A zongoraművész elsőként Brahms monumentális f-moll szonátáját szólaltatja meg. A darab véleménye szerint szépségében és technikai nehézségeit tekintve is a romantikus zongorairodalom egyik csúcsa. ?Terjedelmében ? öt tételes ? összevethető Liszt ugyancsak rendkívüli nehézségű h-moll szonátájával. Azonos karakterűek abban, hogy mindkettő a romantikus irodalmat képviseli, különböznek viszont abban, hogy szándékában, szerkesztésében Brahms műve Liszténél jóval konzervatívabb? ? mondta el a zongoraművész az MTI-nek.
Ha igaz a legenda, mely szerint Brahms elaludt a h-moll szonáta hallgatása közben, az arra mutat, hogy ebben az időben a két irány közötti ?háború? nagyon dúlt. Brahms a beethoveni és schumanni hagyományt, Liszt pedig saját és a wagneri újító szellemet képviselte ? hangoztatta.
?A Brahms-szonáta gyakorlatilag egy szimfónia letét, egészen könnyen át lehetne írni nagyzenekarra, bár tudomásom szerint ezt senki sem tette még meg. Éppen ebben rejlik az előadói nehézsége is, mert meg kell mutatnom a hangzás gazdagságát és sokszínűségét? ? magyarázta Zsoldos Bálint.
Az f-moll szonátát sok év választja el a program másik két darabjától, az op.117-es Három intermezzótól és az op.118-as Hat zongoradarabtól. Ezek az idős Brahms nagyon letisztult és előremutató szerkesztésű, személyes hangú vallomásai, zenei rokonai Arany János Őszikéinek, egyfajta búcsú az élettől ? vélte Zsoldos Bálint.
Zsoldos Bálint tízévesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneakadémia előkészítő tagozatára. 2002-ben szerezte meg diplomáját. Szólistaként és kamarazenészként gyakori vendége a hazai és a nemzetközi koncertéletnek. Európa számos hangversenytermében fellépett, többek közt a salzburgi Mozarteumban, a mantovai Teatro Bibienában és a moszkvai Rahmanyinov-teremben. 2011 júliusában a Varsói Nyári Fesztivál nyitókoncertjén nagy sikerrel játszotta Bartók I. zongoraversenyét.
(Forrás: MTI)
(Fotó: mupa.hu)
