Keverék kutya
Paul Auster: Timbuktu
A Timbuktu, Paul Auster regényének főhőse Csonti úr, a keverék kutya, akire azt mondanánk még, hogy kóbor, de ez féligazság, mert egy ideig van gazdája, Willy G. Christmas úr, aki a hajléktalanok száraz kenyerét eszi. Egyszer, már a delírium állapotában hozzá is eljött a Mikulás, később, még több alkohol bevitele után pedig azt képzelte magáról, hogy próféta. Hallgatósága is lett, maga Csonti úr, akit ellátott tanácsokkal, például azzal, hogy kerülje a kínai éttermek környékét, ahol valószínűleg nem ki-, hanem felszolgálnák. A derék gazdi még egyszer, utoljára útra kelt, hogy Brooklynból eljusson Baltimore-ba, hogy megtalálja egykori irodalomtanárát, aki annak idején látott benne fantáziát. Végül csak a fantáziája maradt, majd utána már csak a realitás.
A Timbuktu – amely afféle érzékenyítő roadmovie – Auster egyik legkedvesebb és egyben leginkább szórakoztató könyve. Csonti úr a farkától a fejéig az, ami: kutya. És Willy is az, aki: egy jobb sorsra érdemes, tehetséges ember, akiből nem lett senki, mert az élet a hobóságot osztotta rá, mint valami szikár bluesballadában.
Skót juhászkutya
Eric Knight: Lassie hazatér
Lassie történetét mindenki ismeri, a regényből több tucat filmes feldolgozás készült az elmúlt évtizedekben, alapkönyv, a kutyás kalandok archetípusa. Lassie egy Yorkshire megyei faluban, Greenall Bridge-ben élt, és bár Sam, az iskolás fiú hű társa volt, de mindenki magáénak érezte. Lassie napirendjéhez tartozott, hogy elkísérte gazdáját az iskolába, majd a tanítás végén újra elment érte, hogy haza is kísérje. De egyszer csak Lassie már nem jött a fiú elé. Eladták, amihez az édesanyja is asszisztált. A szülei elárulták a fiút és a kutyáját, de az állat ragaszkodása legyőzte a mérföldeket.
Egy gazdag úr szemet vetett Lassie-re, mert egy szép kutyát akart venni az unokájának. de ők még nem tudják, hogy a skót juhász legfontosabb fajtatulajdonságait a szíve környékén kell keresni. Hiába adta el a munka nélkül maradt Sam Carraclough a jószágot, Lassie mindig hazaszökött, mígnem új gazdája északra költözött, és magával vitte a kutyát is. Innen szintet lépnek a kalandok is, megkezdődik Lassie igazi odüsszeiája. A hosszú hazaúton meglövik, eltörik a bordája, sintérek fogják el, gyerekek dobálják meg, de a kutya keresztülvág a hóförgetegen, míg aztán csapzottan, kimerülten visszatalál a gazdájához. Egyetlen film sem adja vissza az 1940-ben megjelent kötet líraiságát, tehát ha igazi szépségre vágyunk, a könyvet kell elolvasnunk.
Német juhász
Szamos Rudolf: Kántor nyomoz
A Kántor nyomoz című bűnügyi regény nemcsak azért aratott hatalmas sikert, mert az 1970-es évek elején eleve nem sok magyar krimit olvashattunk, hanem azért is, mert a főhőse egy kutya volt, aki nemegyszer fogott el szabotőröket, kémeket, de senki nem foghatta rá, hogy kommunista lenne. A Kántor sikere akkora volt, hogy meglehetősen nyomasztó, mégis szintén sikeres filmsorozat is készült belőle. Kántor kivételes szimata, fegyelmezett viselkedése, gyorsasága miatt a magyar kriminalisztika legnagyobb állathőse lett. Gazdájával, Csupati őrmesterrel fegyveres rablókkal bánt el, de még széncsempészeket és rablógyilkosokat is ártalmatlanná tett.
Magyar vizsla
Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
Frakkra nemcsak azért kell emlékeznünk, mert száz éve született Bálint Ágnes, a magyar gyerekirodalom egyik legnépszerűbb írója, hanem azért is, mert ötven éve, 1972-ben indult a rajzfilmsorozat, a jellegzetes Frakk-féle vakkantással, Szabó Gyula ihletett előadásában.
A folyton kergetőző állatok dinamizálják a mesét, illetve az egyszerű, jól átélhető konfliktusok lendületet adnak a kis történeteknek. Az, hogy Irma néni macskapárti, míg Károly bácsi Frakk barátja, rávilágít a kis kalandok alapkonfliktusára, a kutya-macska harcokra. Ugyanilyen kis szurkapiszkák jellemzik az idős házaspár viszonyát is, például azon is civódnak, hogy ki heveredjen a fotelbe: Károly bácsi vagy az elkényeztetett macskák? Irma néni a macskáknak enged többet, Károly pedig Frakknak. Hiába olyan egyszerű minden, mint a főcímben Frakk kutyaháza, valójában Bálint Ágnes remekül formálja meg a karaktereket, a konfliktusok pedig átélhetők.
Ebben a világban nincsenek vérre menő küzdelmek, nincs hétfejű sárkány, még Frakk sem árt a macskáknak, legfeljebb, ahogy egy kutyához illik, megkergeti őket. Az idős házaspár pedig annyira ártatlan és kedves, hogy bizonyára fel sem tűnt a szerkesztőknek, hogy Károly bácsi és Irma néni a letűnt kertvárosok polgári miliőjében „urizálnak”, Károly bácsi atillában feszít, felesége pedig néha leül a zongorához, hogy megidézze a régi szép, háború előtti időket.
Pumi
Fekete István: Bogáncs
A Bogáncs egy pásztorpumi felnövéstörténete, amely egy akol párás melegében kezdődik, az öreg Galamb Máté, a számadó juhász udvarában. Mivel csak egy szem kölyök született az alomban, Bogáncs kivételesen erős, talpraesett kutya lett. Szüksége is volt a rendkívüli képességeire, mert nemcsak a mező és az akol közötti könnyen átlátható világot kellett kiismernie, hanem ennél sokkal kacskaringósabb utakat is. Felfigyelt rá egy vándorcirkusz, és mutatványos eb lett belőle, de semmi sem törte meg, mindig megmaradt a kutyatermészet ősi törvényei között. Nem lett bohóckutya, annak ellenére sem, hogy egy bohóc veszi gondozásába, ugyanakkor mindig mosolyt csalt az emberek arcára.
Bogáncsnak magas az érzelmi intelligenciája, empatikus, mégis erős, bátor, öntörvényű egyéniség. Fekete István Bogáncsa nemcsak egy szeretettel megírt állatregény, de egyben afféle költői etológia is, a kutyák viselkedésének tűpontos kalandregénye.
Az 1956 tavaszán elkészült regény Fekete István egyik legnépszerűbb könyve, az állat és az ember meghitt, mély barátságának nagy meséje. 1958-ban film is készült belőle, az általános iskolákban ajánlott olvasmány.
Spániel
Virginia Woolf: Flush
Flush egy cocker spániel becsületes neve, akinek igazán komoly társadalmi státusa volt az előkelő kutyák körében, de még nála is nagyobb népszerűségnek örvendett gazdája, a 19. századi Anglia egyik legismertebb költője, Elizabeth Barrett Browning. A költészetet számos aspektusból vizsgálták, de csak 1933-tól elemezték a kutyák szemszögéből. Na jó, csak Browning különös egyénisége ismerhető meg kutyaperspektívából. Egy kölyökkutya mindig jól jön, ha olyan gondok tornyosulnak egy fiatal lány előtt, mint a súlyos betegség és egy ennél is nagyobb probléma, a zsarnok apa. A könyv nemcsak az ember és az állat meghitt kapcsolatát tárja fel, de megismerjük a viktoriánus Anglia képmutatását is.
A történet különös fordulatot vesz, amikor a gazdáját rajongva szerető Flusht ellopják, és csak váltságdíj ellenében engednék szabadon. És innen versenyt futunk az idővel, Miss Barrett tűzön-vízen át keresi a kutyust, és közben Flush jellemrajzai alapján megismerjük, milyen is maga az ember.
A Flush afféle pikareszk regény is, hiszen négylábú barátunk az esős Londonból a napsütéses Firenzébe utazik, azaz kíséri el gazdáját. Flusht elbűvöli a fűszerillatú Firenze szabad szelleme, de rájön arra is, hogy itt már nem egy kutyaarisztokrata, itt nincsenek örökölt kiváltságok. Ugyanakkor minden pillanatban a feltétlen szeretetéről biztosítja gazdáját, a kötődés olyan magas szintjét mutatva fel, ami nemcsak azoknak a szívét melengeti, akik egy háztartásban élnek a kutyájukkal, hanem azoknak is, akik egy háztartásban élnek az irodalom nagy történeteivel.
Nyitókép: Roddy McDowall a Lassie hazatér 1943-as filmváltozatában. Fotó: Roger-Viollet via AFP
