Április 7-én ünnepli 85. születésnapját Francis Ford Coppola amerikai filmrendező, producer, forgatókönyvíró, A Keresztapa-trilógia ötszörös Oscar-díjas alkotója. Azon néhány rendező egyike, akinek ugyanabban az évben két alkotása is esélyes volt a legjobb film Oscarjára. Rengeteg rokonát segítette sikeres pályáján, ám Coppola neve nem csupán a film világában ismert: irodalmi magazint is alapított, szállodát üzemeltet, elismert borász – borai Magyarországon is elérhetőek.
Francis Ford Coppola Detroitban született 1939-ben olasz bevándorló családban. Gyermekbénulása hosszabb ideig ágyhoz kötötte, így rengeteget olvasott, tévézett és bábszínházzal szórakoztatta magát. Miután felépült, a zene világában is tett egy kitérőt: tubajátékosként még zenei ösztöndíjat is nyert. Első „filmjét” tízévesen forgatta apja kamerájával, pályaválasztásához a végső lökést Eisenstein és Elia Kazan művészete adta.
Fenegyerek
Hollywoodot a 20. század első évtizedeiben bevándorlók és szerencselovagok tették naggyá, akik a filmkészítés fortélyait munka közben sajátították el. Legendák szólnak a kifutófiúként kezdett karrierekről az álomgyár aranykorában: a szakmát munka közben kitanuló rendezők és producerek azonban a filmtudományokban nem voltak felső fokon iskolázottak – bár akkoriban ezt a tantárgyat még sehol sem oktatták. Ez a klasszikus korszak a hatvanas évek elején ért a csúcsára olyan filmekkel, mint például a Ben Hur: grandiózus díszletek és több ezer statiszta jellemezte ezeket a látványos és elképesztően költséges produkciókat. Hosszú távon ez a fajta filmgyártás azonban halálra volt ítélve – eljött az ideje a generációváltásnak.
Mindeközben a hatvanas évekre a francia új hullám alkotóihoz hasonlóan az Egyesült Államokban is felnőtt egy olyan nemzedék, amely már gyermekkora óta rajongott a filmekért, legtöbben pedig már filmes végzettséggel is rendelkeztek. Ők voltak a mozi fenegyerekei: filmrajongókból profi filmesekké váltak és átvették az uralmat Hollywoodban. Az európai szerzői filmesekhez hasonlóan az alkotás minden fázisát felügyelték az írástól a rendezésen át a vágásig.
Ezek az alkotók ráadásul hosszú pályájuk alatt nemhogy versengtek volna egymással, de megmaradtak jó barátoknak. A többieknél egy hajszállal idősebb Coppola volt az első, aki kapott egy minimális pénzösszeget fejszés-gyilkosos horrorjára (Dementia 13, ennek forgatásán ismerte meg feleségét, Eleanort), de még a A Keresztapát is úgy forgatta le, hogy a stúdió a nyakába lihegve figyelte minden egyes lépését: a háttérben végig ott állt egy másik rendező, hogy szükség esetén bármikor átvehesse Coppola munkáját. Ez szerencsére nem történt meg: Coppola a mennybe ment a saját olasz gyökereiből táplálkozó gengsztereposszal.
Még A Keresztapa előtt, 1968-ban egyébként megfilmesítette a Szivárványvölgy című Broadway-musicalt Fred Astaire-rel és Petula Clarkkal a főszerepben, egy évvel később pedig Az esőemberek című filmje nagydíjat nyert a San Sebastián-i filmfesztiválon. A rendező első Oscar-díját 1970-ben A tábornok című film forgatókönyvéért kapta, de egy évvel előtte, 1969-ben jó barátja, az akkor még teljesen kezdő George Lucas társaságában produkciós céget alapított, így az ő segítségével születhetett meg Lucas első két játékfilmje, a THX 1138 és az American Graffiti.
Új-Hollywood rendezőihez ugyanolyan közel állt a magas- és a tömegkultúra: példaképeik között éppúgy ott volt Ingmar Bergman, Federico Fellini, Akira Kuroszava, mint Howard Hawks, John Ford vagy Alfred Hitchcock. Személyessé tették az alapanyagot, és nem igazán törődtek a műfaji megkötésekkel – ebben a hozzáállásban példaképeik a francia új hullám alkotói voltak. A fenegyerekek (Spielbergen kívül) a hetvenes években hozták létre fő műveiket: Coppola A Keresztapa első részénél is nagyszerűbb második részét a kis híján katasztrófába fulladó, gigantikus vállakozással folytatta a dél-kelet-ázsiai dzsungelben (Apokalipszis most).
Téboly a dzsungelben
A Keresztapát 1972-ben mutatták be, a film forgatókönyvét is Coppola írta Mario Puzo tabukat megtörő, az amerikai olasz maffia életét bemutató bestselleréből. A maffiózó Corleone család története három Oscar-díjat nyert el, Coppola ismét a forgatókönyvért járót vehette át. A két folytatás közül (1974, 1990) a második rész hat Oscar-díjat zsákolt be, köztük a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek és a legjobb forgatókönyvnek járó díjat is - ilyen mesterhármas korábban csak Billy Wildernek sikerült a Legénylakással.
Kevesen tudják, de Francis Ford Coppola jegyezte az F. Scott Fitzgerald regénye alapján forgatott A nagy Gatsby forgatókönyvét, ráadásul két filmmel is Arany Pálma-díjat nyert a cannes-i filmfesztiválon. Az 1974-es Magánbeszélgetés témáját nem titkoltan Antonioni Nagyítása ihlette. Öt évvel később vágott bele a már említett Apokalipszis most elkészítésébe, Joseph Conrad A sötétség mélyén című kisregényét a vietnami háborúra adaptálva. A kaotikus, minden idő- és költségkeretet túllépő forgatás során a stábnak a parádés szereposztás (Marlon Brando, Dennis Hopper, Martin Sheen, Robert Duvall) ellenére rengeteg nehézséggel kellett megküzdenie.
Sam Bottoms színész horogférgességgel fertőződött meg, Martin Sheen szívrohamot kapott, Dennis Hopper és Marlon Brando annyira utálták egymást, hogy Brando nem volt hajlandó Hopperrel egy időben a forgatáson lenni. Ennek tetejébe az Olga tájfun a forgatási helyszínek közel nyolcvan százalékát elpusztította, és rendőrségi ügy lett abból, hogy állítólag valódi holttesteket használnak „díszletként”.
Az igazi olasz családfő
Coppola nyolcvanas években készített filmjeiben (A kívülállók, Rablóhal) olyan sztárokat indított útnak, mint Tom Cruise, Matt Dillon, Emilio Estevez, Nicolas Cage. A Gengszterek klubját történelmi visszaemlékezésnek szánta a jazzkorszak Harleméről. Későbbi munkái közül jelentősebb Bram Stoker Drakulájának filmvászonra vitele, majd John Grisham Az esőcsináló című regényét filmesítette meg. 2007-ben tíz év hallgatás után jelentkezett a filozofikus és személyes Youth Without Youth című filmmel, ezután fekete-fehér lírai filmet csinált Tetro címmel egy olasz testvérpárról, és 2011-ben került a mozikba a Twixt című művészi horrorfilmje.
Igazi olaszként mindig igyekezett családtagjainak is lehetőséget adni. Két fia és lánya A Keresztapa-trilógia több részében is szerepelt – Sofia, aki először csecsemőként tűnt fel a vásznon, mindhárom részben „játszott”, később az Elveszett jelentés forgatókönyvéért maga is Oscar-díjas lett, legutóbb pedig a remek Priscillával borzolta az Elvis-hívők idegeit. A második Keresztapa-film zenéjéért apja, Carmine Coppola Oscar-díjat, színésznő húga, Talia Shire pedig jelölést kapott. Unokaöccse, Nicolas Cage a Las Vegas, végállomás legjobb főszereplőjeként nyerte el az aranyszobrot, B-filmes kitérői után pedig mára rajongott popkulturális sztár lett.
Coppola 2011-ben átvehette a filmszakma legkiválóbb producereit elismerő Irving G. Thalberg-emlékdíjat. Négy Golden Globe-, egy BAFTA- és több életműdíja mellett a japán Praemium Imperiale és a spanyol Asztúria Hercegnője-díjával is kitüntették. Érdekesség, hogy Coppola irodalmi magazint is alapított és több országban is megmentett régi épületeket, amelyekben – sokszor nem kis átalakítást követően – elegáns szállodákat alakít ki. Mindezek mellett sikeres borász: szőlőbirtoka van többek közt Olaszországban, de nevével még élelmiszert is forgalmaznak.
Saját zsebből finanszírozott szerelemprojekt
No de vissza a filmekhez: az új évszázadban Coppola produceri minőségben működött közre Jack Kerouac Úton című regényének megfilmesítésében és lánya legtöbb rendezésében, azonban már 2019 óta suttognak arról, hogy a mester visszatér a rendezői székbe is. Gigantikus vállalása, a Megalopolis idén kerül a mozikba, ehhez 120 millió dollárt használt fel – a saját pénzéből. Ő a film producere, rendezője, írója, és cseppet sem érdekli, hogy megtérül-e a befektetése, noha a borászatának egy részét is eladta miatta. Nemrég egy privát vetítésen 300 barát és kolléga már látta a filmet, ami után azt mondták, hogy kész őrület, és zéró kereskedelmi bevételre számíthat. Amikor pedig megkérdezték Coppolát, mit gondol erről, azt mondta: egyáltalán nem érdekli a pénz. Éppen ezért irtó izgalmas az egész, hiszen
A Megalopolis egy hatalmas szenvedély projekt, Adam Driver, Forest Whitaker, Laurence Fishburne, Jon Voight, Dustin Hoffmann, Aubrey Plaza és még sokan mások pedig fejvesztve rohantak, hogy a mester keze alá dolgozhassanak. A sci-fi története egy borzalmas katasztrófa után játszódik és várhatóan igencsak összetett mondanivalóval bír majd. Egy korábbi interjúban Coppola a cselekményt úgy magyarázta, hogy egy szerelmi történet, amelyben egy nő két férfi, az apja és a szeretője iránti hűsége között őrlődik.
Francis Ford Coppolának nagy múltja van a mainstream stúdiórendszert megkerülő munkában, és óriási szerepe volt abban, hogy a filmiparban megerősödött a rendezők befolyása. Amikor pedig minden idők egyik legjobb amerikai direktora hosszú évek után, saját forrásból valósítja meg vakmerő kreatív vízióját, mindezt pedig teszi teljesen szabadon, azt látnunk kell. Már csak hab a tortán, hogy Coppola nemrég Budapesten járt, hogy felvegye készülő új filmje, a Megalopolis zenéjét – magyar zenekarral.
