 |
| Lajtha László |
"Végre joggal reménykedhetünk abban, hogy ez a nagy alkotó, tudós és sokak elé példaképül állítható igaz ember elfoglalhatja az őt megillető helyet a nemzeti kultúrában" ? mondta a megnyitón Hammerstein Judit, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára.
A Zenetudományi Intézet (ZTI) főigazgatója, Richter Pál kiemelte: az emlékszoba kutatóhelyként való megnyitása jelképezi, hogy az intézmény hivatalosan is átveszi Lajtha László hagyatékát. Más országokban ? jegyezte meg ? kisebb jelentőségű zeneszerzők köré is hatalmas kultuszt építenek. A magyar zenetörténet a bőség zavarában van, de ez a bőség nem vonhatja el a figyelmet arról, hogy minden jelentős egyéniségre, így a korábban méltatlanul háttérbe szorult Lajthára is kellő kutatói érdeklődés irányuljon.
Az emlékszobában a kéziratok mellett egyebek közt a zeneszerző íróasztala, Bösendorfer-koncertzongorája, karmesteri pálcája, esernyője, franciabetűs írógépe, könyvszekrényei ? bennük a könyvtár egy része ? látható.
A szoba előtt egy kamarakiállítást is berendeztek, itt szerepelnek azok a tablók, amelyeket korábban a Művészetek Palotájában lehetett látni, de még soha ki nem állított könyvek gyűjteménye és Lajtha feleségének, Hollós Rózsának a lantgitárja is megtekinthető. Az életmű kutatásáról gondoskodó Dalos Anna, a ZTI 20-21. századi archívumának vezetője megjegyezte: ezt a házasságot a szerelmen és barátságon túl a zene is összekötötte.
A hagyaték ? amelyet szombaton a zeneszerző unokahúga, Lajtha Ildikó adott át ?, korábban Hagyományok Házában (HH) volt, átadása több ütemben zajlik. A digitális másolatokból a HH is folyamatosan szolgáltat majd a kutatóknak, a népzenei gyűjteményt pedig továbbra is náluk őrzik ? említette Kelemen László, a HH főigazgatója.
Az ötven éve, 1963. február 16-án elhunyt Lajtha László, a 20. század kiemelkedő alkotója zeneszerzőként egyedi nyelvezetet alakított ki. Népzenekutatóként főként a hangszeres népzene és a vallásos népénekek gyűjtésével emelkedett ki, de az 1972-ben megindult hazai táncházmozgalom alapvető forrásanyaga is az ő széki gyűjtése volt. A megnyitót követően konferenciát és koncertet tartottak a zeneszerzőre emlékezve.
A Néprajzi Múzeumban vasárnap zárul "Az igaz hitben végig megmaradjunk..." ? Népénekkutatás az 1950-es években című kiállítás, amely Lajtha László munkásságával foglalkozik.
Az emlékszobában a kéziratok mellett egyebek közt a zeneszerző íróasztala, Bösendorfer-koncertzongorája, karmesteri pálcája, esernyője, franciabetűs írógépe, könyvszekrényei ? bennük a könyvtár egy része ? látható.
A szoba előtt egy kamarakiállítást is berendeztek, itt szerepelnek azok a tablók, amelyeket korábban a Művészetek Palotájában lehetett látni, de még soha ki nem állított könyvek gyűjteménye és Lajtha feleségének, Hollós Rózsának a lantgitárja is megtekinthető. Az életmű kutatásáról gondoskodó Dalos Anna, a ZTI 20-21. századi archívumának vezetője megjegyezte: ezt a házasságot a szerelmen és barátságon túl a zene is összekötötte.
A hagyaték ? amelyet szombaton a zeneszerző unokahúga, Lajtha Ildikó adott át ?, korábban Hagyományok Házában (HH) volt, átadása több ütemben zajlik. A digitális másolatokból a HH is folyamatosan szolgáltat majd a kutatóknak, a népzenei gyűjteményt pedig továbbra is náluk őrzik ? említette Kelemen László, a HH főigazgatója.
Az ötven éve, 1963. február 16-án elhunyt Lajtha László, a 20. század kiemelkedő alkotója zeneszerzőként egyedi nyelvezetet alakított ki. Népzenekutatóként főként a hangszeres népzene és a vallásos népénekek gyűjtésével emelkedett ki, de az 1972-ben megindult hazai táncházmozgalom alapvető forrásanyaga is az ő széki gyűjtése volt. A megnyitót követően konferenciát és koncertet tartottak a zeneszerzőre emlékezve.
A Néprajzi Múzeumban vasárnap zárul "Az igaz hitben végig megmaradjunk..." ? Népénekkutatás az 1950-es években című kiállítás, amely Lajtha László munkásságával foglalkozik.
(Forrás: MTI)
(Fotó:fidelio.hu)
