A mostani a negyedik alkalom, hogy a Ludwig Múzeum a Velencei Biennálé zárása után bemutatja a seregszemle magyar pavilonjának az évi kiállítását a nemzetközi után a budapesti közönségnek is – emlékeztetett a tárlat csütörtöki sajtóbemutatóján Fabényi Julia, a múzeum igazgatója.
Zsikla Mónika, a kiállítás kurátora felidézte, hogy Keresztes Zsófiával 2020-ban, a járványhelyzet miatti lezárások idején kezdték el kidolgozni biennálés pályázatuk koncepcióját. A projekt kiindulópontja a képzőművész egy 2018-as bécsi kiállítása volt, amely részben Schopenhauer sündisznó-dilemmájára reflektált, miszerint a sündisznók akaratlanul is megsebzik egymást, miközben egymás közelségére vágynak – mondta el. Hozzátette: szerették volna továbbvinni ezt a koncepciót némi magyar vonatkozással gazdagítva. Ekkor merült fel Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye, amelynek kulcsmotívuma a főhősnek a ravennai mozaikok hatására megkezdett identitáskeresése.
Keresztes Zsófia kiemelte, hogy szinte „folyékony” testekként megalkotott szobrainak borítására tudatosan választotta a színes üvegmozaikot, hiszen a mozaikdarabok által kirajzolt vonalháló érdekes kontrasztban áll az általuk burkolt formákkal.
Elmondása szerint a kiállítás utazásra hív az identitáskeresés különböző stációin keresztül.
A nyitó installáció a Leltár az esőben címet viselő, oltárszerű kapu, ahonnan az összetartás érzését adó, ám kissé nyomasztó fémláncok vezetnek tovább az újabb szobrokig.
Az anyag Budapesten némileg más elrendezést kapott, mint a Velencei Biennálé magyar pavilonjának tereiben. A budapesti tárlatról kimaradt két szobor – ezek egyike a múzeum lépcsőházában látható –, több installáció viszont kiegészült, továbbépült. Módosult a javasolt látogatói útvonal is, így a két záró alkotás Budapesten egymás mellé került, párbeszédbe lépve egymással – közölte Keresztes Zsófia.
A Velencei Biennálén több százezres közönség által megtekintett kiállítás 2023. február 26-ig látható a Ludwig Múzeumban.
Fotók: MTI/Szigetváry Zsolt
