Év végi koncertjük mára már hagyomány lett. Milyen műsorral, esetleg különlegességgel lepik meg most a közönséget?
Már hetedik éve rendezzük meg minden december 30-án, a MOM-ban ezt az előszilveszteri koncertet. Ez jó alkalom a két ünnep közötti kikapcsolódásra, az otthoni meghitt együttlétek utáni kimozdulásra, egy kis zsibongásra. Igyekszünk mindig érdekességeket felvonultatni a műsorban, rendhagyó dolgokat, amivel az év folyamán a közönségünk nem nagyon találkozhat. Az elmúlt években vendégünk volt a Budapesti Vonósok világhírű kamarazenekar, Deseő Csaba hegedűművész, Orosz Zoltán harmonikavirtuóz, Bóbis László sztepptánc-világbajnok, vagy Janicsek Gábor szvingtánc-világbajnok. Idén pedig egy nagyon kedves jó barátunk, Illényi Katica lesz a vendég. Őt azt hiszem, már nem kell bemutatni senkinek, aki az igényes könnyűzene szerelmese. Katica nagyon sokoldalú művész, mindamellett, hogy klasszikus szakon végezte a Zeneakadémiát, otthon van a sztepptánc és az éneklés terén, no és a jazz műfajában is. Talán nem dicsekvés, hogy Magyarországon az elsők közt játszott a Hot Jazz Band Django Reinhardt szerzeményeket, igaz akkor bendzsón, de most az eredeti felállásban két gitárral és Katica hegedűjével keltjük életre ezt a hangzást. Soha vissza nem térő alkalom, hogy Bolba Éva énekesnőnkkel és Illényi Katicával mód nyílik három szólamban egy kis együtténeklésre is. Mint ilyenkor szokás, a közönség is velünk énekel néhány dalt és a koncert szünetében Törleyvel várjuk a szomjas hallgatókat.
 |
Számos díj nyertesei, mely legutóbbi sikereikre a legbüszkébb?
1994 és 1998 között négy nemzetközi versenyt nyertünk meg külföldön, ami rajtunk kívül egyetlen egy más magyar zenekarnak sem sikerült még. Már önmagában ez is nagy büszkeséggel tölt el, de ami a négy versenyből a legkiemelkedőbb, az az 1995-ös, a franciaországi Saint Raphaelben megrendezett Nemzetközi New Orleans Jazz Verseny. Ez a világ legnagyobb létszámú versenye volt akkoriban, 54 zenekar közül hoztuk el a pálmát. A döntőben háromezer ember tapsolt a Hot Jazz Band-nek. Sok újítás fűződik a zenekar nevéhez a hazai tradicionális jazzéletben. Mi voltunk az elsők, akik táncosokkal kezdtünk dolgozni, továbbá az elsők, akik vonós zenével bővültünk ki, nemzetközi téren is ritkaság, hogy az ?30-as, '40-es évek zenéjét játssza valaki. Talán mindezeknek együtt köszönhető ez a szép siker, ami itthon is tetten érhető, hiszen kétszeres eMeRTon díjasok, Líra és Louis Armstrong Emlék-díjasok is vagyunk, ami szintén nagy öröm.
Ma igazán divatos jazzes dallamokat áthangszerelni, és úgy műsorra tűzni. Önök azonban ragaszkodnak az eredeti hangzáshoz, mondván, hogy minden eltérés torzítja az eredeti üzenetet. Áldás, vagy átok ez az elv a magyar zenei piacon?
Azt hiszem, zenei örökséget ápolni eredeti formában, mindezt úgy, hogy senki más nem teszi, vagy csak elvétve, az inkább áldás. Ami ritka, az érdeklődésre ad számot. Esztétikai szempontból számomra legalábbis semmi örömöt nem okoz, ha Fényes Szabolcs, Eisemann Mihály, vagy Ábrahám Pál dalai, a régi Kabos, Karádi, Jávor Pál slágerek, félreértelmezett, vagy igénytelen módon csendülnek fel. A csodálatos balettmozdulatok és a vonaglás közt szerintem óriási a különbség. Nem tudom, hányan éreznek így, de én nekik játszom. Ám valóban, mindez egyfajta küzdelem is, hiszen a kordivat, az újítás kényszere eltéríti a közönséget, a szervezőket, de szerencsére sokan vannak, akik igényesebbek, és szeretnek időutazni is. Az egyik legszebb öröm, amikor Fényes Szabolcs egyik leszármazottja odajön hozzám egy koncert végén, és megdicsér: ?Milyen kár, hogy a szerző már nem hallhatja ezt?.
Külföldön hogyan fogadják Önöket? Miben más a külföldi közönség, mint a hazai?
Az egyik legtöbbet utazó zenekar vagyunk. Idén Németország, Dánia, Svédország és Erdély szerepelt a turnék közt, 2013-ban Franciaország, Németország és Erdély van ismét soron. Mindenhol más a közönség mentalitása, de el kell mondanom ismét, a Hot Jazz Band különleges helyet foglal el a zenei palettán. A tradicionális jazz-zenekarok többnyire az 1920-as évek zenéjét játsszák, vagy a harsány dixieland muzsikát. Mindkettőt tesszük mi is, ám repertoárunk és hangzásunk gerince az ?30-as, ?40-es évek, ez ritkaság, s nagy sikerre tarthat számot mindenütt. Nyugat-Európában a jazz ma is szerves része a zenei közéletnek. Nagyon sokan látogatják a jazz-eseményeket. Nálunk szinte elképzelhetetlen, hogy három nap alatt 60 ezer ember látogat el egy jazzfesztiválra, ahogy ez Dániában történt. Tehát a fogadtatás ebben a közegben egészen más. Azt kell, hogy mondjam, a hazai közönséget inkább fel kell hevíteni, mint a külföldit, ám amint a magyar szerzemények kerülnek sorra, itthon is hamar felforrósodik a hangulat. A zene hatása a koncert végére mindenütt hasonlóan nagyszerű, ebben nincs különbség eltérő kultúrák esetén sem, a végén a tapsözön sehol sem marad el.
 |
Milyen következő lépéssel örvendeztetik meg a közönségüket?
Sajnos annyian utánozzák a zenekart, legalábbis rengeteg ötletemet látom viszont harsányabb hangú kollégáim produkciójában, hogy nehezen merek beszélni terveimről. Annyit elárulhatok, hogy a 2013-as évben egy nagyszerű produkciót tervezünk, amiben összegezzük eddigi tudásunkat, mind azon újításokat, amik csak a Hot Jazz Band-re jellemzőek. A múltidéző attitűdről nem mondok le, mindezt tökéletesebb és gazdagabb formában tervezem. Eddig tizenhárom CD-t jelentettünk meg, a következő amerikai témájú lesz, amit jövő évben készítünk el. Szerencsére az is fontos és nem mindegy, hogy ki van a színpadon. Elmondhatom, hogy kollégáim remek partnerek a tervek megvalósításában és bízom benne, hogy nagyszerű pillanatokat élhetünk meg kedves közönségünkkel az újévben is.
(Forrás: Kultúra.hu)
(Fotó: www.hotjazzband.hu)
