Az internet megjelenésével kitágult a világ: bármilyen távoli célpontokra eljuthattunk a szobánkban ülve, és sokféle információt megszerezhettünk. A tudáshoz való hozzáférés demokratikusabbá és egyszerűbbé vált, az információkeresés gördülékenysége pedig felszabadította a gondolkodásunkat és a kreativitásunkat. Ám, mint Prosek Zoltán, a kiállítás kurátora rámutatott, bár a kognitív önbecsülésünk ettől megnőtt, romlott a memóriánk, sőt az a képességünk is, hogy bizonyos információk hitelességét megkérdőjelezzük. Szóval csak azt hittük, hogy bölcsebbé váltunk.
Az AI-eszközök fokozatosan egyre nagyobb teret nyertek, és ma már nemcsak az információkeresésben segítenek, hanem az ízlésünknek és érdeklődésünknek megfelelő, számunkra vonzó válaszokat is produkálnak, így buborékba, saját valóságunkba zárnak be bennünket, mivel korlátozzák a számunkra elérhető tartalmakat. Félelmetes, hogy az AI lassan jobban ismer bennünket, mint mi magunkat, és ezáltal sebezhetővé tesz, továbbá csökkenti az esélyünket arra, hogy a mienkétől eltérő véleményekkel találkozzunk.
Az is para, hogy a mindennapi online kommunikációnk során megosztott elképesztő mennyiségű információ nemcsak a mi, hanem a mesterséges intelligencia ismereteit is bővíti, így elképzelhető olyan jövő, amelyben okosabb lesz nálunk, és átveszi az uralmat a gondolkodásunk felett.
Biró Dávid kiállítása az AI által jelentett veszélyekre figyelmeztet. Arra, hogy amint az internethez kapcsolódunk, nemcsak megfigyelőkké, hanem megfigyeltekké is válunk.
A kiállítás installatív szituációba helyezi a látogatót: olyan érzetet kelt, mintha virtuális térben kezdene bolyongani, ahol a kiállított művek révén belülről érzékeli a mesterséges intelligencia működését és ambivalenciáját. A látványt a kék falon megjelenő, előtűnő vagy elsüllyedő neonzöld keretek játéka dominálja. Ezek azok a bizonyos felugró ablakok, amelyek megzavarják a valóságról alkotott képünket, mert annyira személyre szabottak, hogy torzítják és szűkítik a valóságunkat, és egyre inkább védtelenné tesznek bennünket az álhírekkel szemben.
E fallal szemben látható Biró egyik legújabb sorozata, a Captcha széria néhány darabja, amelyek a reCaptcha technológia vizsgálata útján foglalkoznak a mesterséges intelligencia fejlődésével és térnyerésével. Mint Biró a nekünk adott interjúban elmondta: „Ezeket a robotok kiszűrésére használják, a feladványok megfejtésével ugyanakkor a mesterséges intelligenciát is tanítjuk, így lényegében versenyez az emberi és a gépi kognitív képesség. Szeretnék majd olyan képeket készíteni, amelyek arra válaszolnak, hogy mennyivel fejlettebb az emberi vizuális értelmezés képessége, és hogy melyik az a pillanat, amikor ez átbillen a gép javára.” A létrejött fotográfiák bonyolult, játékos képrejtvények, amelyek fordulópontot vetítenek előre a gépi érzékelés javára az emberihez képest.
A kiállítás másik fő műve az Update for Changes in Legal Agreements (Frissítés a jogi megállapodások változásaihoz – a szerk.) című plexiinstalláció, amelynek egyes darabjain arcok, másokon pedig a nagy techcégek adatvédelmi tájékoztatóiból kiragadott részletek szerepelnek. Ez a személyes adatok védelmének ambivalenciájára mutat rá, valamint arra, hogy az egyes cégek mennyire transzparensek az általuk összegyűjtött és kezelt adatokat illetően. A tájékoztatók gyakran változnak, és mi nem fogjuk magunkat minden egyes alkalommal átrágni rajtuk, hanem automatikusan, gondolkodás nélkül elfogadjuk őket. Erre utal az installáció címe, ami most egy kék fénnyel megvilágított terembe került, még kísértetiesebbé téve a vázolt szituációt, és még jobban érzékeltetve az adatvédelmi tájékoztatók ambivalenciáját.
Összegezve: Biró Dávid kiállítása arra figyelmeztet, hogy fontos tisztában lennünk az AI által okozott problémákkal, érdemes sokkal tudatosabban kezelnünk az adatainkat, és kritikusabban hozzáállnunk az elénk kerülő tartalmakhoz. Nem biztos, hogy minden felugró ablakra rá kell kattintanunk. Sőt.
A kiállítás március 14-éig látogatható.
Fotók: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu
