A természet és a civilizáció, az emberek és a farkasok, a protestáns keresztény hit és a varázslatok titokzatos világa elevenedik meg egy metaforákban gazdag történetben, mindvégig szemet gyönyörködtető vizualitással.

Moore-t és rendezőtársát, Ross Stewartot ez alkalommal az írországi kilkennyi farkasjárók legendái inspirálták a film elkészítésére, amelyeket gyermekként maguk is szívesen hallgattak. Ezek a legendák tulajdonképpen a vérfarkastörténetek ír változatai, amelyekben az ember álomba merülve elhagyja a testét, és farkassá változik.

A filmben az ügyes íjászlányka vadász édesapjával Írországba, a farkastámadásoktól sújtott Kilkennybe költözik.

Szívesen segítené apját a város védelmének feladatában, ám az az itteni szigorú szabályok szerint próbálja nevelni, amelyek értelmében egy lánynak semmi keresnivalója az erdőben: a konyhában a helye. Robyn azonban igazi tűzrőlpattant jellem, és többször is az apja után szökik. Egy ilyen alkalommal találkozik a csupa szív Mebhbel, aki amellett, hogy természetének megfelelően szabadon és függetlenül él, úgynevezett „farkasokkal járó” (WolfWalker) is, azaz át tud alakulni farkassá.

Robyn a barátságuk hatására rájön, hogy a fejlődés és a haladás jelszavával a városban uralkodó Lord Protector parancsára mennyi kárt okoznak az anyatermészetnek. A vasmarkú uraság ugyanis a lakosok érdekeire hivatkozva határozottan kitart amellett, hogy a városfalak melletti erdőkben élő farkasokat le kell vadászni, az erdőt pedig ki kell irtani, hogy ezáltal még több területet nyerhessenek a gazdálkodáshoz.

A Farkasok népének története a 17. századba kalauzol vissza bennünket, amikor Írország az angol hadvezér, Oliver Cromwell kezére került. Azontúl, hogy bemutatja: az 1600-as években Írország bekebelezése után az angolok hatalmas erőkkel pusztították az ír farkasokat, a farkas a filmben annak a metaforája, hogy Cromwell az íreket vad és civilizálatlan vadállatoknak látta, akiket meg kell szelídíteni. Erre utal Lord Protector jelmondata:

„Amit nem lehet megszelídíteni, azt el kell pusztítani.”

Az erőszak erre utaló minimális ábrázolására azért van szükség, hogy a nézők érzékeljék a gyarmatosítás és a patriarchális berendezkedés és ideológia súlyát. A hat-hét éves gyerekek a mesének ezeket a finom árnyalatait valószínűleg még nem értik. A film végig arra próbálja őket rávezetni, hogy az elnyomás és a pusztító rendszer ellen az embernek bármikor joga van fellépni.

A Farkasok népében erős női karaktereket ismerünk meg, akik bátran ki tudnak állni magukért.

Mindenről megvan a véleményük, szomjazzák az újdonságokat, fel akarják fedezni és meg akarják tapasztalni a világot, de legfőképpen azért tennének, hogy ez a világ jobb hely legyen. Lord Protector velük szemben rideg, kegyetlen karakter. Robyn apja a két világ között rekedt: tisztában van azzal, hogy a hatalom rossz kézben összpontosul, mégsem mond ellent, mert biztonságban szeretné tudni a lányát, akiről viszont pontosan tudja, hogy többre hivatott, mint a padló söprögetése.

Külön öröm, hogy a rendezőpárosnak sikerült minden rámenősség és szájbarágás nélkül annyira árnyalttá és a film szerves részévé tenni az igen népszerű ,,girl boss” témát, hogy a néző egy percre sem érzi úgy, mintha bármit is le akarnának tolni a torkán. Ennek eredményeként a film érzékeny és intelligens, kicsik és nagyok számára egyaránt élvezetes.

Mebh és Robyn
A két világ közti különbség képileg is hangsúlyt kap:

a szigorú, szögletes vonalakkal megrajzolt, kékes-szürkés városkában egymást érik a házak, míg az életet és a szabadságot jelképező erdő gömbölyű formái barátságosak, zöldes-sárgás színei élénkek. A kézzel rajzolt karakterek jellemzői többnyire eltúlzottak, geometrikus alakzatokkal, sima ívekkel és egyenes vonalakkal ábrázolják őket, amelyekről a természetes anyagokkal, szénnel, sárral, különböző növényi nedvekkel festett barlangrajzok jutnak az ember eszébe.

Az alkotók a félig kitöltött vonalaktól, a vázlatos hátterektől és skiccnek tűnő részletektől sem riadtak vissza, mivel ez a technika lehetővé teszi, hogy a lehető legkifejezőbb módon adják vissza a történetet, miközben minden pillanatban emlékeztetik a nézőt a mesék képi hagyományának nagyszerűségére. Az alkotók nem félnek a sötétebb színek használatától és attól sem, hogy egy-egy jelenetet teljesen sötétbe borítsanak, de csak épp annyi időre, amennyire a történet íve, dramaturgiája megköveteli. Ezzel remekül fenntartják a feszült hangulatot, és ráerősítenek a történet megrendítő erejére. Aki a Farkasok népét nézi, vizuális pompában merülhet el.

A film minden részlete gyönyörű és átgondolt.

A történet tobzódik izgalmas fordulatokban, és a fináléig megjósolhatatlan, hogyan alakul. Kijárt már végre a nézőknek egy ilyen páratlan és élettel teli alkotás a Disney és a Pixar uralta, sémákra épülő animációs piacon.