A Műtárgyak éjszakáján a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában, Balla Loránd kurátor tárlatvezetésével a legendás olasz körverseny és a magyar kerékpározás történetével ismerkedhettünk.
A Giro d’Italia a francia Tour de France mintájára született, francia elődjéhez hasonlóan egy sportújság javaslatára és szervezése nyomán. Olaszország legnagyobb sportnapilapja, a Gazzetta dello Sport megneszelte, hogy a rivális újság, a Corriere della Serra kerékpáros-körversenyt tervez, és erre reagálva 1908 augusztusában gyorsan bejelentette, hogy a következő évben ő rendezi meg az első olasz körversenyt.
A verseny az akkor nemrég egyesített Olasz Királyság történetének átmeneti időszakában született. Az ország még rendkívül széttagolt volt, és jórészt agrárnépesség lakta. A verseny így egyszerre szimbolizálta az ország egyesítése és modernizációja iránti igényt. A nemzeti önreprezentáció fontos eszközévé vált az olaszok számára, és a mai napig fanatikus tiszteletnek örvend.
1909 májusában a Milánó és Bologna közötti 397 km-es távot kellett megtenni, amely nyolc etapból állt. Eleinte pontszámítás alapján hirdettek győztest. 1914-től használják a máig érvényben levő szabályt, hogy a verseny össztávját a legrövidebb idő alatt teljesítő induló nyer. 1931-ben vezették be a győztesnek járó rózsaszín trikót, amely az 1898 óta rózsaszín papíron megjelenő Gazzettára utal.
Az első modern Girónak pedig az 1933-as verseny számított, ez már 17, egyenként körülbelül kétszáz kilométer hosszúságú szakaszból állt. Itáliában a társadalmi felemelkedés lehetőségét is jelentette, ezért sok szegényparaszti vagy munkássorból származó fiatal választotta a kerékpársportot.
Nők is nyeregbe szálltak: Alfonsina Strada az 1924-es Girón vált legendává. Mivel profi csapatok abban az évben nem indultak, a szervezők kénytelenek voltak feltölteni a mezőnyt. Emiatt szerepelhetett a már 1907-ben olasz bajnoki címet nyert „szoknyás ördög” is a legendás körversenyen. Bukott ugyan, de törött kormányát partvisnyéllel pótolva azon kevesek közé tartozott, akik képesek voltak befejezni a versenyt. A női kerékpárverseny, a Giro Rosa népszerűsége és elismertsége napjainkban sem közelíti meg a férfiakét. A sokszoros magyar bajnok Seregély Márta is részt vett már rajta csapatával.
A Giro óriási presztízse folytán a győzteseket vagy a nagy küzdőket nemzeti hősökként ünneplik. Az első győztes Ganna vagy a nagy riválisok: Girardengo és Binda az 1930-as, Coppi és Bartalli kettőse az 1950-es évekből, továbbá Pantani, a Kalóz neve mára fogalommá vált.
A magyar kerékpársport korán bekapcsolódott a nemzetközi vérkeringésbe. Az első, két keréken guruló, ember hajtotta járgány 1828 tájékán keltett feltűnést a fővárosban. A draisine névre keresztelt kétkerekűt Széchenyi István és Wesselényi Miklós hozta magával angliai útjáról. Ezután, hosszú kihagyás után csak az 1860-as években jelentek meg az első velocipédek. 1881-ben megalakult a Budapesti Vasparipa Egylet Előre, amelyet a századfordulóra jó néhány kerékpáros-egyesület követett. Eleinte csupán a tehetősebb polgárok engedhették meg maguknak a saját kerékpárt, a két háború között azonban általánossá vált a használatuk, 1942-ben már 1,2 milliót tartottak nyilván az országban.
A millenniumi ünnepségek sportprogramjaira, köztük a kerékpáros-bemutatóra építették a Millenáris kerékpár pályát, a velodrómot. A tervezésben Bláthy Ottó, a transzformátor egyik feltalálója is részt vett, aki lelkes amatőr kerékpáros volt, és maga építette járművével tekert a versenyeken. Budapest 1928-ban pályakerékpáros-világbajnokságot rendezett. A velodrómot ekkorra Hajós Alfréd, első olimpiai bajnokunk, építész tervei alapján újjáépítették.
1925-ben a Budapesti Kerékpáros Egyesület háromnapos, összesen 510 kilométer menettávú versenyt rendezett. A következő évben az Est című lap is bekapcsolódott a szervezésbe. A versenyt Tour de Hongrie-nak nevezték el, és hamarosan felvették a nemzetközi kerékpáros-szövetség, az UCI programjába is. 1943-ban és 1944-ben a visszacsatolt területeken zajlott a verseny, amely így jelentős politikai felhangot kapott. A II. világháború után többször próbálták feléleszteni, végül azonban csak 2015-ben indult ismét útjára. Az évek alatt egyre sikeresebbé vált, ma már az UCI kiemelt versenyének számít, amit a részt vevő World-Tour-csapatok számának meredek emelkedése jelez. A szocialista időkben a Békeversenyen szurkolhattak a keleti blokk országai. A körverseny Varsó, Berlin és Prága érintésével, legtöbbször május 8-i rajttal indult, 2006-ban rendezték meg utoljára.
Mára a magyar kerékpárosok is csatlakoztak a világelithez: a Giro d’Italián idén már három magyar versenyzőnek is szurkolhattunk. Köztük Valter Attilának, aki tavaly három napon át viselhette a legendás rózsaszín trikót, a Maglia Rosát.
A Budapest köszönti a Girót elnevezésű kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában, szeptember 11-ig várja az érdeklődőket. Kurátorai: Balla Loránd és Perényi Roland.
A képek a szerző fotói.
