszínen tíz perc alatt összevakart bohóckodás lesz a dologból.
Színjátékok
Lehetnek vicces jelenetek, dramatizálások bemutatókhoz, avagy teljesen rekonstruált, korhű események megjelenítése is. Ne számítsunk profi színészi teljesítményre, de a sok különböző képességű előadó néha egészen jól kiegészíti egymást, és abból kisebb csodák is születhetnek.
A történelmi újrajátszók és a múzeumok kapcsolatában sok lehetőség rejlik, melyek különösen akkor aknázhatók ki, ha az intézmények nem egyszeri kalandra szerződnek, hanem stabil partnert keresnek munkájuk népszerűsítéséhez. A tartós együttműködés kölcsönös előnyökkel járhat: a hagyományőrzőknek megbízható forrásokra, szakmai tanácsokra és fellépési lehetőségre van szükségük, a múzeumoknak pedig szakmailag hiteles, szórakoztatva oktató attrakciókra. Tehát alapvetően jó üzlet a tartós együttműködés már csak azért is, mert így nem egyszeri alkalmakba, hanem egy többször megtérülő rendszerbe fektetjük a munkaóráinkat.
A teljes írás a magyarmuzeumok.hu oldalon olvasható.
