William Blake igazi popsztár, de a mozikban is nagyot alakít
Az év egyik legnagyobb kulturális szenzációja a Szépművészeti Múzeum Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai című nagyszabású kiállítása, amelyet 2026. január 11-ig láthatnak a romantika és a spirituális látomások rajongói. Blake a világirodalom, a képzőművészet mellett olyan művészeti ágakra is felmérhetetlen hatást gyakorolt, amelyek az ő életében még meg sem születtek. Ilyen például a film, a képregénykultúra és a rock and roll is.
Ahogy Newton című híres képén a fizikus egy körző segítségével felméri a világot, úgy építhetjük meg mi is William Blake (1757–1827) popkulturális mátrixát. Alan Moore képregényrajzoló számtalanszor idézi őt, például a V mint vérbosszú és a Watchmen című alkotásaiban, amelyek később a filmvásznon kaptak újabb értelmezéseket.
Olyan sok film kötődik Blake világához, hogy a Szépművészeti Múzeum akár egy mini filmfesztivált is megszervezhetett volna a tárlat tiszteletére. Ott van például Jim Jarmusch Halott ember (1995) című monokróm mozija, amelyben Johnny Depp az ohiói könyvelőt, William Blake-et alakítja, aki Machine-be utazik egy állásért, de miután egy verekedésben megöli a város fő munkaadójának fiát, a vadonba menekül, ahol barátságot köt egy őslakossal, Nobodyval (Gary Farmer), aki még gyerek volt, amikor a britek elrabolták, majd megismertették vele Blake líráját. Nobody folyton Blake verseit idézi, és nem érti, hogy a könyvelő miért „felejtette el a költészetét”.
De nemcsak Jarmusch acid westernje köthető Blake-hez, ott van Gus Van Sant 2005-ös, meglehetősen megosztó filmje, Az utolsó napok (Last Days), amely némi fantáziával Kurt Cobain életrajzi mozija is lehetne. Egy zenész utolsó napjairól szól e meditációs mozi, melyben egy Blake nevű zenész megszökik a rehabról, az erdőn keresztül hazasétál, de közben átúszik egy tavon is. A házban ráfogja alvó szobatársaira a puskáját, majd telefonhívást kap a lemezkiadójától: közlik vele, hogy zenekarának újabb turnét szerveztek. De nem is a storyline az érdekes, hanem a Blake-re vonatkozó utalások. A film végén Blake (Cobain?) öngyilkos lesz, lelke felemelkedik testéből, ami direkt utalás a The Grave című Blake-illusztrációra.
Aztán ott van a már említett V mint vérbosszú (V for Vendetta) című képregény is, amelyből a Wachowski testvérek írtak forgatókönyvet, és amelyet James McTeigue rendezett meg. Amikor a filmben V a larkhilli tűzből menekül, megidézi Blake The Gates of Paradise 5. Fire című képét. És persze Blake és a film kapcsolatáról a mozinézőknek eszükbe juthat A vörös sárkány (Red Dragon) című 2002-es Brett Ratner-film is, amelyben Francis Dolarhyde (Ralph Fiennes) hátán Blake A vörös sárkány és a napba öltözött lány (The Great Red Dragon and the Woman Clothed in the Sun) című képének stilizált tetoválása látható.
De Blake versei is szerepelnek filmekben, a Tigrist (The Tyger) Martin Scorsese Aljas utcák (Mean Streets) című 1973-as filmjében idézik, amikor többek között Harvey Keitel és Robert De Niro meglátnak egy ketrecben tartott házi tigrist.
Blake Amerika: Jövendölés (America a Prophecy) című versének részlete Roy Batty (Rutger Hauer) tolmácsolásában hangzik el a cyberpunk kultúra egyik alapvetésében, Ridley Scott kultikus sci-fijében, a Szárnyas fejvadászban (Blade Runner).
Persze a rock and roll sem maradhatott ki a Menny és Pokol házasságából, azaz Blake hatása ezen a területen is szinte felmérhetetlen. 1970-ben jelent meg a Földes László Hobóra is nagy hatást gyakorló költő, Allen Ginsberg Songs of Innocence and Experience című albuma, melyen az alkotó Blake verseskötetéből énekelt folkos és jazzes hatású dalokat.
Legalább ilyen nagy hatást gyakorolt e dalokra a hatvanas évek végi ellenkultúra rockzenéje is. 2017-ben az album megjelent dupla CD-n is, The Complete Songs of Innocence and Experience címmel, amely az eredeti összeállítás mellett tartalmazza Ginsberg 1971-ben készült, kiadatlan Blake-felvételeit is.
A Tangerine Dream 1987-ben publikálta Blake verseire épülő, Tyger című lemezét, amely minden szempontból bonyolult kiadvány, mégis felkerült a brit albumlistára: a 88. helyig sikerült felkapaszkodnia. Mellesleg ez volt a kísérleti elektronikus formáció utolsó brit listás szereplése, és ez volt az utolsó stúdióalbumuk, amelyen közreműködött a zenekar egyik alapembere, Christopher Franke. A Tangerine Dream feldolgozta többek között a Tigris, A mosoly és a London című verseket is.
A U2 Songs of Innocence (2014) és Songs of Experience (2017) című albumainak címe utal Blake Songs of Innocence and Experience (1794) című gyűjteményére, az Iron Maiden énekese, Bruce Dickinson The Chemical Wedding című szólóalbumának borítóján pedig Blake A bolha szelleme (The Ghost of a Flea) című festménye látható. Loreena McKennitt debütáló albumának, az Elementalnak az utolsó felvétele, a Lullaby idézi Blake Költői vázlatok (Poetical Sketches) című gyűjteményéből a Prológus egy IV. Edvárdról tervezett tragédiához (Prologue, intended for a dramatic piece of King Edward the Fourth) című verset, amelyet a skót színész, Douglas Campbell ad elő a dalban.
És a sor szinte a végtelenségig folytatható. Egy biztos: ahogy Tigris című versében az éjszaka erdejében világít a sárga láng, azaz Blake zsenije, az még a popkultúra vadonját is bevilágítja.
Szépművészeti Múzeum
Földszint, időszaki kiállítótér
2025. szeptember 26. – 2026. január 11.