Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a megnyitóbeszédében a rokonérzet különböző formáiról szólt. A szellemi és a lelki rokonság mellett létezik még az, „ami a génjeinkbe van kódolva (…): ez az érzés zsigeri, a sejtjünkben érezzük, hogy közünk van a másikhoz, akinek idegennek kellene lennie”. Demeter rámutatott: ismeretlen ismerősként olvassuk a 13. századi nagy török költőt, Júnusz Emrét, az ősi török nyelv mesterét. Érzékeljük, hogy valami elemi kapcsolat fűz az ő szellemiségéhez. A kiállított munkák megidézik a magyarul is olvasható kiváló költő eszmeiségét, amihez még ma is elevenen tudunk kapcsolódni.
A török nyelv és civilizáció alapkövei közé tartozó Júnusz Emre halálának 700. évfordulója alkalmából az UNESCO 2021-ben őt és a török nyelvet ünnepli, emlékeztetett Dujszen Kaszejinov, a TÜRKSOY főtitkára, Kazahsztán volt kulturális minisztere.
A megnyitón Demeter Szilárd és Dujszen Kaszejinov megállapodást írtak alá, amelynek célja, hogy a magyar kultúrát jobban megismertessük a türk világgal, valamint, hogy hozzánk is nagyobb arányban jussanak el a türk kultúra elemei.
A Nemzetközi Török Kulturális Szervezet, a TÜRKSOY, a Türk Tanács Magyarországi Képviseletének Irodája és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös szervezésében megvalósult kiállítás, a Gyere, nézd a megállapodás első eredménye. A kiállítás anyaga Júnusz Emre életére utal vissza. Bemutatják öltözködését, költészetét, azt a fejlődési utat, amit végigjárt, míg eljutott a megvilágosodásig. Azonban a tárlat nem csupán a költő életét állítja középpontba. A műtárgyakon keresztül láthatóvá teszi azt is, hogy a mai alkotókat miképpen inspirálja a 13. századi költő szelleme.
Dujszen Kaszejinov hozzátette: az emlékév és ezen belül ez a kiállítás sem csupán az emlékezést szolgálja, hanem a szellemi kincsestárunk gazdagodását, valamint a lelki megvilágosodást is.
Júnusz Emre Anatóliában született, és egy világot betöltő fénnyé vált. Hatalmas örökséget hagyott hátra. E kiállítás pedig kiváló lehetőség arra, hogy csodás verseit, egyetemes érvényű üzeneteit felidézve kapcsolódjunk hozzá.
A tárlaton festmények, öltözékek, iparművészeti munkák, valamint szimbolikus jelentéssel bíró használati tárgyak láthatók.
A teret a különféle öltözékek tagolják. Elsőként Tapduk Emre, Júnusz Emre mentora ruháit és turbánját láthatjuk. Tapduk Júnusz számára a megvilágosodáshoz vezető kapu, a fény volt, éppen ezért öltözéke világos színekből készült. A fejfedőre tekert turbán a tudást és a műveltséget jelképezi. A bal oldalon a szív vonaláig lógó turbánkendő pedig azt szimbolizálja, hogy a tudás a szívhez érve miként válik cselekvéssé.
Júnusz Emre öltözéke a természet színeiből építkezik, és mindegyik eleme szimbolikus jelentésű. A pásztor ruháján látható számos teszlim tasi (a megadás köve) jelképezi azt a pillanatot, amikor a pásztor, akivel útja során találkozott, elfogadta a költő hitét és megértette az isten iránt érzett szeretetét.
Balra indulva kilenc olyan festmény látható, amelyek fő kompozíciós elemei a Júnusz Emre korának építészetében megtalálható szeldzsuk díszítések. A képeken a szeldzsukok nyolcágú csillaga jelenik meg, ami a világmindenség működését, az életben uralkodó harmonikus rendet szimbolizálják. Az emberek e ritmikus renden belül teljesítik be a fejlődésüket: úgy vélik, a csillag nyolc ága a mennyország nyolc kapuját jelképezi, és minden ág egy-egy erényt jelölt. A festmények a könyörületet, a gyengédséget, a türelmet, a becsületet, a nagylelkűséget, a hűséget, az isteni hálát és a titoktartást vizualizálják, jelentésüket pedig Emre idevonatkozó sorai magyarázzák.
A kiállítás közepén egy hímzett életfa látható, amelyet a szivaszi Gök madrasza kőfaragásai ihlettek.
A motívum az embert jelképezi. Ahogy a fa, úgy az ember is az idő előrehaladtával bontja ki a leveleit, válik egyre komplexebbé. Amikor pedig kiteljesedik, fává érik, akkor élvezheti az élet gyümölcseit.
Továbbhaladva hat olyan festmény következik, amelyek mindegyike szeldzsuk kapukat ábrázol. Ezek a kapuk jelképezik azokat az akadályokat, amelyeket Júnusz Emre számára tanítója, Tapduk Emre nyitott meg, hogy a szeretet útján haladó költő ezeken áthaladva egyre magasabb tudati szintre jutva érje el a tökéletességet. A szivaszi Divrigi város nagymecsetének északi kapuját a Mennyek Kapujának is nevezik, ezért a festményen a kapu belsejét díszítő minták a mennyországot szimbolizálják. Az erzurumi két minaret madrasza cseppkőboltozatokból felépülő rotundakapu. Két oldalán gránátalmát és madármotívumokat láthatunk, de démonikus alakok is feltűnnek az ornamentikában.
A kapuk mellett látható két hímzést a Kubadabad-palota csempéi ihlették. A nyolcágú csillagban pompásan díszített madarakat láthatunk.
A táblák külső szerény kialakítása Júnusz Emre szerénységét szimbolizálják, míg a belső mezőkben levő gazdag díszítés a szeretet útján nyert lelki gazdagságot jelképezi. A madarak az emberi tisztaság és szabadság szimbólumai.
A hímzések mellett látható textileken és szőtteseken nap- és famotívumok tűnnek fel. Ezek a szellemiség napfényével növekvő fák a beérett embert jelentik. A kiállítás utolsó részében látható üres képkeret Emre fontos üzenetét hordozza:
„Mi elmentünk, üdvözlet a maradóknak.”
A kiállításon láthatók még különféle használati tárgyak is. A tarisznya Júnusz Emre táskáját szimbolizálja, azt, amelyikbe galagonyabogyókat gyűjtött. Ezek az ezernyi erőfeszítés szimbólumaként jelennek meg. Az öv a fegyelmezettséget jelöli, míg a sálak Júnusz isten iránti szeretetét jelképezik. A gyertyák a lelki megvilágosodásra utalnak, a két csésze a beszélgetésre tesz utalást.
A kiállításon szereplő műalkotások és tárgyak célja, hogy szimbólumaikat felfejtve, a kompozíciókban elmélyedve a látogatók megleljék a bennük lévő Júnusz Emrét.
Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu
