A BME a művészetek és a tudományos-technológiai területek közötti párbeszéd, a kutatásokról és fejlesztésekről szóló széles körű társadalmi diskurzus inspirálása érdekében tíz hónapos rezidenciaprogramot hirdetett meg művészek részére. A programba beválogatott alkotókat ösztöndíjjal, mentorációval és kiállítási lehetőséggel is támogatják.

Bár a művészetet és a tudományt gyakran egymástól független területeknek képzeljük, valójában számos ponton kapcsolódhatnak. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a Pro Progressio Alapítvány által meghirdetett rezidenciaprogramnak többek között az a célja, hogy a kétféle látásmód egymásra találását elősegítse. Gács Annát, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének docensét, a program ötletgazdáját kérdeztem a részletekről.

Honnan ered a tudományt és a
technológiát a művészettel összekötő rezidenciaprogram ötlete? Vannak hasonló
nemzetközi példák?

A nyugati világban elterjedt gyakorlat, hogy az egyetemek minden évben művészeket, írókat látnak vendégül néhány hónapra, egy szemeszterre vagy egy teljes tanévre. Ez művészeti vagy bölcsészeti képzés esetén magától értetődőbbnek tűnik, mint a természettudományi vagy mérnöki területeken. De ez utóbbira is bőven van példa Nyugat-Európától Ausztráliáig.

Ha például a londoni King’s College rezidenciaprogramját megnézzük, azt látjuk, hogy a jogi tanszéken ugyanúgy van művész vendég, mint az idegtudományin, a fogászatin vagy az ápolástanin. A művészek az ilyen programok keretében az egyetem valamelyik tanszékével, laborjával, kutatási programjával működnek együtt, és saját eszközeikkel reflektálnak erre a folyamatra. A rezidensprogramoknak a konzultációkon túl része szokott lenni egy vagy több, a széles közönséget megszólító esemény: kiállítás, filmvetítés, felolvasás, beszélgetés. Két nyelv, két gondolkodásmód találkozik össze és merít egymásból.

Mi a célja a BME
rezidenciaprogramjának?

Műszaki ismereteket nyújtó egyetem
esetében az ilyen programok összhangban vannak azzal az Európai Unióban is nagy
hangsúlyt kapó törekvéssel, hogy erősebb párbeszéd alakuljon ki a
tudományos-technológiai fejlődés és a szélesebb társadalom között. A művész a
maga kérdéseivel, eszközeivel közelít a tudósok munkájához, és ezzel segít
nekik megérteni, hogy a laikus közönség hogyan viszonyul a kutatásaikhoz, mi
lehet számára izgalmas vagy éppen fenyegető abból, amit egy
tudományos-technikai programból megért. A művész viszonya a kutatási projekthez
lehet a maga nyelvén, eszközeivel megfogalmazott kommentár, de akár határozott
kritika is, ami új összefüggésekbe helyezi a tudományos kutatást a tudósok
számára. És közben persze a művész is tanul: beavatást nyer egy új területre,
ami inspirálóan hat rá, új utakra indítja.

A programban alkotópárost vagy két
alkotót támogatnak majd. Miért döntöttek úgy, hogy nem csak egyéni projekteket
várnak?

Egyedül és párban is lehet pályázni.
Mindenképpen két művész kap majd ösztöndíjat egy időszakban, de az is lehet,
hogy egymástól függetlenül dolgoznak majd két különböző témán, és az is, hogy
párban pályáznak, és közös művet készítenek ugyanarról a témáról.

Milyen segítséget tudnak nyújtani a
programban részt vevő művészeknek?

A művészek folyamatosan konzultálnak majd a témavezetőkkel vagy a tanszékek munkatársaival, hallgatóival. Vannak olyan programok, amelyek során a kutatók saját eszközeikkel segítik a művészek programjának megvalósítását. Decemberben záróeseményt rendez az egyetem, amelyen bemutatják a munka során készült alkotást. És a résztvevők tíz hónapon keresztül nettó 150 ezer forint díjazásban részesülnek.

A jelentkezők hatféle téma közül
választhatnak. Milyen szempontok alapján döntöttek a különböző területek
mellett?

A hat terület – az építőanyagok
szerkezete, anyagtan, mozgáskutatás, áramlástan, műszaki színtan, biomechanika
– úgy alakult ki, hogy olyan kutatók ajánlották őket, akik szívesen részt
vennének ilyen együttműködésben. Senki sem válogatott a témák közül. Az a
lényeg, hogy a pályázó művészek válasszák ki azt a területet, amit a
legizgalmasabbnak éreznek. Nagyon jó volt látni, hogy milyen sok
kutatót-oktatót hozott lázba ez a Magyarországon újszerű program. Nagy
nyitottsággal, kíváncsisággal kapcsolódtak be.

A mentorok kiválasztása mi alapján
történt? Esetleg ők is rendelkeznek művészi érdeklődéssel, tapasztalattal?

Az előzetes beszélgetések során az
derült ki, hogy olyanok jelentkeztek mentornak, akik élénken érdeklődnek a
művészet iránt. Olyan is van, aki például amatőr zenész. Végül is nem túl
meglepő, hogy ilyen kísérletbe azok vágnak bele szívesen, akik szívesen kipillantanak
a tudományos kutatás falai mögül, nyitottak az új impulzusokra, a másféle
nézőpontokra, látásmódokra. Ezeken a beszélgetéseken többen meséltek arról,
hogy milyen jó tapasztalataik voltak korábban művészekkel való együttműködésről
vagy egyszerűen csak interdiszciplináris találkozásokról: hogyan merítettek
ötleteket abból, ahogyan más tudományágak képviselői közelítettek egy-egy
jelenséghez.

Mely művészeti ágakból várják a jelentkezőket, és hány pályázóra számítanak?

Bármilyen művészeti ág képviselője
pályázhat: a tradicionális művészetek, például az irodalom vagy a festészet
képviselői ugyanúgy, mint olyan újabb területekéi, mint a média- vagy a
videóművészet. Biztosan nagyon izgalmas lesz, ha úgy alakul, hogy a két művész,
aki az első pályázati időszakban a BME-n dolgozik, különböző területről
érkezik. De persze nem biztos, hogy így lesz. A zsűri a témavezető kutatók
előzetes véleményét is figyelembe véve azt a két pályázatot fogja kiválasztani,
amelyek művészeti szempontból is a legszínvonalasabbnak tűnnek, és a
legkreatívabb módon fogják fel tudomány és művészet találkozását. Hogy hány
pályázó lesz, azt nehéz megjósolni. Reméljük, hogy a kicsit kései meghirdetés
ellenére sokakhoz eljut a lehetőség híre.

Kik bírálják majd el a pályázatokat?

A zsűri öttagú: elnöke Kicsiny Balázs
képzőművész, három tagja a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékéről jön:
Bárány Tibor, Blaskó Ágnes és Fiáth Henrietta. Az ötödik tagot pedig a BME
mellett működő Pro Progressio Alapítvány delegálja.

Mikor és milyen formában kezdődik majd
el a tíz hónapos program?

A pályázati határidő március 25-e. Azt
remélem, hogy április közepén elindulhat a közös munka, decemberben pedig már
meg is nézhetjük vagy hallgathatjuk, hová jutottak a művészek ennek a nagy
kalandnak a végére. Az utolsó két hónap a reflexió időszaka lesz. Művészek és
kutatók ekkor vonjuk majd le közösen ennek az első, kísérleti évnek a
tanulságait, utána pedig remélhetőleg rögtön indul is a következő pályázat
újabb két vállalkozókedvű művész és projektje kiválasztására.

A pályázatról és a jelentkezés menetéről a BME Művészeti Rezidenciaprogram oldalán lehet tájékozódni. A jelentkezési határidő 2022. március 25.

x támogatott tartalom

Nyitókép: BME/Geberle Berci