Mióta szervezője az idén 5. alkalommal Budapesten rendezett kurzussal egybekötött nemzetközi nyári zenei fesztiválnak?
A kezdetektől fogva irányításommal szerveződik a fesztivál, melynek az idén is a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola adott otthont augusztus 12. és 21. között.
Hogyan kezdődött az együttműködés külföldi diákokkal, és hol tart most?
Hat éve dolgozom Dél-Koreában, ott ismerkedtem meg a diákokkal. Eleinte kissé nehezen ment, mert a tanítás terén nem volt még elég tapasztalatom. Sokszor feltettem magamnak azt a kérdést, hogyan lehetnék jobb tanár, mitől tudnának a növendékek még jobban játszani. Szép lassan kialakult valamilyen kép bennem. Úgy gondolom, hogy az általános pedagógiai feltételek mellett a zongoraoktatás nagyrészt a tanár személyiségén múlik. A tanár a hozzáállásával, kisugárzásával, egyfajta gondoskodó szeretetével tudja a legjobb eredményt elérni.
Tapasztalata alapján mi az, amit speciálisan a magyar zene jelent, jelenthet egy olyan keleti kultúrában, ahol Ön már több éve tanít? Gondolok a szombati előadásra, ahol Bartók-műveket és azok népzenei gyökereit mutatják be a Muzsikás együttessel, vagy Kanazawa Akiko magyaros tematikájú koncertjére.
Természetesen több konkrétumot meg lehetne említeni, de talán az a magyar zene sajátja, amit mi magyarok érzünk akkor, amikor magyar zenét játszunk, vagy hallgatunk. Többször tartottam előadást Koreában a magyar zenéről, főleg Bartók zongoradarabjairól. Egyszer pedagógiai célzattal egy olyan kísérletbe fogtam, hogy a Gyermekeknek sorozatból eljátszottam néhányat kissé szárazon, elfelejtve a dalt és szigorúan követve a leírt ritmust, hogy aztán megmutathassam nekik ugyanezeket a darabokat abban a verzióban, amitől szerintem rubató lesz. Ez a szokatlan demonstráció megragadta őket, megérezhettek valamit abból, amit mi természetesnek gondolunk. A Muzsikás együttessel számomra nagy megtiszteltetés játszani. Szerencsések az idén a fesztivál diákjai, mert a legjobb helyről kapják meg azt a csodát, ami a mi zenénket különlegessé teszi.
Dél-Koreában a zenét tanulók számára mennyire fontos, hogy Európában is tanulják a klasszikus zenét, egyáltalán, milyen a kulturális rangja a klasszikus zenének?
Nagyon nagy rangja van a klasszikus zenének. Ezen kívül az egyetemi zenetanárok is kifejezetten nagy tiszteletnek örvendenek. A diákok egy része valamelyik helyi egyetem elvégzése után szeretne külföldön tanulni és én természetesen a budapesti Zeneakadémiát javaslom számukra. Az öt év alatt a fesztivál keretén belül több koreai diákot tudtam bemutatni a Zeneakadémia tanárainak. Ezeknek a találkozásoknak köszönhetően többen jelentkeztek már a Zeneakadémiára és felvételt nyertek.
Japánnal hagyományosan jók a zenei kapcsolataink, Kínából is egyre többen érkeznek, sok neves magyar zeneművész tanár tanít az idei kurzuson, hogyan sikerült őket megnyerni?
Az Akadémián Némethy Attilától és Szokolay Balázstól tanultam, és Jandó Jenőtől is kaptam zongoraórákat. Öt évvel ezelőtt, amikor elindítottam a fesztivált, őket kértem fel elsőként, köszönetnyilvánításként azért, amit az akadémiai éveim alatt tőlük kaptam. A fesztivál hegedűkurzusát Szabadi Vilmossal és Kapás Gézával kezdtem el, akiket szintén a Zeneakadémiáról való ismeretségünk okán kerestem meg.
Zongoraművészi pályája a tanárival együtt alakul, vagy sok koncertet ad a tanítástól függetlenül?
Tavaly március óta dolgozom a Pusan-i Nemzeti Egyetemen, ahol adjunktusi fokozatról az idén docenssé léptettek elő. Erre nagyon büszke vagyok, mert tudomásom szerint Koreában magyar zenész még nem volt ilyen magas beosztásban. De a tanítás mellett természetesen igyekszem minél többet koncertezni. Sok muzsikus barátom van, akik rendszeresen hívnak kamarazenélni vagy szólókoncertezni. Ezeknek a felkéréseknek nagyon örülök és igyekszem mindig a lehető legjobban felkészülni.
Csanda Mária
