Főként külpolitikával foglalkozol. Miért e terület felé indultál el?
A Népszabadsághoz úgy kerültem, hogy az akkori főszerkesztő, Vörös T. Károly a tanárom volt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, az ő segítségével lettem gyakornok a lapnál, és ő javasolta, hogy a külpolitikai rovathoz menjek. Eleinte nem igazán tudtam semmit erről a területről, nem is hittem, hogy menni fog, ám később egyre inkább érdekelni kezdett. Izgalmas volt, hogy az egész világot figyelnünk kell.
Te konkrétan Amerikát és az ott zajló eseményeket.
2005-ben kezdtem a Népszabadságnál, majd 2006-ban kaptam egy ösztöndíjat Amerikába, mellyel kimentem tanulni a Trinity College-ra, Hartfordba ? ez adott hátteret az országhoz. Amikor pedig a washingtoni tudósítónk 2011 szeptemberében hazajött, én kezdtem el Amerikával foglalkozni.
Milyen sűrűn tudsz kimenni?
Igyekszem minél gyakrabban, a választások előtt például egy hónapot voltam kint. Mindenki erről beszélt, így a hétköznapi emberek véleményét, álláspontját is hallhattam. Magyar újságíró nehezen kerül közel a kampányhoz, de nem is akkora baj ? ennél többet jelentett, hogy az emberekkel tudtam beszélni mondjuk arról, hogyan érinti őket az egészségbiztosítási reform, egy átlag amerikai életében mit jelentenek azok, amikről a politikusok beszélnek.
Mennyire tudtad mindkét politikai oldalt megfigyelni?
Az idő nagy részét Washingtonban töltöttem, itt főleg demokratákkal találkoztam. Éppen ezért mentem el Indiana államba, egy nagyon pici városba riportot írni, hogy republikánus szavazókkal is megismerkedjem. Amerika rendkívül megosztott politikailag, ezért nagyon torz képet lehet kapni, ha kizárólag a nagyvárosokban jár az ember.
Más országról nem akartál tudósítani ? esetleg további nyelveken?
A nyelvtanulás a hobbim, jelenleg franciául és oroszul tanulok. Amerika mellett nagy kedvencem India, ahova volt szerencsém kijutni két hétre és írni róla. Habár persze más területek felé is nyitnék, azért bőven van feladatom Amerikával is.
Egyre kevesebb a külföldi tudósító Magyarországon. Máshol is ez a jellemző?
Világméretű trend, hogy folyamatosan zárják be a külföldi tudósítói posztokat, ez tapasztalható Amerikában és Európában egyaránt. Egyre inkább arra állnak át, hogy csak akkor küldik ki az újságírókat, ha történik valami. Ezt ?parachute journalism?-nek, azaz ejtőernyős újságírásnak nevezik. Ez volt velem is, amikor tavaly nyáron a norvég tömeggyilkos 77 embert megölt ? engem is feltettek egy repülőre és utaztam a helyszínre. Ez jóval olcsóbb megoldás, persze, így nem ugyanazt látod, mintha ott élnél az emberek között.
Szíjjártó Anita
Fotó: Mitruczky Kinga
