Johannes Brahms első zongoraversenyét egészen fiatalon, húsz és huszonhat éves kora között komponálta. A közel egyórás mű fizikai és intellektuális szempontból is nagy megterhelés minden zongoraművész számára; Brahms robusztus zongorastílusa, zenéjének rendkívüli intenzitása különleges állóképességet követel. Az est szólistája Simon Trpčeski macedón zongoraművész, aki a világ legnagyobb zenekaraival és a hangversenytermeiben koncertezik. Sokan, az utóbbi évek egyik legígéretesebb tehetségének tartják, akinek a játéka sziporkázó és ? amint a New York Times fogalmazott ? ?könnyed, mégis erőteljes (és) kedélyes?. A művész emellett a Macedónia kultúrájáról alkotott képet is igyekszik gazdagítani.
A koncert második felében a bécsi zeneszerző, Alexander von Zemlinsky (1871?1942) A sellő (Die Seejungfrau) című szimfonikus költeménye hangzik el, amely a dán meseíró, Hans Christian Andersen A kis hableány című elbeszélése alapján keletkezett. A szerző életútját nem kísérte sikerszéria. Hiába írt későromantikus muzsikát csodaszép dallamokkal, már életében a zenetörténet margójára került. Nem segített neki (vagy talán éppen rontott?), amit egykori tanítványa, Arnold Schönberg mondott róla: ?Mindig is hittem benne, hogy nagy zeneszerző?. Nem származott előnye abból sem, hogy a Gustav Mahler körül csoportosult bécsi muzsikusok közé tartozott, de még az sem, hogy jelentős operakarmester volt: pedig ő irányította 1900-ban a Salome és a Tosca sikeres bécsi bemutatóját.
2018. október 11., csütörtök, 19:30 óra
Zeneakadémia (Ferencsik bérlet 1.)
Brahms: d-moll zongoraverseny, op. 15
Zemlinsky: A sellő ? szimfonikus költemény
Közreműködik: Simon Trpčeski ? zongora, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Fabrice Bollon
Következő hangversenyeink:
2018. október 12., péntek, 19:30
Pesti Vigadó (Lukács Ervin bérlet 1.)
Híres ?B? betűsök
Brahms: d-moll zongoraverseny, op. 15 ? szólista: Simon Trpčeski ? zongora
Beethoven: IV. szimfónia B-dúr, op. 60
A műsorban szereplő két ?B? betűs szerző sorsában közös, hogy gyermekéveik igen zűrös családi légkörben teltek, később kiváló zongoristák lettek, zömében Bécsben éltek és alkottak, sok magyar barátjuk volt, és leginkább a számukra elérhetetlen nőket tüntették ki szeretetteljes figyelmükkel; Beethoven férjezett vagy társadalmilag magasan fölötte álló hölgyeket, Brahms pedig jótevőjének, Robert Schumann özvegyét. Brahms első nagyzenekari műve a d-moll zongoraverseny volt, melyet 1859-ben ő mutatott be, és melynek második tételéhez a következő ajánlást írta: ?Benedictus, qui venit in nomine Domini.? (Áldott, aki jön az Úr nevében). Egyesek szerint Brahms ezzel az idézettel legfőbb mentorára, Schumannra emlékeztetett, mások szerint viszont csak a lassú tétel légkörét kívánta érzékeltetni. A műsort záró Beethoven-szimfónia Schumann szerint olyan, mint valami karcsú görög lány két északi óriás szomszédja [Eroica és a Sors szimfónia] között.
Vezényel: Hamar Zsolt
