A Hatlépés elnevezésű irodalmi est legutóbbi alkalmán, január 26-án Vajda Lajos meghatározó pillanatait irodalmi vonatkozásokon keresztül idézték meg a szentendrei Ferenczy Múzeumban.
A megrendítően rövid életút kimagasló teljesítménye, mély szerelme és megfoghatatlan barátságai elevenedtek meg az alkotások és kortársak visszaemlékezéseinek tükrében.
Az esemény házigazdája Juhász Anna irodalmár volt, aki színművészekkel, válogatott naplótöredékek, levelezések, kortársak visszaemlékezései és feljegyzések segítségével idézte meg Vajda Lajos megrendítően rövid életútját, kimagasló teljesítményét, mély szerelmét és megfoghatatlan barátságait.
A kiállításon a művész önarcképei mint modern ikonok tekintettek ránk. A mély tekintetek mögött pedig az enigmatikus, filozofikus művész szelleme és markáns ars poeticája rajzolódott ki. De nemcsak a képek szólították meg az érdeklődőket, hanem Vajda kortársainak visszaemlékezései is segítettek kiragadni alakját a múltból, és személyét szinte kézzelfoghatóvá tenni. Mindezt a kiállítás kurátora, Szabó Noémi szakmai érdekességekkel és egy látványos, archív felvételeket bemutató vetítéssel gazdagította.
Az est felütését a legalapvetőbb kérdés adta: ki is volt Vajda Lajos? Ki volt az a fiatal, tehetséges festő, akit – bár eltanácsoltak a Képzőművészeti Főiskoláról –, az utókor mégis az 1930-as évek legjelentősebb művészének tart?
Válaszként kortársaitól származó idézetek záporoztak, amelyeket Haumann Máté és Trokán Nóra olvasott fel. Az archív dokumentációk a színészi hangjáték tolmácsolásában megelevenítették Vajda tudatos, magas műveltségű, kifürkészhetetlen, egyszerre barátságos és távolságtartó alakját.
A legérzékletesebb sorok feleségétől, Júliától származnak: „Igen csendesen terrorizált, de ez épp elég súlyt jelentett. Következetessége, keménysége elnyomott minden más egyéniséget maga körül. Középszerű nem is létezett nála, csak jó vagy rossz.”
Festészetével a lét értelmét és célját kereste, minden pillanatát küldetésként megélt munkával töltötte. Életének Budapest, Párizs majd Szentendre volt meghatározó helyszíne. Budapesten tanult, és ott ismerte meg szerelmét, Richter Júliát, akivel nemcsak házas-, hanem szellemi és alkotótársai is voltak egymásnak.
A francia főváros jelentette az elmélyült tanulás, a tapasztalatszerzés és a különböző kultúrák megismerésének lehetőségét. Szentendre pedig visszavezette őt a tiszta forráshoz, amely az ősi magyar motívumkincs gyűjtését jelentette. A munkát – Kodály és Bartók példáját követve –Korniss Dezsővel közösen végezte.
Néhány kulisszatitokra is fény derült a művészi-irodalmi est során: például a Barátok című kompozíció hátoldalán Bálint Endre feljegyzése olvasható, amely arról tesz bizonyságot, hogy kettejük portréját kapcsolta össze Vajda Lajos ebben a fantasztikus grafikában.
A kiállítás utolsó etapjában Vajda életművének grandiózus szénrajzai láthatóak. Ezek ihlető forrásáról, motívumkészletéről Szántó Piroska így ír:
„...És azok a nagy képek, azok a nagy-nagy fekete képek, amelyek olyan görcsös gömbelemekből és tekeredésekből állnak, talán nem is tudják sokan, azok a pöfeteggombának az egyes alakváltozatai. Pismány akkor még beépítetlen volt, csodálatos, pacsirtafüves, hangás, kakukkfüves, illatos mező volt körülöttünk. A Haluskai tanya mögött már nem is volt ház, ott nőttek a pöfeteg gombák[…]Ősszel ez a gomba csodálatos sötétlilára válik, és egy idő múlva szétpukkad, finom sötétlila port szór köröskörül maga köré[…] Csavart gömbelem-alakzatokra bomlik, néha ötszörösre, hatszorosra tekeredve, néha csak olyan, mint egy kör palástja, amit egy vihar, vagy amit az ember az ujjával megcsavart. Vajdának ez mérhetetlenül tetszett, mi meg gyűjtöttük neki ezeket a gombákat. […] azt hiszem, érezte benne, hogy valami nő-nő, aztán egy szép napon egy titokzatos erő szétveti és marad a görcs, a tekervény és a megsemmisülés felé törő és robbanó forma…”
Az est rengeteg művészettörténeti kuriózummal tette gazdagabbá a résztvevőket. A képzőművészet és az irodalom atmoszférateremtő összekapcsolása révén érzelmekre ható élményé vált Vajda Lajos világának megismerése.
A következő Hatlépés-est Szerelem címmel Vajda Lajos és Júlia odaadó érzelmű és alkotó szellemiségű kapcsolatát idézi meg február 17-én.
Nyitókép: Falusi motívumok önarcképpel. Forrás: balkon.art
