Mit adtál elő és milyen nyelven?
A Tehetetlen ember angol átiratával jutottam a döntőbe, ahol a kivetítőn látható fordítások megjelenésének megbízhatatlansága miatt végül a Tükör Mogul fordítását olvastam fel, szintén angolul, így a magyar nyelv sajnos kimaradt aznap este, de az előző est folyamán a Semmire sem képes lapot elmondtam magyarul egy kocsmában. Nagyon nagy sikere volt a hangzásnak.
Milyennek láttad a mezőnyt, mennyire voltak erősek a slamek?
A mezőny kifejezetten erős volt, főleg ha azt is beleszámoljuk, hogy két francia és egy belga induló is volt, és ugye mindenkinek saját maga felé húz a keze. Mindenki az élmezőnyben van a saját országában, és elég színes volt a paletta stílusokat illetően is: volt, aki a már megjelent kötetéből olvasott fel, sőt olyan is volt, aki fullos performansszal készült. Az első helyezett spanyol Dani Orviz nagyon jó ember, csupa szív figura, tökéletes slamet adott elő mindkét körben: jelen volt a hangköltészet, a színészkedés, a jó szöveg, a frappáns rímek, az egyedi, ötletes koncepció, melyet végig is vitt, és amely alatt egyik ilyen szempont sem csorbult a másik hatására. Hibátlan volt valóban, jogos a győzelme. A köszönő verse pedig hab volt a tortán, ott már nem színészkedett, csak egy szép szerelmes verset mondott el spanyolul.
Igazi vetélytársak voltatok a versenyzőkkel?
Az első nap távolságtartó voltam, próbáltam felmérni a helyzetet, az ellenfeleket, és ez eszméletlen balgaság volt. A portugál bajnok lány ezt észre is vette, és a városnézés alatt odajött elmesélni, hogy milyen rossz volt neki a világbajnokságon, mert délután érkezett, és kora este már ment is a verseny, így nem tudott barátkozni senkivel. Megértettem a célzást, főleg mert nagyon mosolygott utána. Nagyon hálás vagyok neki, mert onnantól mindenkivel haverkodni kezdtem, és ez sokat segített abban, hogy ne aggódjak annyit a végkimenetel miatt. Végül olyan jó kis csapat lettünk, hogy talán senkit nem is érdekelt igazán a végeredmény. Örültünk, hogy megismertük egymást, és hogy mindenki ugyanúgy őrült egy kicsit, pedig teljesen máshonnan érkeztünk.
Elkísértek rajongók a versenyre?
Itthonról nem jött senki, viszont odakint nagyon örültem, hogy odajöttek páran erasmusos hallgatók, biztattak, és sok sikert kívántak. A félidőben még ment is a nagy haverkodás meg az örömködés, amiért a döntőbe jutottam. A nagy ölelkezés közepette még a kinyomtatott szövegeim kiestek a zsebemből, és ebből egy kis kapkodás is lett, újat kellett gyorsan nyomtatni?
Az európai bajnokok flashmobot rendeztek az antwerpeni könyvtárban. Hogyan fogadták az ott olvasók?
A szervezők találták ki csapatépítő gyakorlat gyanánt, jól sikerült, szórakoztató volt, a könyvtárban épp nem voltak sokan, de ők meglepődtek, jobbára mi tapsoltuk meg önmagunkat. Közvetlenül a városnéző túra után két csapatot alkotva egy óránk volt írni Antwerpenről egy csoportslamet. Jó móka volt, tényleg. Én a gyémántbiznisz visszásságairól írtam burkoltan, észre sem vették, hogy egyáltalán nem ajnározom a várost, sőt?
Milyen hagyományai vannak Belgiumban a slamnek? Mennyire népszerű ott ez a műfaj?
A flamandok versenyezhetnek a holland versenyeken is, az országos bajnokságon is indulhatnak. Van egy slamnek titulált vers a XVII. századból, amelyet szintén holland költő írt és ?slammelt? a piacokon. Van egy nagyon szimpatikus City Poet nevű mozgalmuk: Antwerpen minden évben aktuális kortárs költőt választ magának, őt népszerűsítik mindenféle módon, akár úgy is, hogy az ottani legmagasabb épület (Európa első felhőkarcolója) oldalára egy évig egy nagy ponyván kiteszik az egyik versét. Sokan slammelnek, de nincs olyan hatalmas közönsége azért, 150 fős helyszínen volt a mostani bajnokság. Rutinjuk azért már van, nem félnek kiállni a színpadra. Most azonban kicsit aggódnak az új, radikálisan jobbos kormány miatt, hogy mindebből mi marad majd meg. Lehet, hogy pont így lesz megint nagyon népszerű.
Szíjjártó Anita
