1903. február 28-án, Lester Anthony Minnelli néven Chicagóban jött világra olasz apa és francia anya ötödik gyermekeként. Szüleinek vándorszínházuk volt, így nem csoda, hogy már néhány évesen a színpadon tipegett. A középiskola után, immár Vincente Minelli néven kirakatrendező, fényképész és jelmeztervező volt, s alig múlt harminc, amikor a Broadway színházaiban olyan show-műsorok rendezését bízták rá, mint az Otthon külföldön vagy A show megy tovább.
A Metro-Goldwyn-Mayer stúdió 1940-ben hívta Hollywoodba, ahol végigjárta a szamárlétrát, és negyvenévesen végre beülhetett a direktori székbe. Színházi tapasztalataira építve újította meg a zenés filmeket. Már első rendezése, a fekete-fehér Kunyhó az égben elismerést aratott, hírnevét az immár színes Találkozunk St. Louisban alapozta meg.
A forgatás alatt ismerte meg első feleségét, a nála akkor még jóval híresebb Judy Garlandot: a gyermekfilmekben feltűnt színésznő 1939-ben, alig tizenhét évesen vehetett át egy különleges, mini Oscar-szobrocskát. 1958-ban aztán Minnelli, majd 1972-ben Garlanddal közös lányuk, Liza is megkapta – a Kabaré főszerepéért – az amerikai filmakadémia legrangosabb kitüntetését, s így a filmtörténetben az övék az egyetlen család, amelyben az apa, az anya és a gyermek is büszkélkedhet Oscar-díjjal.
A hatalmas képzelőerővel megáldott Minnellit a modern musical atyjának kiáltották ki, zenés filmjei kapcsán a kritika elsősorban az újfajta kifinomultságot és az életteliséget emelte ki.
A rendező színpompás jelmezek és díszletek iránti rajongása, az ötletes kameramozgás az addigitól merőben eltérő képi világú alkotásokat eredményezett, amelyekben a zene és a cselekmény szétválaszthatatlanul összefonódott. A kor legnagyobb csillagaival dolgozott, színészei közül hetet jelöltek Oscar-díjra.
Zenés darabjai közül a leghíresebbek a Fred Astaire-rel készített Ziegfeld Follies (1947), amely Cannes-ban elnyerte a legjobb zenés vígjáték díját, és az egy évvel későbbi A kalóz. George Gershwin zenéjére forgatta 1951-ben a műfajt megújító Egy amerikai Párizsban című darabot, amelyben a tánc már nem pusztán betét, hanem a cselekmény szerves része – a filmet hat Oscar-díjjal tüntették ki. Minnelli ekkor még lemaradt a rendezői Oscarról, ezt 1958-ban az akkor rekordnak számító kilenc jelölését kivétel nélkül díjra váltó, Collette francia írónő műve nyomán készült Gigiért kapta meg. (Érdekesség, hogy a legjobb film kategóriában olyan filmek előtt nyert, mint A megbilincseltek vagy Macska a forró bádogtetőn.) Az alkotásért abban az évben a rendezői Golden Globe-ot is neki ítélték.
Minnelli nem csak a látványos musicalekkel remekelt.
1949-ben Flaubert Bovaryné című klasszikus regényét vitte filmre, ezt követte 1952-ben a hollywoodi témájú, több Oscarral elismert A szörnyeteg és a szépség. 1956-ban Irving Stone regénye nyomán rendezte a festő Vincent van Gogh életéről szóló, A nap szerelmese című alkotást, amelynek főbb szerepeit Kirk Douglas és Anthony Quinn alakították.
A hatvanas évek elején a közönség ízlésének változásával csillaga leáldozott, 1963-ban az MGM stúdió kiadta az útját. Régi típusú zenés filmjei sorozatban buktak meg, még az 1970-es Egy tiszta nap szembenézhetsz az örökkévalósággal című is, jóllehet a Barbra Streisandot, Yves Montand-t, Jack Nicholsont felvonultató szereposztás parádés volt. Utolsó filmje a hat évvel későbbi Nina (A Matter of Time) volt, amelyben először állt a felvevőgép elé Isabella Rossellini, aki anyjával, Ingrid Bergmannal játszott együtt.
Vincente Minnelli négyszer nősült, háromszor vált el, házasságaiból két lánya született. Beverly Hillsben halt meg 1986. július 25-én Alzheimer-kór következtében, örök nyugalomra a kaliforniai Glendale-ben lévő Forest Lawn temetőben helyezték. Csillaga 1960 óta díszíti a Hírességek sétányát, halála előtt néhány héttel megkapta a francia Becsületrend parancsnoki fokozatát. Minnelli hat filmjét vettek fel az Amerikai Kongresszusi Könyvtár által létrehozott filmregiszterbe, azaz az amerikai filmörökség részeként tartják számon.
Nyitókép: Katharine Hepburn és Vincente Minnelli forgatás közben. Képek forrása: imdb.com
