Kiktől válogatott idén, és milyen koncepció alapján?

Részben a 4. GlasSpringen is a Magyar Üvegművészek Társaságának (MÜT) művészeinek, valamint olyan alkotóknak a munkái láthatók, akik korábban csatlakoztak a Kiskép Galériához, de nem tagjai ennek a társaságnak. A közel ötven kiállító művész mellett hét MOME-s hallgató alkotásait is bemutatjuk.

Az üveg esetében nehéz koncepciókban gondolkodni, hiszen annyira eltérők az érdeklődési körök, a művészek anyagi és technikai feltételei. Ha konkrét területet határoznék meg, csak negyedük-harmaduk tudna kiállítani, ezért ódzkodom a tematizálástól. A tavaszi tárlat éppen a sokféleségről és a szabad témaválasztásról szól.

Dombi Lívia: Erőltetett kapcsolat
Fotó: Kakas Mihály

Csak új művek láthatók a kiállításon?

Mivel idén a negyedik felvonáshoz érkeztünk, a művészek már előre készülnek a kiállításra. Ha sorozatokban gondolkoznak, akkor is úgy időzítenek, hogy a GlasSpringen be tudják mutatni az új darabokat. Ezért amikor a kiállítást szervezem, már elég jól tudok úgy tervezni, hogy párbeszéd alakuljon ki a tárgyak között, amelyek zöme máshol még nem volt látható. A korábbi kiállítási helyszínünket, a Tér-Kép Galériát már kinőttük, ezért idén új helyszínre, a Klebelsberg Kultúrkúriába költöztünk át.

Meddig lesznek láthatók az üvegtárgyak?

A teljes kiállítás május 26-ig mindennap tíz és hat között, ingyenesen látogatható, hétfőn és hétvégén is. Szombatonként ott vagyok, és szívesen mesélek az érdeklődőknek a kiállított tárgyakról. Május 27-e és 29-e között, a Műtárgyak éjszakájának alkalmából egy kisebb teremben szűkített kollekciót mutatunk be. Ezen két előadás is lesz az üvegről.

Május 27-én a A világ egy csoda – Üvegmesék címmel Grünfelder Judit személyes hangvételű előadásban beszél majd az üvegszobrok titkairól, május 28-án pedig én tartok tárlatvezetést, amelyen az üveg történetéről is szó lesz. Mindkét esemény háromkor kezdődik, regisztrációhoz kötött, és jegy vásárlása szükséges a részvételhez.

Telegdi Balázs: Through the Scope
Fotó: Kakas Mihály

2022 az üveg nemzetközi éve. Milyen trendek figyelhetők meg az üvegművészetben?

Az ENSZ által meghirdetett felhíváshoz 75 ország csatlakozott. Az üveg a fenntarthatóság és az innováció szempontjából is fontos anyag, amelyet az űrkutatástól a telekommunikáción át az építészetig mindenhol használnak. Ugyanakkor a megformálásában mindig benne volt a művészi lehetőség is: már a perzsák és a törökök is használták csecsebecsék készítésére. Igazi kibontakozását azonban a gótikus templomok üvegablakai hozták el. Akkortól egyre szélesebb körben alkalmazták használati és művészi tárgyként is.

Az üveg nemzetközi éve mellett egy másik nevezetes évforduló is van idén. Hatvan éve az amerikai Harvey Littletonnak köszönhetően jelentős fordulat állt be az üvegművészetben. 1962-ben az ohiói Toledo művészeti múzeumában megszervezte az első üvegfúvó szemináriumát, és ezzel elindította a stúdióüveg-mozgalmat. A művészek akkortól már nem csak terveztek, hanem saját műhelyükben is alkalmazni tudták a gyárakban használt technológiákat. Így az üveg egyre gyakrabban lett a művészeti önkifejezés eszköze. Ehhez persze kellett az is, hogy a múzeumok nyitottá váljanak az üvegtárgyakra. Ma már számos, kifejezetten üvegalkotásokra specializálódott múzeum van világszerte, és ezek a gyűjtők körében is egyre népszerűbbek.

Bánó Rita: Elefánt
Fotó: Botos Péter

Hazánkban is ilyen utat járt be az üvegművészet?

Az üvegművészeti képzés Bohus Zoltán vezetésével csak a hetvenes évek végén indult el a Magyar Iparművészeti Főiskolán, és a rendszerváltásig senkinek sem volt saját stúdiója. Így a művészek kénytelenek voltak az üveggyárakban, a két műszak közötti szüneteket kihasználva alkotni. Karcagon működött egy üzem, ahol olyan üvegeket kutattak, amelyeket később különböző speciális területeken, például az orvoslásban használtak. A gyártásból visszamaradt anyagokkal aztán a művészek kísérletezhettek, és már-már a stúdióüveg-mozgalom módszereivel dolgozhattak.

A mostani GlasSpringen minden alkotás a művészek keze munkáját dicséri. Fújt üvegek készítésére azonban ma már korlátozottak a lehetőségek: Tápiószecsőn James Carcass és Hegyvári Bernadett, Révfülöpön Pattantyús Gergely, Bárdudvarnokon az Üvegművészek Társasága, Budapesten a MOME üveg szaka működtet időszakosan hutát. Fújt üvegből ezért van kevés a tárlaton. Manapság sokkal inkább az öntéses, rogyasztásos, ragasztásos eljárások elérhetők.

Smetana Ágnes: Mariana árok
Fotó: Kakas Mihály
Haba Erika: Spring water
Fotó: Kakas Mihály

Ki tudna emelni néhány alkotást az idei kollekcióból?

Hegyvári Bernadett Kék csendélet című alkotását, amelyen az orosz avantgárd hatásai is kivehetők, az idei kiállítás vizuális megjelenítésében is használtam. Lukácsi László Legyező című sorozatából újabb darab látható, ő világszerte ezzel lett ismert. Japánban 2010-ben Kanazawa-aranyérmes lett az egyik változat, Elton John magángyűjteményében is van egy alkotása a sorozatból. A legnagyobb legyezője a floridai Imagine Múzeum kollekcióját bővíti, az itt látható munka is oda készült. Botos Péter optikai tárgyai vagy Virág Hajnalka és Imre Katalin síküvegekből készített, hálószerű alkotásai is érdekesek.

Telegdy Bálint, a jelenleg Dániában élő művész üveggyárban dolgozik, így a mesterségbeli tudása is kiemelkedő. Figyelme az elkészült üvegtárgyakban fellépő belső feszültségekre fókuszál. Szabad szemmel nem lehet őket látni, viszont különböző szűrőkkel meg lehet mutatni. Ez nagyon izgalmas látvány. Két ilyen tárgya is megtekinthető a tárlaton. De említhetem Formanek Zsuzsát is, aki installációjában betonnal és fémmel kombinálta az üveget.

Kohut-Görömbei Luca egy étterem felkérésére üveghulladék feldolgozásával kezdett foglalkozni. Az összegyűjtött borosüvegeket visszaolvasztja, és tányérokat, ékszereket készít. Ez jövőbe tekintő, a fenntarthatósági elveknek megfelelő gyakorlat.

Kohut-Görömbei Luca borosüvegekból készült ékszerei
Fotó: Kakas Mihály

Milyen üvegművészeti kiállítások várhatók még idén?

A MÜT válogatásában a Ráday utcában lesz kisebb méretű csoportos kiállítása. A múzeumok éjszakáján, június 25-én a De La Motte–Beer-palotában fog megnyílni a Hommage á Glass című kiállítás, amelyet szintén én szervezek. A tárgyak egy részét Sik Attila, a pécsi egyetem professzora, műgyűjtő kollekciójából válogattam. Ő nemcsak kortárs, de a török időkből származó üvegtárgyakat is gyűjt, így üvegművészeti történeti ívet is meg tudunk mutatni. A gyűjteményének darabjai mellé olyan alkotásokat választottam még, amelyek a különböző korszakokra reflektálnak. Lesznek tematikusan berendezett terek is, a Passió-teremben például szakrális üvegtárgyakat állítunk ki.

Szeptember 4-ig látható a Műcsarnokban a Közös tér című II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon, amelyen az üvegművészet az üveg nemzetközi éve kapcsán kiemelt figyelmet és bemutatkozási lehetőséget kapott. A Kiskép Galériával biztosan ott leszek az októberi Art Marketen, és Győrben szintén átfogó, nagyobb szabású üvegkiállítás lesz a MÜT szervezésében. Tárgyalások folynak arról, hogy 2017 után újra legyen HuGlass kiállítás. Ezeken kívül kisebb egyéni tárlatok is várhatók idén, így akit az üvegművészet érdekel, sokszínű programokból válogathat.

A nyitóképen Köblitz Birgit A víz hangja és Kecskés Krisztina Perseverance című munkája látható. Fotó: Botos Péter