Mikor járt először a könyvhéten? Emlékszik, milyen kötetet vitt haza? Kitől kért dedikálást?
Az első könyvheti élményem budapesti egyetemista koromhoz kötődik, de arra sajnos már nem emlékszem, hogy milyen könyvvel tértem haza. Gyanítom, hogy pszichológiai témájú szakkönyv lehetett, mert eredetileg erre a pályára készültem.
Íróként hogyan készült az első Ünnepi Könyvhetére? Mennyire izgult?
Jó pár évvel később, 2012-ben ülhettem először szerzőként a Cerkabella kiadó standjánál, ekkor jelent meg a Labirintó című meseregényem, amely végül elindított a gyerekirodalom útján. A dedikáláson Kasza Julianna illusztrátor és Nyulas Ágnes kiadóvezető társaságában élveztem a könyvheti forgatagot. Javarészt a családtagjaim és a barátaim dedikáltatták a kötetet, és nagyon sokat jelentett számomra, hogy ott voltak velem ezen a nevezetes eseményen.
Első kötetes szerzőként azt is megtapasztalhattam, hogy nem sokan álltak meg az asztalunknál, bár a könyv csodás illusztrációi azért bevonzottak néhány érdeklődőt. Egyébként máig vegyes érzelmeim vannak a dedikálásokkal kapcsolatban: néha úgy látom magunkat, szerzőket az asztaloknál, mint ha egy-egy szigeten ülnénk, arra várva, kik és hányan horgonyoznak le mellettünk. Leginkább talán azt szeretem ezeken az eseményeken, hogy személyes találkozásra adnak lehetőséget az olvasókkal és a köteteken dolgozó kiadói munkatársakkal, akikkel egyébként jobbára levelezés útján tartjuk a kapcsolatot.
Gyakorolta az aláírását? Esetleg megtervezte, hogy mit fog írni a könyvbe?
Az aláírásomat nem szoktam gyakorolni, a gyerekek néha a szememre is vetik, hogy nem tudják elolvasni, amit írtam. Általában egyszerű, sablonos szöveget írok, mert abban az egy-két percben fontosabbnak érzem, hogy pár mondatot váltsak az olvasókkal. Mostanra már rutinosan tudom írni az ajánlást a csevegés mellett.
Mennyire volt emlékezetes beszélgetése egyik vagy másik olvasóval?
Volt néhány furcsa és emlékezetes dedikálásom – a legkülönösebb talán az volt, amikor egy hölgy az Állat KávéZoo című könyvemet a két macskája számára dedikáltatta. A segítő könyveimmel kapcsolatos köszönetek is megtalálnak ilyenkor – ezek nagyon fontos visszajelzések számomra. Ahogyan sokat jelent az is, ha a gyerekek dicsérő szavai vagy kreatív javaslatai mellett szülői visszajelzést is kapok egy-egy könyvről. Jólesik például megtudni, ha egy mese vagy kalandregény közös olvasása a felnőttek számára is élményt nyújtott.
| Kertész Erzsi 1975-ben született Mezőkövesden, az ELTE pszichológia szakán szerzett diplomát. Ezt követően iskolapszichológusként dolgozott, majd humánerőforrás-tanácsadással, tréningekkel, vezetőképzéssel, szervezetfejlesztéssel foglalkozott. Írással viszonylag későn, két kisfia születése után kezdett el foglalkozni – olyannyira, hogy mára ő az egyik legnépszerűbb, legsokoldalúbb, leghitelesebb gyerek- és ifjúsági szerzőnk. Letehetetlen kalandregény-sorozata, a Panthera sok kiskamasszal szerettette meg az olvasást.
A Könyvhétre jelenik meg Göröngyös Úti Iskola sorozatának új része, a Hagyjatok békén!. A sorozat a gyerekirodalomban éppen csak felfedezett műfaj, a problémaorientált gyerekkönyvek közé tartozik. A történet főhőse, Lotti vidám, barátkozó kislány, aki szinte mindenkivel jóban van az osztályban. De néhány lány mostanában egészen furcsán viselkedik: sugdolóznak, titkolóznak, és Lotti úgy érzi, hogy már nem olyan kedvesek, mint régen. Aztán talál egy füzetet, amiben a lányok gúnyrajzai sorakoznak az osztálytársakról ‒ többek között róla is. Lotti megdöbben, és nagyon elszomorodik. Vajon tényleg baj van a külsejével? Talán nem is alkalmas a tündér szerepére az iskolai színdarabban? Érdemes egyáltalán jelentkeznie? Lehet, hogy csak kinevetnék… Jó, ha akad valaki, akivel lehet ezekről a dolgokról beszélni! Sikerül ez Lottinak? |
Nyitókép forrása: Debreceni Ünnepi Könyvhét
