Hegedülni, brácsázni tanult, különféle formációkban játszott, de nem akart a Zeneakadémiára menni. A sors a hangszeres népzene irányába terelte 1971-ben. Hogy városrendező építész létére lényegében prímás lett, azt több tényező alapozta meg. A neveltetés, az érdeklődés mellett az is segítette a döntésben, hogy látta, másoknak is tetszett az a zene. A kezdetekről elmondta: ?a táncházi zenében valóban úttörők voltunk. Felkészültségben előbbre tartottunk azoknál, akik tőlünk akarták elsajátítani az alapokat. Ilyen értelemben tanítva tanultunk. Mivel nemcsak itthonról, hanem külföldről is biztatóak voltak a visszajelzések, még nagyobb elánnal folytattuk. Nem gondoltuk, hogy egy mozgalmat indítunk el, ami majd túlmutat a népzenén és a teljes életet átszövi. Nyilvánvalóan voltak ennek politikai vetületei is. Állandó helyünkön, a Kassák Klubban időnként feltűntek civil ruhás rendőrök, éberen figyeltek bennünket. Szerencsére az Aczél György-féle ?három T? következményeit megúsztuk, mivel sem tiltásban, sem támogatásban nem volt részünk ? csak tűrésben. Rengeteg áldozattal járt ez az egész. Többünknek megsínylette a magánélete és az egészsége. Nálunk például a feleségemnek és két gyerekemnek a hegedű azt is jelentette, hogy nem sokat vagyok velük. De muszáj volt elvállalni minden munkát, mert különben miből tartottam volna el a családot.?
(Forrás: Szabad Föld Online)
