Történész és szépíró
„Az Egyesült Államokban ismert szerző, történész körökben tisztelik, sokukra hatott gondolkodása, sokuk mesterüknek tekintik” – szögezte le M. Nagy Miklós, a Helikon Kiadó irodalmi vezetője és főszerkesztője, aki maga is fordított John Lukacsot, sőt, barátságával szintén dicsekedhetett, majd hozzáfűzte: ugyanakkor más amerikai történészek inkább szépírónak, esszéistának tartották. A magyar történész szakmában is megoszlanak róla a vélemények, de például Hatos Pál hasonlóan, szépirodalmi stílusban írja munkáit.
M. Nagy Miklós felidézte, milyen aprólékosan gondozta a szerző a műfordításokat. Amint megkapta a magyar szöveget, nekiült, s komoly szerkesztői munkát végezve vitte bele saját stílusát.
Harminchat könyvet írt János. Mert nekünk mégis csak János. Életművéből több mint húsz olvasható magyarul, amivel kiemelkedik a nemzetközi történészi mezőnyből
– magyarázta a kiadóvezető, megjegyezve: népszerű munkáit többször kiadták, például a Budapest 1900-at vagy A párviadalt.
A József Attila-díjas műfordító arra is kitért, hogy bár John Lukacs Magyarországon is ismert és népszerű történész lett, de az átütő erejű sikert esetében talán az akadályozta meg, hogy ő nem tette le a garast semelyik politikai oldal mellett; majd mesélt személyes emlékeiről és „János” egy konkrét kutatómunkájáról is.
2008-ban egy hétre elkísérte Moszkvába, hogy fordítóként segítse készülő művéhez, a Hitler és Sztálinhoz folytatott levéltári kutatásait, amikor az 1941-es diplomáciai iratokban kereste az addig kevésbé feldolgozott momentumokat.
Történelemfilozófiájának kimunkálásához például alaposan megismerkedett Heisenberg fizikai elméletével.
Reakciós történész
„Amikor legfontosabb műveit írta, akkor az Egyesült Államok társadalma még nem volt végletesen kétfelé szakított – fogalmazott M. Nagy Miklós. – János ott sem tette le a garast egyértelműen sem a republikánus, sem a demokrata oldal mellé. Nem szerette, ha konzervatív történésznek tartják, ő, kicsit provokatív módon, szerette inkább reakciósnak nevezni magát.”
A műfordító kitért Lukacs gondolkodásának alapvetésére, mely szerint
„A most megjelent egyik könyvében, A történelmi Hitlerben például olvashatunk egy olyan fejtegetést, amelyben elutasítja, hogy Adolf Hitlert valamiképpen őrültnek tekintsük, ugyanis döntései többnyire nagyon is racionálisak voltak, még ha ez valami gonosz ráció is” – magyarázta M. Nagy Miklós. Lukacs, tette hozzá, hétköznapi embereket is ragyogóan tudott jellemezni a könyveiben, a Budapest 1900-ban például szinte testközelben érezzük az akkor élt budapesti embereket; ugyanakkor nemzetek jellemrajzát, pszichológiai karakterológiáját is szerette vizsgálni. Rólunk azt írja például: a mélyen és jellegzetesen pesszimista magyar lelkeket sokszor elborította az oktalan derűlátás.
Lukacs jóslatai
Gyakran kértek tőle jóslatokat interjúkban, mire ő leszögezte, hogy történész, nem próféta. Ennek ellenére válaszolt, és meglepően pontos jóslatokat adott.
Mint a nyolcvanas évek elején, amikor úgy vélte, hamarosan összeomlik a Szovjetunió – mondta a kiadóvezető. – Gondolkodásának alaptézise, hogy egy nagy korszak, a polgári korszak végén járunk, s következik egy egészen más kor. S ő tartott ettől, rossz előérzetei voltak.”
Erről vall a 2005-ben megjelent Demokrácia és populizmus kötetének ajánlójában: „E könyvben azt hangoztatom, hogy a régi »konzervatív« és »liberális« kategória szinte teljesen elavult. A »jobb-« és »baloldal« nem annyira, de egy tendencia ott is nyilvánvaló. A »baloldal« szinte mindenütt veszít vonzásából. Talán a jövőben a valódi törésvonal nem jobb- és baloldal, hanem kétfajta jobboldal között húzódik majd: egyes jobboldaliak összetartó hite a baloldaliak megvetése lesz, jobban gyűlölik a szabadelvűeket, mint amennyire szeretik a szabadságot, a velük szemben állók pedig jobban szeretik a szabadságot, mint amennyire félnek a liberálisoktól; a nacionalisták farkasszemet néznek a patriótákkal; az Amerika világuralmi feladatában hívők azokkal, akik nem hisznek ebben; a technikában és a gépesítésben bízók azokkal, akik a hagyományokra, a társadalmi konvenciókra támaszkodnak; a »fejlődés« támogatói azokkal, akik szeretnék megóvni a földet – összegezve: a haladásban nem kételkedők azokkal, akik megkérdőjelezik azt.”
Úgy vélem, erre is mondhatjuk: beteljesült jóslat.
