A János-passiót 1724 nagypéntekén mutatták be a lipcsei Szent Mihály templomban. Teljes egészében felhasználásra került a zeneszerző által kiválasztott bibliai szöveg, János evangéliumának 18-19. fejezete, valamint rövid betoldások Máté evangéliumából, amelyeket szabadon költött versek, kommentárok szakítanak meg, és időnként korálok is közbeékelődnek. Bach kötődése a szöveghez a kottaképben is megjelenik, olykor a hangjegyek alakzatokat rajzolnak ki, például egy keresztet a megfeszítés cselekménye alatt.
A János-passió műfaja oratórium, amelyet énekes szólisták, zenekar és kórus szólaltat meg. János evangéliumának elbeszélője az evangélista, aki a narrátor szerepét tölti be, mellette Krisztust és Pilátust személyesítik meg a basszus szólisták. A nagyszabású kórustablók az eseményekben résztvevő nép érzelmi hangulatát ábrázolják, a cselekmények közé komponált áriák Bach személyes gondolatait közvetítik.
?Örök és hipermodern egyszerre, vagy pontosabban: rá van a legnagyobb szükségünk.? (Pilinszky János írta Bachról egy János-passió előadás után, Új Ember 1963.)
A Szent István Bazilikában megszólaló János-passióban az evangélista szerepét Megyesi Zoltán, Jézusét Najbauer Lóránt énekli, a szoprán szólista Szakács Ildikó, az alt Bakos Kornélia lesz. Közreműködik az Etunam Vegyeskar és a Solti Kamarazenekar, vezényel: Virágh András.
