Vasarely legfőbb célja a művészet demokratizálása volt. "Teljesen új népművészetet akart létrehozni. A XX. századi eleji avantgárd felfogás örököse volt, amely megkérdőjelezte a művészet és az élet kettéválasztását" - mondta Michel Gauthier kurátor a kiállítás sajtóbemutatóján.
A Vasarely, a formák megosztása elnevezésű kiállítás egyszerre idő- és tematikus rendben követi az 1906-ban Pécsett Vásárhelyi Győző néven született és Victor Vasarelyként Párizsban világhírűvé vált művész pályafutását.
A tárlat külön részt szentel a budapesti Műhely Akadémiának, ahol Bortnyik Sándor hatására Vasarely átvette a Bauhaus szellemiségét, megszabadult az ábrázolás kényszerétől, megismerte a konstruktivizmust és a holland De Stijl csoport esztétikáját.
Egy grafikai pályázat nyerteseként 1930-ban jutott ki Párizsba, ahol illusztrációkat és alkalmazott grafikát készített. Az 1940-es években készült festményein a kubizmus hatása érződik, 1947-ben tért át a valóság és a természet, egyebek mellett a tengerparti kavicsok, a nap és árnyék fényjátéka által ihletett nonfiguratív művekre. Ezek a nagyközönség által kevéssé ismert festmények is megidézik már a majdani op-art művészet elemeit, amelynek alapítója lett, és amelyhez egy festészeti ábécét dolgozott ki.
Az op-art, azaz optikai művészet nonfiguratív irányzata geometrikus alapformák ötletes variálásán alapul. Vasarely egy adott szín négyzetébe egy másik szín geometriai formáját helyezi és ezeknek a formáknak és színeknek a permutációi hozzák létre a festményeit.
Vasarely képein az egyszerű mértani formák, körök, négyzetek, háromszögek, ellipszisek a mélység és mozgás látszatát kapják - ez a stílus a kinetizmus. Képei a nézőpont módosulásával változnak, a fokozatos színárnyalat-változások, végtelen látszati kombinációk érdekesek és dekoratívak.
A legvibrálóbb és legszínesebb, hatalmas festmények a kiállítás utolsó termében láthatók. ?A Vega-sorozat képein színes pontokból épült rácsozat látható, de olyan, mintha a rács lélegezne. Úgy érzékeljük, hogy egy felénk közeledő gömb alakul ki a festmény felszínén. Vasarely elképzelése szerint a kép egy lélegző kozmoszt ábrázol" ? hívta fel a figyelmet Michel Gauthier. Vasarely e legismertebb képeit egy teljesen feketére festett falú teremben állította ki a Pompidou Központ, aminek köszönhetően a festmények fény- és színviláguk alapján vetített felületeteknek, óriáskivetőknek hatnak.
Vasarely művei eleinte meghökkentették a nézőket, ám az 1960-as évektől nagy sikerük volt, kifejezési formái a vizuális köznyelv részévé lettek, megjelentek dísztárgyakon, étkészleteken, órákon, sálakon, könyvborítókon, magazinokban és népszerű francia tévéműsorok díszletein, valamint David Bowie 1969-ben megjelent Space Oddity című albumának borítóján is.
Vasarely tervezte 1972-ben a Renault autógyár új logóját és a német jegybank frankfurti dísztermének okkersárga borítását, amelyet teljes egészében kiállítottak Párizsban.
A világ sok városának tereit és épületeit díszítik Vasarely térhatású művei, mintegy száz dekoratív alkotást készített, amelyek közül az egyik legjellegzetesebb a párizsi Montparnasse pályaudvar nagycsarnokának két freskója. Köztéri munkái a kiállítás végén vetítés formájában láthatók.
A párizsi retrospektív tárlat arra emlékezetet, hogy Vasarely olyan művészetet akart alkotni, melyet nagyobb műveltség nélkül bárki értékelhet. Társadalmi művészetről álmodott, s hitte: az emberekben éppoly erős a vágy a képzőművészet, mint a zene iránt. A 20. századot nem az egyedi alkotások korának látta, azt akarta, hogy bárki megszerezhesse sokszorosított műveit.
A május 6-ig látható tárlat létrejöttében közreműködött a budapesti Szépművészeti Múzeum, a pécsi Victor Vasarely Múzeum és a franciaországi Aix-en-Provence-ban működő Vasarely Alapítvány is.
Fotók forrása: a Pompidou Központ Facebook-oldala
