A koncert nyitányaként Stravinsky Scherzo a la Russe című műve szólal meg. Eredetileg egy orosz környezetben játszódó háborús filmhez készült; azután, amikor a híres jazz-karmester, Paul Whiteman 1944-ben rövid darabot kért Stravinskytól egy rádióhangversenyhez, a komponista ezt a zenét hangszerelte át Whitman zenekara számára. 1945-ben elkészült a szimfonikus zenekari változat is, melyet a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekar mutatott be a szerző vezényletével 1946-ban.
Ezt követően a sokszoros díjnyertes zongoraművész, Jean-Efflam Bavouzet tolmácsolásában Prokofjev 1931-ben írt ötödik ? ebben a műfajban utolsó befejezett ? zongoraversenye hangzik el, amelyről a szólista a következőket mondta: ??Prokofjev V. zongoraversenye történetesen az abszolút kedvencem a zeneszerző zongoraversenyei között. Egyszerűen azért, mert a zongora és a zenekar párbeszéde igen csak eredeti a darabban. Ezen túl, azt is nagyon szeretem benne, hogy a harmadik tétel felidézi az első tétel zenei anyagát, csak egy gyorsabb változatban. A negyedik tétel befejező része pedig szerintem az egyik leggrandiózusabb zene, amit Prokofjev valaha írt. A coda előtt, az ötödik tételben van egy ?senki földje? rész, ahol a zongora nagyon furcsa skálákat, harmóniákat jár be, a fagottok pedig egy félelmetes dallamot fújnak. Szerintem ez a rész nagyon különleges része lenne bármelyik zongoraversenynek.?
A szünet után az egyik ? és ritkábban hallható ? az 1927-ben bemutatott két felvonásos opera-oratórium, az Oedipus Rex, amely Stravinskynek és egyben a 20. századi zenének egyik főműve. Bernstein szerint Stravinsky neoklasszikus korszakának ?legdöbbenetesebb? műve. ?Fekete tréfaként? utal rá, amelytől az ember szinte megdermed. A Szophoklész drámája nyomán Jean Cocteau által írt szövegkönyv formai különlegessége, hogy áriák, duettek és kórustételek váltják egymást, amelyeket narrátor ? jelen esetben magyar ? szövegei kötnek össze. Műfajilag azért izgalmas alkotás, mert színpadon és koncertteremben egyaránt előadható: nagyszabású tablóit, kamarazene-szerű zenéit minimális színpadi cselekménnyel és díszlettel gondolta el a zeneszerző. Will Hartmann, aki Oedipus szerepében lép majd fel, így jellemezte a Stravinsky operát: ?Egyetlen egésszé gyúrni a görög szellemi gazdagságot, a szigorú latin nyelvezetet, az orosz elemi erőt és a francia gondolkodás lenyűgöző világosságát: páratlan vállalkozás.?
Az estet Kocsis Zoltán vezényelte volna, de betegsége miatt egy igazi muzsikus dinasztiából származó orosz karmester, Thomas Sanderling dirigálja. Sanderling Szentpéterváron született és nevelkedett, ahol mindennapos vendégek voltak a legnagyobb orosz és szovjet zeneszerzők. Édesapja, a híres karmester Kurt Sanderling, a Szentpétervári Filharmonikusok Zenekar állandó karmestere volt. Szoros barátság fűzte Sosztakovicshoz, aki a 13. és a 14. Szimfóniája kottáit neki ajándékozta. 2004-ben elfogadta az Orosz Nemzeti Filharmonikus Zenekar vezető vendégkarmesteri kinevezését. Egyéb elfoglaltságai mellett szintén vezető vendégkarmestere a Novoszibirszki Filharmonikus Zenekarnak és az Osaka Symphony-nak, amely tiszteletbeli zeneigazgatójának nevezte ki.
2012. november 29., 19:30
Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Stravinsky: Scherzo a la Russe
Prokofjev: V. zongoraverseny G-dúr, op.55
Stravinsky: Oedipus Rex ? opera-oratórium
Prokofjev: V. zongoraverseny G-dúr, op.55
Stravinsky: Oedipus Rex ? opera-oratórium
Vezényel: Thomas Sanderling
Közreműködik: Jean-Efflam Bavouzet (zongora), Will Hartmann (tenor), Wiedemann Bernadette (mezzoszoprán), Szvétek László (basszus), Palerdi András (basszus), Kovács István (narrátor), Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar Férfikara.
(Forrás, fotó: bavouzet.com)
