Hol voltál, amikor bemutatták a Vissza a jövőbe című filmet?

Az amúgy apolitikus, Robert Zemeckis rendezte filmet már a kádári diktatúra folyamatosan puhuló időszakában mutatták be Magyarországon. Abban az esztendőben, amikor megkezdte működését a kétszintű bankrendszer, illetve az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a mai NAV elődje); amikor az akkori egyetlen politikai erő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülésén már nyíltan beismerték az addigi gazdaságpolitika kudarcát; amikor a Népligetben felavatták a Magyar Színkör Jurta Színházát (vezetője Romhányi László lett), és amikor Lakiteleken csaknem százötven értelmiségi részvételével nagyszabású „baráti találkozót” rendeztek, hogy nyílt eszmecsere keretében vitassák meg az ország súlyos gondjait (ezzel lényegében megalakult a Magyar Demokrata Fórum, mely aztán 1990-ben megnyerte az első szabad országgyűlési választásokat).

Az akkor monopolhelyzetben lévő Magyar Rádióban A rock gyermekei címmel immár rendszeres fórumot biztosítottak az utánpótlásnak (az első adás visszhangjára jellemző, hogy utána hatezer-ötszáz levél érkezett az intézményhez, és a produkciót hamarosan átvette a televízió is). A Komárom és Esztergom közötti apró Duna-parti faluban, Süttőn megrendezték a Total ’87 punkfesztivált (ez már a harmadik volt a sorban, a szervezők a helyi mozit bérelték ki); a Petőfi Csarnokban elindult a Csillag születik című országos tehetségkutató akció (itt bukkant fel például a rendszerváltozás időszakának kultikus popzenekara, a Bonanza Banzai), decemberben pedig a Magyar Televízió első ízben közvetítette a karácsonyi éjféli misét a Mátyás-templomból. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat monopóliuma 1986 őszén megszűnt, és megjelenhetett az első független kiadvány (Profán: Pro Pátria), Erdős Péter popcézár pedig a Profil márkánál (MHV-leányvállalat) kiadta az akkor már amúgy hat éve létező underground Európa Kiadó bemutatkozó albumát (Popzene). Ez volt az az év, amikor a hetvenes–nyolcvanas évek fordulójának a hatalom által ellehetetlenített, feloszlatott rockzenekara, a Beatrice ismét összeállhatott, és a Pécsi Tanárképző Főiskola Szenes Klubjában első koncertjét adta a kilencvenes évek meghatározó rockcsapata, a Kispál és a Borz.

Vissza a jövőbe (magyar előzetes)

Tehát erősen forrongó, átalakuló, hektikusan változó korszakban került a hazai mozikba Marty McFly (Michael J. Fox) és a bolondos tudós doki, Emmett L. Brown (Christopher Lloyd) tudományos-fantasztikus története, amely dióhéjban így fest: a tizenhét éves McFly a nyolcvanas évek derekának kaliforniai kisvárosi miliőjében váratlanul 1955-ben találja magát, amikor is nemcsak össze kell hoznia majdani szüleit (és ezáltal bebiztosítania a maga és testvérei létezését), hanem annak módját is meg kell találnia, hogy utána a doki időgépével (egy átalakított DeLorean DMC–12 sportautóval) visszajusson a saját korába, 1985-be.

A sztori tehát kellően szürreális volt ahhoz, hogy ne üsse meg a szocialista politikusok ingerküszöbét, de közben kellően elvarázsolja a befogadót. Ráadásul egy nálunk sosem létezett rock and roll korszak utáni vágyakozást erősített, mindezt évekkel azt követően, hogy a Fenyő Miklós vezette Hungária a nyolcvanas évek hajnalán – a nosztalgiahullám idején – meghirdette a Nagy Kivonulást a Tegnapba. 

Back to the Future (1985) – Johnny B. Goode

A film vége felé Marty – miután a gitáros, Marvin Berry (Chuck unokatestvére) keze megsérült – egy középiskolai táncesten beugrik a helyi rock and roll zenekarba, és a zenészek unszolására belekezd egy oldie-ba (legalábbis abból a világból nézve, ahonnan ő érkezett), Chuck Berry 1958-as sikerdalába, a Johnny B. Goode-ba. Kezdetben a muzsikusok élvezik az „új hangzást” (Marvin fel is hívja az unokatestvérét), de amikor McFly viselkedése mind fékevesztettebb lesz (gerjedő gitár, tappingtechnika, játék a nyaka mögött, lefekvés a földre, az erősítő felrúgása), egyre értetlenebbül néznek rá, ahogy az addig táncoló fiatalok is dermedten állnak a színpad előtt.

„Azt hiszem, erre még nem vagytok felkészülve, de a gyerekeitek imádni fogják” – közli az ámulókkal, kinyilatkoztatva, hogy harminc év alatt mennyit változott a rock and roll és a világ.

E híres jelenet amúgy bakit is tartalmaz: McFly ugyanis egy Gibson ES-345 gitárt penget, amelyet csak három évvel később, 1958-ban mutattak be a nagyközönségnek. De amúgy Michael J. Fox teljesen hitelesen játssza a dalt, olyannyira, hogy – bár harmincéves korában az orvosok Parkinson-kórt állapítottak meg nála, és legfeljebb tíz évet jósoltak neki – a Johnny B. Goode-ot később is szívesen előadta, még bő harminc év múlva, a Coldplay 2016-os New York-i koncertjén is.

Coldplay – Johnny B. Goode (Michael J. Fox, 2016)

A Johnny B. Goode amúgy a rocktörténet sokat játszott felvétele, a néhány hónap múlva nyolcvanegy éves Hobo révén pedig még magyar fordítása is van. Mi több, bekerült Szomjas György 1981-ben bemutatott, az akkori ifjúsági (csöves) szubkultúrának görbe tükröt tartó Kopaszkutya című kultfilmjébe is.

Kopaszkutya – Johnny B. Goode (1981)

A Vissza a jövőbe számos eleme beépült a populáris kultúrába. Többek között a kezdő feliratok alatti jelenet, amelyben a főhős kipróbálja az egész héten bekapcsolva hagyott erősítőberendezést, erősen túlvezérelve és szétrobbantva (bár a telefonban azt állítja a dokinak, hogy nem babrált vele). Lényegében e mozzanat továbbgondolt, újraértelmezett, aktualizált változata látható Michael Jackson 1991-es Black or White című dalának klipjében, melynek premierjét a világ huszonnyolc országában mintegy ötszázmillió néző láthatta. A szerzeményt tartalmazó Dangerous című album – melynek tizennégy számából kilencet jelentettek meg kislemezen – minden idők egyik legkapósabb lemeze lett, napjainkig összesen harminckétmillió példányt értékesítettek belőle.

Back to the Future – Opening Scene (1985, az ominózus jelenet 2:20 és 3:20 között látható)

Michael Jackson – Black Or White (1991)