Az épületet 1895-ben építtette téglából Müller Salamon. Az 1900-ban a Szabadsághoz szerződött Ady Endre is figyelmet szentelt a kioszknak, több cikket is írt róla, egyik törzshelyévé vált. 1913 októberének végén az Amerikából visszaérkezett holnapos költőnő, Miklós Jutka a kioszkban rendezett be magának fényképészeti műtermet. Nem volt a legszerencsésebb választás, ugyanis egy hónap elteltével a városi tanácsban arról vitatkoztak, szabad-e az egykori kioszkot műteremnek használni, mert a Müller Salamonnal harminc évre megkötött szerződés szerint a helyiségben nem lehet más, mint cukrászda, kávéház vagy vendéglő. A következő tavaszon az egyik helyi lapban az jelent meg, hogy Miklós Jutka rövidesen az Apolló palotába helyezi át fényképészeti műtermét.
A háborús évek alatt semmiféle híradás sem szólt arról, hogy nyaranta kinyitott-e a kioszk, akár éttermeként, akár ismét mint kávéház, nyári cukrászda. Az első világháború lezárultával aztán új helyzet állt elő a vendéglátóhely életében is. Az első emlékmúzeum 1955-ben nyílt meg, Tabéry Géza vezetésével, majd a mostanit megelőzően az 1990-es évek elején kapott új köntöst.
A kiállítás Ady váradi kötődéseire koncentrál, úgymint a költő és a város kapcsolata, Brüll Adéllal való megismerkedése, és az ebből származó, nagyszabású versciklusokra.
Érintőképernyőkön tekinthetjük át Ady Endre kapcsolati hálóját, mérhetjük fel azt a sokrétű baráti és személyes ismeretségi szálat, ami őt Váradhoz kötötte. A fiatalok számára talán a legérdekesebb az a „versfoltozó” játék, ahol egy-egy Ady vers előhívása után a szavak szétszóródnak, és a látogató a saját tudása, képzelete, Ady-ismerete függvényében a helyükre tudja rakni ezeket a szétszóródott szavakat.
