Ha szeretnénk nyomon követni, mi történt a magyar képzőművészetben a II. világháború után, melyek voltak a legfontosabb tendenciák, és mikor mely alkotók fémjelezték a szcénát, akkor érdemes ellátogatni a székesfehérvári Új Magyar Képtárba. A régi megyeháza emeleti termeiben kronologikus rendben mutatják be az 1945 utáni időszak legfontosabb és progresszívnek ítélt tendenciáit, alkotóit, képzőművészeti jelenségeit Vajda Lajostól az A. E. Bizottság munkáiig.
Az első teremben az ötvenes és a hatvanas évek művészeti tendenciái jelennek meg.
Ezt az időszakot kezdetben Vajda Lajos, Korniss Dezső és az ő nyomvonalukon haladó szentendrei művészek fémjelezték. A művészet ősforrását keresték, a népművészeti gyökerekhez nyúltak vissza. Vajda konstruktivista, Ámos Imre expresszív-látomásos, Derkovits sokszorosan rétegzett és Anna Margit gyermekrajzokat idéző művei egyaránt hidat akartak verni a nyugati és a keleti művészet között.
A terem legkorábbi munkája Vajda Lajos Madár-növény ezüst alapon című alkotása 1940-ből. A lázas lendülettel megformált, organikus, kavargó motívum nem hagy megnyugvást a nézőjének. Az indaszerűen összegabalyodó vonalak és formák valamiféle víziót, utópisztikus látomást idéznek, súlyos kinyilatkoztatásként hatnak.
Kornisstól egy 1959-es mű, a Kalligráfia látható. A művész kései korszakát idézi, amikor a népi hagyományok felhasználása mellett már a kínai kalligráfia gazdag motívumvilágának kompozícióiba építése is foglalkoztatta az alkotót. Ez a mű is hasonlóan expresszív és szuggesztív, mint Vajda csomagolópapírra rajzolt alkotása.
1945-ben megalakult az Európai Iskola művészcsoport. A célja az volt, hogy kapcsolatot teremtsen a nyugat- és a kelet-közép-európai művészet között.
Egyik alapítója, Kassák Lajos úgy gondolta, hogy az absztrakt művészet kapcsolhatja össze a két szférát. A teremben látható munkája azonban későbbi időszakából való. Az élete utolsó évtizedében született Kompozíció még őrzi ugyan a konstruktivizmus tüntetően érzelemmentes objektivizmusát, ám valójában már sokkal szubjektívebb annál, a szigorú szerkezeti puritanizmustól eltávolodva oldottabb színeket és formákat mutat fel.
Az Európai Iskolából a stiláris különbségek miatt fokról fokra kiváltak az absztrakt művészek.
Megalakították az Elvont Művészek Csoportját, amelynek egyik képviselője Gyarmathy Tihamér volt. A kiállításon szereplő, Röpülj hajóm! című művén absztrahált hajók tűnnek fel. A kép színei és fényei szabadságot és határtalanságot közvetítenek.
A kiállítás következő tere a hetvenes évek művészeti tendenciáit foglalja össze, amelyek két fontos szegmense a pop-art és az Iparterv-generáció tevékenysége volt.
Az ipartervesek közül Hencze Tamás Struktúra című művét láthatjuk, amelynek a különböző vastagságú, elmosódott vonalak izgalmas vibrálást kölcsönöznek. A másik fontos mű Keserü Ilona Véres képe, amelynek a lírikussága ragadja meg a tekintetet.
Itt látható két igen egyéni életút egy-egy darabja is. Ország Lili munkája, a Minden titkok kapuja a nyomtatott áramkörök lenyomataiból építkezik, de ezek az ő kompozíciójában olyan hatást keltenek, mintha antik város falai, utcái, házai lennének. A Labirintus című sorozat előtt készült mű megelőlegezi Ország fő művét, hiszen már itt is a fényes múltat idéző romvárosok és a bezártságot, magányt szimbolizáló falak tűnnek fel.
Kondor Béla II. Lajos halála című, szuggesztív erejű festménye magában hordoz egyfajta grafikai jelleget is. Érzékenyen egyensúlyoz a rajzosság és az absztrakció határán, dinamikája pedig érzékien közvetíti a halál drámaiságát. A tünékeny forma az elmúlás, az eltűnés gondolatának közvetítője.
A hetvenes évek konceptuális művészetét többek között Erdély Miklós Időutazás című fotósorozata, valamint Maurer Dóra szeriális munkái képviselik.
Ebben a teremben szerepel a body art és a performanszművészet atyja, Hajas Tibor egy munkája, a Kioltás is. Témája az énvisszaszerzés és az egón való túllépés. A performansz az én kioltását és a léleknek a testtől való leválását célozta. Az alsó képeken a térdelő, bekötözött fejű, rongybabaként kifacsart végtagú testnek a vérrel és az égető magnéziumlobbanással színezett vergődése tárul fel. A fölötte lévő képkockákon a közeli arc figyelő, majd magába záruló, távolodó tekintete látható. Mint Hajas fogalmazott: „A képnek az a címe, hogy Kioltás. Ez olyasfajta egocentrizmus, amely az ego felszámolására irányul”, (…) meggyőződésem, hogy ha saját magamról helyes az elképzelésem, akkor egy idő után ez az én nem fog már lényegesen különbözni a többitől.”
A hetvenes évek geometrikus absztrakt irányzatát Türk István, Nádler István és Halász Károly egy-egy munkája képviseli a kiállításon. Majd igen erős terem következik egy-egy fantasztikus Bak Imre- és Fehér László-festménnyel.
Az új szenzibilitás jegyében született Hommage à Giorgio de Chirico című Bak Imre-kép a 20. századi olasz művész díszletszerű, kihaltnak ható tereit idézi. A minimalista, pop-artos kompozíció elemei azonban dinamikussá teszik a művet. Fehér László Kőbékája már abban az időszakban született, amikor az alkotó elhagyta a fotonaturalista monokróm ábrázolást, és képei kiszínesedtek. Ez a lila korszakából származó mű a barokk kastélyok világát idézi. A kompozíció misztikus hangulata, hűvös távolságtartása melankolikussá teszi a festményt.
A nyolcvanas évek figurális munkái között a Hejettes Szomlyazók két tekintélyellenes, ötletszerű, spontán művét láthatjuk, de itt szerepel a Zuzu–Vető páros egy üde munkája is. Ennek központi eleme egy kiszuperált számítógép, amely telis-teli van ragasztva neonszínű post-itekkel.
A terem legfontosabb munkája El Kazovszkij Coppéliák egymást közt című festménye.
Ezen erősen stilizált, dekoratívnak ható világ jelenik meg, amelyben a balerinák a női szépség attribútumai. Mint Rényi András művészettörténész fogalmaz: „A szép és légies balerina ugyanis nem pusztán a női princípium megtestesülése, a női »természet« tiszta megnyilatkozása, hanem passzív, a férfivágy igényeihez igazított látványobjektum is. A nőiség attribútumaival (szépség, karcsúság, légiesség, báj stb.) megjelölt tárgy.”
Kicsiny Balázs 1991-es, Dr. Ralph Schomberg című képe Thomas Gainsborough-parafrázis. A széndarabkákkal megformált alak kettős szimbólum: dr. Ralph Schomberg jómódú szénkereskedő család leszármazottja volt, míg Kicsiny felmenői bányászok.
A kiállítás a szentendrei Vajda Lajos Studióból kinőtt, autodidakta képzőművészek által létrehozott A. E. Bizottság tagjainak munkáival zárul.
A hazai ellenkultúrát képviselő Wahorn András, efZámbó István vagy feLugossy László azt vallották, hogy minden lehet művészet, sőt maga az élet is az. Nem kevés iróniával fűszerezett munkáik szembementek a hivatalos kánonnal, és emiatt politikai tényezőkként is hatottak.
Fotó: Markovics Z. Kristóf/Kultúra.hu
