? Az évad közben adta át Fodor Tamás Nagypál Gábornak a színház vezetését, aki nyilván sok mindent továbbvisz, de feltételezem, hogy lesznek a korábbiaktól eltérő dolgok is.
? Azok az alapok, amelyre itt felépült ez a színház, továbbra is érvényesülnek. Fodor Tamás pedig a háttérből segíti még az új vezetést. Egyébként a Négyeshatos című előadás az első, amely már teljesen Nagypál Gábor művészeti vezető és Zubek Adrienn ügyvezető igazgató fennhatósága alatt született.
? Hogyan?
? A szokásosnál egy kicsit hosszabb próbaidőszakot kaptunk, így nyolc héten át dolgoztunk. A saját történeteinkből indultunk el, amelyek némiképp átírva, helyenként megváltoztatva kerülnek színre. Vannak jelenetté szervezett anyagok, és olyanok is, amelyeket csak elmesél valaki. A személyes próbákon nemcsak egy-egy nagy történettel foglalkozunk, amelyet aztán feldolgoztunk és dramatizálva színre vittük, hanem olyan hétköznapi apróságokat is beleszőttünk a színdarabba, amelyek a dolgok viszonylagosságaira mutatnak rá. Hiszen megéljük mindannyian, hogy ami nekünk egyszercsak nagyon fontos, az kívülről, netán később egyáltalán nem tűnik annak.
? Milyen volt a történeteket előkeresni?
? Különös, mert bár ezeken túljutottam már ? jellemzően régről vettük elő őket ?, de attól, hogy elmondtam, fel is kavart. Volt olyan pillanat, amikor eszembe jutott, hogy miért is meséltem el ? és azt hiszem, nem én voltam az egyetlen, akinek ez átvillant az agyán. Forgács Péter és Faragó Zsuzsa persze tiszteletben tartotta annak a döntését is, aki közben arra jutott, nem akar kínlódni valamivel. De ahogy aztán foglalkoztunk a történetekkel, újra és újra előadtuk, egyre inkább letisztultak és a helyükre kerültek. Most már érdekes látni, ahogy a sztorijainkból kidolgozott anyagban hogyan keverednek az idők és helyek ? a hatvanas évek végétől máig.
? Voltak meglepetések?
? Jóformán csak azok voltak. Eleinte csak tapogatóztunk, mire is kíváncsi Forgács Péter. Idővel aztán mindenki elmesélt valamit, amit itt senki nem ismert. Számtalan soha el nem mondott történet került elő ? ami eleve különös, mert hosszú ideje ismerjük egymást. Munka közben persze megváltoztattunk neveket, és más beazonosítási pontokat is. Sőt, érdekes módon, attól, hogy egy színész másvalakinek a történetét kapta ? mert ezzel a lehetőséggel is dolgoztunk ?, annyira másként mutatta meg, hogy egyszercsak az egész elindult teljesen más irányba. Így távolodtunk el a személyestől.
? Hogyan állt össze a sok személyes anyag?
? Forgács Péter rendező Faragó Zsuzsa dramaturggal az improvizációkat nézve jegyzetelték a kulcsszavakat, a hívószavakat, amelyekkel később fel tudtuk idézni a jeleneteket. Továbbá segítségül hozták az előadás szerkezetéhez példaként Thornton Wilder két drámáját: a Hiawatha hálókocsit és A hosszú karácsonyi ebédet. A mi történeteinkhez, viszonyainkhoz hasonlót egyébként mindenki átélt, ezek örök problémák. Vannak véglegesre megírt részletek, marad benne ugyanakkor jó néhány irányított improvizáció is, amelynek az eleje, a vége, és a témája is rögzített, de mindig a jelenben születik meg.
? Régebbi élményekből dolgozva mennyire lesz aktuális az előadás?
? Természetes, hogy mások a reflexeink, mint évekkel ezelőtt. A jelentől nem tudjuk magunkat függetleníteni, és nem is akarjuk. Nyilván előkerültek olyan momentumok, amelyekre az alaptörténet idején nem voltunk annyira érzékenyek, mint most. Közéleti aktualitások nem kerültek bele, de ahogy minden fontos színház vagy bármiféle jelen idejű alkotás, ez is reflektál a világra, és ilyen értelemben politikus.
? A Stúdió K tere kínálja azt a fajta közelséget, amelyet az ember egy villamoson átélhet.
? Ennek az előadásnak a díszlete végtelenített színházi tér, de a nézők most még a nálunk megszokott közelségnél is közelebb lesznek, ami tényleg jól illik ahhoz a helyzethez, amivel játszunk: hallani fogják a velük együtt utazók gondolatait is.
