Baján eredeti nagyságban egy „Ulmer Schachtel“-t, ulmi dereglyét építtettek.
A bajai német nemzetiségi szervezetek az eredeti méretben készülő dereglyével főként a dél- és középnémet területekről, illetve a Rajna vidékéről a 18. században Magyarországra érkező telepesek előtt tisztelegnének. Őseik ugyanis többnyire ilyen hajókkal érkeztek a török idők után elnéptelenedett vidékekre, így a Bácskába is.
A német lakosság betelepítése Magyarországra 1869-ben kezdődött, Lipót császár javaslatára hozta meg az erről szóló döntést az udvari kamara. Az 1720-as évektől vált igazán erőteljessé a folyamat: a Rákóczi-féle szabadságharc után Bécs számára fontossá vált, hogy a stabilnak számító, katolikus német lakosságot lehessen a magyar területekre irányítani.
A kivándorolni szándékozó svábok pedig megragadták a kínálkozó alkalmat. A veszélyes utazás két-három hétig is eltartott, nem csak a vámszedők, de gyakran járványok és más betegségek is megállásra kényszeríthették őket. Baja egyike volt azoknak a fogadóhelyeknek, ahonnan a beérkezőket az új lakóhelyükre irányították.
A dereglyét eredetileg elsősorban teherszállításra használták, nagyobbrészt emberi erővel hajtották. A Duna-menti svábok 18. századi kivándorlásának szimbólumává vált, lapos folyami hajó nevét egy korabeli stuttgarti képviselőről kapta, aki az Ulmban gyártott dunai hajókat egyszerű felépítésük miatt doboznak, Schachtelnek nevezte. Az ulmiakat gúnyolták is a kis kereskedőhajók, mert ezeket csak annyira eszkábálták össze, hogy kibírják a 2-3 hetes utat Ulm és Bécs között.
A korábban bort és különféle árukat szállító hajókat csak egy irányba, a folyón lefelé használták. Érkezésüket követően a járműveket szétszedték, a fát pedig eladták vagy házépítéshez használták fel. A dereglye építési módjára jellemző volt még, hogy a hajópadlón és a hajófalon a deszkák közötti réseket hosszúszálú mohával tömték ki, "schoppenelték". A tevékenység nyomán nevezték el az ulmi hajóépítőket Schoppereknek.
A dereglyék hajófala nagyjából egy méter magas volt, lapos padlózatukkal közvetlenül a partig lehetett velük haladni. Nagyságuk és alakjuk folyton változott, attól függően, hogy mit szállítottak rajtuk. A hajó közepén állt egy fakunyhó. A járművet nem hajtotta semmi, csak a sodrás, a hajóorrban és a hajófarban elhelyezett 2-2 rúddal, evezővel csak irányították. Jellemzője volt továbbá a hajótörzsön látható ferde fekete-fehér csíkozás, amely a jobb láthatóságot szolgálta a világos fenyőből készült hajón.
Manz Alfréd, a bajai emlékmű projektvezetője az eredeti ulmi tervek alapján készülő, 21 méter hosszú, 4 és fél méter széles dereglyéről elmondta: a történelmileg korhű hajó vörösfenyőből készül. Az emlékmű alapozása már megtörtént, jelenleg a famunkálatokat végzik.
A dereglyét kulturális attrakciónak is szánják: bár létezik néhány kisebb mása, de eredeti méretű még nem készült Magyarországon. A tervek szerint a hajó fedélzetén kialakított faház oktatási célokat is szolgálna a magyarországi németek történelmével, kultúrájával és nyelvével kapcsolatos interaktív kiállítások formájában.
Az emlékműhöz kapcsolódva az Országos Német Önkormányzat nemzetiségi tanösvényt is létesít Baján a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központja területén, amelynek első állomása a betelepítés körülményeit mutatja majd be a hajón szemléltetve. A további hét állomás a magyarországi németek kultúrájába és közösségi életébe nyújt majd betekintést.
Az építkezéshez szükséges pénzt "folyami kilométerjegyek" értékesítéséből és adományokból, valamint pályázati forrásokból teremtik meg. A gyűjtéshez bárki hozzájárulhat, így kaptak már támogatást számos nemzetiségi önkormányzattól, állami szervezetektől, kitelepített német családok leszármazottjaitól Németországból, de még a tengerentúlról is.
A dereglye elkészültével újabb látványossággal bővül Baja turisztikai kínálata. Ha megépül a végleges kikötő, megfelelő vízmagasság esetén a bajai lesz az egyetlen olyan működő hajómalom a Dunán, amelyet a folyó sodrása hajt.
