A Cseh Filharmonikusokat a zenében jártas szakírók nemcsak Európa, hanem az egész világ egyik legkiemelkedőbb zenekaraként tartják számon. A 2015 szeptemberében százhuszadik évadját kezdő együttes alapítása egy 1896-os koncerthez datálható, amelyen Antonín Dvořák saját műveit ? többek közt a Szláv rapszódiát és a IX. szimfóniát ? vezényelte Prága legnagyobb koncerttermében, a Rudolfinumban.
A zenekar irányítását 1919-ben a fiatal és energikus Václav Talichra bízták, aki remek érzékkel és céltudatosan kormányozta az együttest, melyet a modern cseh zene fontos innovatív központjává fejlesztett: elkötelezett híve volt Janáček operáinak, olyannyira, hogy a szerző egyik legtalányosabb munkája, A ravasz rókácska részleteiből például Talich készítette azt a koncertszvitet, ami felcsendül a Müpa-beli koncerten is.
Bohuslav Martinů utolsó, amerikai emigrációban töltött évében, 1952-ben szerezte a brácsára és zenekarra írt Rapszódia-koncertet. ?Készen állok, hogy visszatérjek a geometriából a képzelet világába? ? akkoriban így jellemezte önmagát Martinů. A szerzőt a mű írásakor ugyanis élénken foglalkoztatta a gondolat, hogy a stílusára igen jellemző, mozgékony, többszólamú zenekari szövetet háttérbe szorítva harmóniában bővelkedő, gazdag dallamvilágú művet írjon.
Az eredmény magáért beszél: a Jascha Veissi által a Cleveland Orchestra és Széll György oldalán bemutatott alkotás azóta bekerült a leggyakrabban játszott modern versenyművek közé.
Jiří Bělohlávek 2012 óta látja el a Cseh Filharmonikus Zenekar vezető karmesteri és művészeti vezetői feladatait. Szoros kapcsolatban áll a BBC Szimfonikus Zenekarával, 2012-ben Martinů-szimfóniákat, 2013-ban Suk Nyári mese című szimfonikus költeményét rögzítette az együttes élén.
A nagyzenekari kategóriában mindkét felvétel elnyerte a brit Gramophone díját. Herbert von Karajan után Bělohlávek az első olyan karmester, aki két egymást követő évben válik érdemessé erre a rangos elismerésre.
A francia Antoine Tamestit az új generáció egyik legtöbbre hivatott brácsaművésze. Tanárához, Tabea Zimmermannhoz hasonlóan Tamestit is szívügyének tekinti a kortárs zenét, Bruno Mantovani és Olga Neuwirth komponált már számára versenyművet, a 2015/16-os koncertszezonban pedig Jörg Widmann új művét mutatja majd be.
Jelenleg egy rendkívül értékes, Antonio Stradivari műhelyéből származó hangszeren játszik. Az 1672-ben készített, ?Mahler? néven nyilvántartott brácsáról jelenleg úgy tudjuk, hogy a cremonai mester legelső munkái közé tartozik, a fennmaradt példányok közül a következő mintegy tizennyolc évvel ?fiatalabb?.
Jiří Bělohlávek és a Cseh Filharmonikusok
Közreműködik: Antoine Tamestit ? brácsa
2015. december 5.
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
https://www.mupa.hu/program/ji-i-bilohlavek-es-a-cseh-filharmonikusok-2015-12-05_19-30-bbnh
