A kiállítás terébe lépve az az első kérdésem, hogy tulajdonképpen mit is keresek én itt. Hogy érdemes-e sokszorosított grafikákat nézegetni a falakon a képdömping korában, amikor az interneten Warhol képei is folyton a szemünk elé kerülnek. Ismerjük és evidenciaként kezeljük őket. Ha bátrabbak vagyunk, akkor még azt is ki merjük mondani, hogy ma már eléggé porosnak hatnak. De a merészségünktől függetlenül is megállapítható, hogy már el sem éri az ingerküszöbünket, ha a Marilyn Monroe-sorozat egy-egy darabja elénk kerül. Megszoktuk, hogy a világunk részei.
Ráadásul az átdigitalizált korban egy sokszorosított grafika, amiből 4999 másik is létezik szerte a világon, egyszerűen nem hat már meg bennünket. Már csak azért sem, mert a befogadói élmény nem sokban különbözik a falra akasztott litográfia és a Google-képkereső által feldobott találatok esetében.
Na de akkor mégis miért utazzunk Kecskemétig a Bozsó Gyűjtemény A Warhol-jelenség című kiállítására?
1. Mert van ott néhány olyan munka, amely Warhol sziporkázó humorát láttatja.
Warhol esetében a távolságtartó, hideg attitűd az, ami elsőre eszünkbe szokott jutni. A kiállításon szereplő Marilyn- vagy Mao-szitanyomatok jó példái annak, hogy milyen zsenialitással tudta jellé csupaszítani korának ikonikus alakjait. A vonások kontrasztosítása, az egyedi karakterek eltüntetése és a harsány színek személytelenné, dekoratív felületté egyszerűsítik vagy destruálják az arcot. Warhol tökélyre fejlesztette ezt a technikát, erről ismerjük; ezeket a képeit mindenki egyből a személyéhez tudja társítani.
Ám van a kiállításnak egy illusztrációsorozata, a Kertem mélyén, amely nemcsak Warhol szenvtelenségét, hanem gyermeki humorát is megmutatja. E bukolikus jelenetekből álló képfolyam pajzánsága mosolyt csal az arcunkra. A bájos, puttószerű alakok olykor túlfűtött alakzatokba rendeződnek, máskor pedig kétértelmű feliratokkal jelennek meg. Van ezeken angyalpár, amelyiknek egyik tagja rózsával takarja el a másik szemérmét, a fenekét felénk fordító odaliszk, azaz a hárem szolgálólánya és bájaikat kitáró nőalakok… Vagy huncutul oldalra tekintő kislány, akinek az ölében macska figyel, miközben felteszi a kérdést: Do you see my little pussy?
2. Mert láthatunk néhány olyan alkotást is, ami Warhol karikaturisztikus képességeiről tanúskodik.
Az Arany Könyv Warhol korai skicceit gyűjti egybe. Az egy vonallal megrajzolt alakok egytől egyig remek karakterek. Bár karakterisztikus vonásaik ezeken a kompozíciókon csak utalásszerűen jelennek meg, rendkívül erős a jelenlétük. Annyira, hogy teljes történeteket tudunk mögéjük képzelni. Ezek a hetykén támaszkodó fiatalok a korabeli amerikai kultúra tipikus alakjai, akik céltalanul lődörögnek, hogy teljen az idő. Az Arany Könyvben szereplő egyéb rajzok Warhol könnyedségét, lazaságát mutatják, az arany használata és a rajzok témái pedig az érzéki oldalát is felvillantják.
3. Mert az installatív szituációban megmutatott litográfiák többet adnak, mint amikor a Google-képkeresőben nézegetjük ezeket a képeket.
Bár ma már alig érik el az ingerküszöbünket, hiszen mind a Marilyn-, mind a Mao-sorozat beégett a retinánkba, installatív szituációban hatnak ránk. Ha a Google-képkeresőben rájuk találunk, nem érezzük a méretüket, nem tudunk fizikai kapcsolatba lépni velük. A Bozsó Gyűjtemény kiállításán viszont egészen közel tudunk menni hozzájuk. A gyéren megvilágított, sötét falakkal övezett térben ezek a nagy méretű, harsány színekkel megkomponált litográfiák nagyon intenzív módon hatnak a befogadóra. Szinte úgy érezzük, mintha LED-képernyőn vagy hátulról megvilágítva látnánk őket, pedig valójában Warhol zsenialitását dicséri, hogy ennyire erős atmoszférát tud teremteni a színekkel. A képekkel való fizikai közelség további előnye, hogy észre tudjuk venni a homogén színfoltok rétegzettségét, ami a digitális képernyőkön nem tűnik fel.
4. Mert van pár néhány igazi kuriózum a kiállított anyagban.
Bár a kiállított képek többsége sokszorosított grafika, amelyekből több ezer darab kering a világ különböző pontjain, van köztük pár olyan munka, amely egyediségével vagy különlegességével kiemelkedik a sorból. Például a Committee 2000 litográfia, a kétezer példányszámú nyomat 1549. darabja. Ennek az a különlegessége, hogy az alkotó kézzel szignálta. A grafittal írt szignó sokkal lendületesebb és kevésbé olvasható, mint Warhol nyomatként megjelenő, finomabban megformált aláírásai. Látható most az 1986-os, Erzsébet királynéról készített posztere is, amelyből szintén rengeteg példányt nyomtattak. Ám ezen a példányon Keith Haringnek a poszterkiadó Muldernek szánt rajza és aláírása is szerepel. (Warhol egy időben mentorálta Keith Haringet.)
5. Mert Warholtól még ma is sokat tanulhatunk az önmenedzselésről.
Hallatlan érzéke volt ahhoz, hogyan váljon sikeressé. Témaválasztásában is rendkívül tudatos volt: a popkultúra ikonjai mellett könnyen fogyasztható, mindenki számára ismerős tárgyakat emelt az alkotói praxisába. Valójában nem csinált mást, mint Edouard Manet: a modern élet heroizmusát ragadta meg. Ám ennek eredményeként a stúdiója gyorsan a New York-i művészvilág egyik legfelkapottabb központjává vált. Mert felismerte, hogy a művészi siker egyik alapfeltétele a biztos kapcsolati háló. Ismertségének köszönhetően a tevékenysége egyre inkább szélesedett, és az alkalmazott művészet irányába is elmozdult, így lemezborítókat is tervezett kora legismertebb zenészei, zenekarai számára. Ezekből most szintén páratlan válogatás látható a Bozsó Gyűjtemény kiállításán.
A Bozsó Gyűjtemény A Warhol-jelenség című kiállítása október 9-ig látogatható.
Fotók: Bozsó Gyűjtemény
