Táncházakat szervezett a hét országból jelentkezett magyar külképviseleteken a Hagyományok Háza és a Külügyminisztérium tavasztól október végéig. Mint ismert, a magyar táncházmódszer tavaly novemberben felkerült az UNESCO ?legjobb gyakorlatok? listájára, idén pedig a hazai táncházmozgalom megszületésének negyvenedik évfordulóját ünnepli. Lapunknak Ferencz Mária, a Hagyományok Háza menedzserigazgatója elmondta: Berlinben, Brüsszelben, Lendván, Helsinkiben és Espoo-ban, Bukarestben, Szinevérben és Lisszabonban került sor táncházakra márciustól október végéig, az eseményeket koncertek, workshopok és oktatás is fűszerezte néhány helyen. ?A vártnál sokkal nagyobb volt az érdeklődés. Bár a külképviseletek alapvetően nem a kultúra terjesztésére hivatottak ? ezt a többnyire magyar intézetek végzik ?, és általában helyszűkével küzdenek, rendkívül sikeres volt a sorozat. Reményeink szerint folytatása is lesz: például Helsinkiben és Lisszabonban mondták, hogy mindenképp meg kellene ismételni, a részleteket a közeljövőben dolgozza majd ki a Hagyományok Háza? ? mesélte a menedzserigazgató. Terveik között szerepel például, hogy a ház tanfolyamait, képzéseit a határon túli magyar (és nem magyar) érdeklődők számára is elérhetővé tegyék, akár úgy, hogy a tanfolyamot, a néptáncoktatókat ?költöztetik ki? külföldre, akár úgy, hogy az érdeklődőket hozzák el Budapestre ? tette hozzá.
Kérdésünkre, hogy készült-e felmérés arról, milyen arányban voltak jelen helyiek a táncházsorozatban, Ferencz Mária úgy válaszolt: Bukarestből érkezett olyan jelentés, hogy mintegy hatvan-negyven százalékos arányban voltak túlsúlyban a románok. ?Egyébként Párizsban, ahol az ottani magyar kulturális intézet rendszeresen tartott táncházat, szintén nagy arányban voltak helyiek, ez a régebbi, általános tapasztalat feltehetően érvényes maradt a mostani sorozatra is? ? emelte ki. Megkérdeztük, hogy a külföldi magyar intézeteket koordináló Balassi Intézettel milyen a Hagyományok Háza kapcsolata: a menedzserigazgató hangsúlyozta, hogy folyamatos az egyeztetés, de nem a budapesti központon keresztül, hanem az egyes külföldi egységek igazgatóival állnak kapcsolatban, rendszeresen ajánlva a ház programjait, a helyi adottságoknak megfelelően. ?Nehezíti a táncházak megrendezését, hogy például Varsóban az intézet épületének állaga nem teszi lehetővé az ilyenfajta rendezvény megtartását, máshol pedig szűkös a hely? ? mutatott rá. Ugyanakkor több intézetvezető rendkívül nyitott a közös szervezésű eseményekre ? fűzte hozzá Ferencz Mária. Érdeklődésünkre, hogy az idei programsorozatra milyen típusú táncokat vittek ki, elmondta: felmérték az adott külképviselet igényeit, és ez alapján állították össze a táncokat ? volt, ahová erdélyit, volt, ahová dél-dunántúlit vitt a Hagyományok Háza.
Érdeklődtünk az egy hete az intézmény budapesti központjában megnyílt Tradíció vendéglőről is: a menedzserigazgató kifejtette, hogy mivel nincs saját kapacitásuk az üzemeltetésre, bérleti konstrukcióban működik a hely. ?Még csak egy hete nyitottuk meg, egyelőre előzetes elképzeléseink vannak, ám az biztos: mindannyian emlékszünk még a nagymama konyhájára, ezért olyan helyet szeretnénk, ahol ezt visszaidézhetjük. A hagyományos, népszokásokon és évszakokon alapuló, szezonális étkezési módot valósítanánk meg a teljes Kárpát-medence gasztronómiai hagyományából merítve, tehát nemcsak a szorosan vett magyar népi ételeket, hanem a környező nemzetiségek tradicionális fogásait is? ? árulta el Ferencz Mária.
