Egy közös időutazásra invitálnak, de hangsúlyozzák: ez egy egyedi, megismételhetetlen kirándulás a HS7 történelmébe − összesen egy önálló, és egy fesztiválkoncerttel készülnek.
Az 1995-ben alakult öttagú HS7 kezdetben angol nyelven írta dalait, a fordulópont pedig 2000-ben érkezett. Ekkor jelent meg Cukor című nagylemezük, amely már kizárólag magyar nyelvű szerzeményeket tartalmazott. A zenekar innentől kezdve a hazai alter-szcéna egyik legkiemelkedőbb és legkiválóbb formációjává vált, két-három évente ontották magukból az albumokat olyan korszakos slágerekkel, mint a Hol van az a krézi srác?, a Sajnálom, a Márta, a Tudom, hogy szeretsz titokban, a Mikor utoljára láttalak vagy a Dél-Amerika. Közönségükkel együtt a hazai- és nemzetközi elismeréseik is gyarapodtak, nyertek például Fonogram-díjat és komoly nemzetközi elismerésben is részesültek a cannes-i MIDEM Fesztiválon.
Nemcsak a hazai klub- és fesztiválszíntér elengedhetetlen szereplőivé váltak, de több sikeres nemzetközi turnét is maguk mögött tudhattak. A HS7 tehát lényegében mindent elért, amire egy magyar zenekar vágyhat. Ez a gondolatiság állt a csapat életének legnagyobb döntése mögött: 2015-ben úgy érezték, húsz év együtt zenélés után ideje pontot tenni a történet végére. 2015. augusztus 1-én egymástól és közönségüktől is elbúcsúztak egy nagyszabású Parkos koncerten.
A HS7 tagjaiban (Szűcs Krisztián énekes-gitáros, Ábrahám Zsolt gitáros Takács Zoltán Jappán billentyűs, Németh Róbert basszusgitáros, Orbán Gyula dobos) öt év teljes csend után, huszonötödik évfordulójuk apropóján fogalmazódott meg az igény a közös ünneplésre. Összesen két koncert erejéig leporolják terjedelmes és slágerekkel tűzdelt életművüket, de hangsúlyozzák: innen tényleg nincs tovább. Pontosan öt évvel a búcsú után, annak helyszínére, a Budapest Parkba invitálnak tehát, hogy együtt idézzük fel velük, milyen is az igazi dunabeat!
