A szótári meghatározás szerint: „A divat egy adott korszak, a jólét és az önkifejezés tényezője, összefüggésben az aktuális társadalmi-politikai tendenciákkal, a nemek képviseletével és a kulturális örökséggel.” Nekem a divat múlt és jövő, olyan folyamatosság, amelyben a történeteket cérnákkal és szalagokkal meséljük. Kézműves örökségünk molyos ajándék pruszlikjait aktuális kollekciónkhoz illesztve, munkatársaimmal ma is megteremtettük a magunk fúziós divatját.
Pruszlik vagy lajbi
Az elöl fűzött, gazdagon hímzéssel vagy sújtással díszített, testhez simuló női mellénykét tradicionálisan ráncos, bő szoknyához és ingvállhoz viselték. Az Európa különböző részein hagyományos ruha magyar népi megnevezése német eredetű szóból született, és pruszliknak hívják a 18–19. század fordulója óta. Az Alföldön, a Felvidéken és a Dél-Dunántúlon is elterjedt. Lajbi, lájbi a neve Erdélyben, a Felvidéken, a Hajdúságban. Az ing fölött rendszerint ez a második réteg az öltözékben, jellegzetesen elöl és hátul mély, kerek nyakkivágással, az újabb keletűek pedig magasan zártak. Anyaga lehet szőrös bőr vagy posztó, néha vászon vagy gyolcs, ünnepre bársony, kasmír vagy selyembrokát. A női pruszlik legtöbbször piros, kék vagy fekete, gyakrabban virágmintás. A zsinórozását a párban felvarrt madzag vagy kapocs, később a gombolás váltotta fel. A régies pruszlikok, lajbik mélyen kivágottak voltak.
A világ minden táján szimbolikus erejük van a tradicionális öltözékeknek, amelyek a kulturális örökség fontos részeként egy-egy közösség történelmét, identitását és értékeit tükrözik. A hagyományos öltözék nemcsak stílus, hanem tradíció, az emberi kultúra sokszínűségét, gazdagságát, érzelmi jelentőségét szimbolizáló közös vizuális nyelv. Amikor az emberek tradicionális ruhákat viselnek, kifejezik és megerősítik kapcsolatukat közösségükkel és örökségükkel. Legyen az akár a ghánai színes kente ruha, az etiópiai hímzett habesha kemis, a japán kimonó vagy az indiai szári, nemcsak gyönyörű textilek, hanem a nemzeti büszkeség szimbólumai is ugyanúgy, mint akár a skót tartan kilt. Az emberek a világ különböző tájain identitásuk szimbólumaként viselik tradicionális ruháikat, fontos eseményeken, esküvőkön és szertartásokon a közösségüket megtisztelve és megkülönböztetve másoktól, ezáltal végül összekötődnek a különböző kultúrák szálai.
A hagyományos ruhákat készítő és viselő emberek egyformán csodás, személyes anekdotákkal és történetekkel is képesek közvetíteni a mély érzelmi hatást: egy vietnámi asszony, aki tradicionális ao dait visel, ugyanúgy büszke az örökségére, mint egy perui nő, aki hagyományos poncsókat készít. Számukra ezek nemcsak ruhadarabok, hanem a kultúrájuk és történelmük szimbólumai, amelyek viselésével a hagyományaikat is folytatják. Kulturális örökségükkel kifejezik identitásukat, nemcsak divatnyilatkozatot tesznek, hanem arról is beszélnek, hogy kik ők és honnan származnak. A hagyományos ruházat sokkal több, mint pusztán szövet és cérna – egy közösség történelmét, identitását és értékeit tükrözi, viselése mély érzelmi és kulturális kötődést jelent. A világ minden tájáról származó hagyományos ruházat szépségének és jelentőségének megismerésével jobban megérthetjük az emberi kultúra sokszínűségét és gazdagságát.
Bár a divat és a szépipar alapvetően globális trendeket épít, amelyeket folyamatosan megújít, a 2000-es években, különösen a couture divatházak körében egyre nagyobb értéke lett a hagyományos nemzeti öltözékeknek. Az haute couture kollekciók készítői ezáltal nemcsak a tradicionális öltözékek megbecsülésében, de divatmesterségek megőrzésében is óriási szerepet játszanak. Ebben az értékmentő törekvésben kiváló segítőtárs egy-egy nemzetközi szépségverseny is, amelyeken általános szokássá vált, hogy a versenyzők hazájuk kultúráját képviselve pompás nemzeti ruhákban is bemutatkoznak. Ezek a lenyűgöző emlékeztetők, kapcsolódva a múlthoz, jelzik az identitásukat, és segítik életben tartani évszázadokon és generációkon átívelően a hagyományt. A globális médiaközvetítések óriási felületet adnak a szépségversenyeknek, amelyek az indiai száritól a japán kimonóig a világ minden tájáról felvonultatják a hagyományos öltözékeket. Némelyik elmerül a történelemben, vagy a földrajzi éghajlathoz igazodik, mások pedig az ország kultúráját tükrözik, de szinte mindig szemet gyönyörködtetnek.
A szári India egyik legfontosabb hagyományos öltözéke. Az országon belüli, szubkultúránként változó, számos különböző variációval rendelkező öltözék, a szanszkrit eredetű „ruhacsík” 5–9 méter hosszú, és talán a világ legsokoldalúbb ruhadarabja. A meleg és párás éghajlaton viselhető egyszerű pamut- vagy az ünnepekre készülő káprázatos selyemszárik egyaránt elbűvölő darabok. Az idők során csak kicsit változtak, és az indiai nők 75 százalékának ma is a szári a mindennapi viselete. Az UNESCO a szellemi kulturális örökség státusát adta az indiai szövésnek, amelyet Banglades, Pakisztán, Nepál és Srí Lanka egyes részein is használnak.
A kebaya egy hagyományos blúz-ruha kombináció Indonéziából, amelyet Malajziában, Szingapúrban, Bruneiben, Thaiföld déli részén, Kambodzsában és a Fülöp-szigetek déli részén egyaránt viselnek. 1600 előtt csak a királyi család asszonyai hordták, de fokozatosan általános ruházattá vált. Az indonézek is arra törekszenek, hogy a kebaya is elnyerje az UNESCO szellemi kulturális örökség státust.
A hanbok a hagyományos koreai ruha, más néven joseon-oth, a könnyű mozgást lehetővé tevő, kétrészes öltözék, egy blúz és egy szoknya, a férfiaknál pedig egy kabát és nadrág. Hagyományosan a jin és jang elemeit képviselő élénk színekkel készítették. Formális vagy félig formális alkalmakon általánosan ma is viselik.
A kimonó – amely szó szerint viselnivalót jelent – valójában egy földig érő, hosszú köntös. Férfiak és nők egyaránt hordják Japánban, és obival, egy szövetből készült megkötős övvel rögzítik. A kimonó a világ egyik legismertebb és legrégebbi még ma is használt viselete. A 3. századig visszanyúló ruhadarabot sokjelentésű virágmintákkal, cseresznyevirágokkal és olyan szimbólumokkal díszítik, mint a jó szerencsét és hosszú életet jelentő daru. Különböző változatai, például a yukatai alkalmi viselet pamutból, lenből vagy kenderből készül, míg az élénk színű furisode általában családi örökség, amelyet a házasságban élő nőnek ajándékoznak.
A kilt a skót férfiak hagyományos viseletéből származó, több méter gyapjúból készülő, térdig érő, szoknyaszerű, hátul rakott ruhadarab. Egyesek szerint a keltáktól és az írektől eredő ruhát II. György király még tiltotta a lázadástól való félelem miatt, de végül egész Skócia jelképe lett. Ünnepeken általánosan viselik ma is a tartán mintás gyapjú szoknyát, amelyet díszes övekkel, térdig érő gyapjúzoknival, masszív bőrcipővel és sporrannal – a derékon lógó díszes táskával – egészítenek ki. Bár túlnyomórészt csak férfiak hordták, a nők is használják, ma a skót nemzeti büszkeség szimbóluma.
A kanzu krémszínű vagy fehér közép-afrikai hagyományos hosszú, ingszerű ruha, amelyeket a férfiak az afrikai Nagy-tavak régiójában viselnek az etiópok, tanzániaiak, ugandaiak, kenyaiak, ruandaiak stb. Az angolok tunicának, az arabok pedig thawbnak hívják. Formáját eredetileg az arab kereskedők ruhái inspirálták. Kezdetben csak a felsőbb osztályok tagjai viselték, de később, amikor már helyben gyártották, és könnyen elérhető lett, általános viseletté vált.
A huipil a nők hagyományos, T alakú blúza, amelyet Közép-Amerika bizonyos részein, köztük Guatemalában, El Salvadorban, Hondurasban, Mexikóban és Belize-ben élő őslakosok viselnek. Jellemzően pamutból vagy gyapjúból szövik hátpántos szövőszék segítségével. A huipilt gyakran gazdagon díszítik tollal, viasszal és aranyszállal, hímzés-, brokát- vagy gobelintechnikákkal. Jellegzetes színei és mintái miatt néha pontosan meghatározhatja azt a régiót vagy akár azt a falut, ahonnan egy adott huipil származik. Egyes régiókban a férfiak is, de leggyakrabban nők és lányok hordják.
A beret a kerek, lapos koronás svájcisapka a 15. században vált népszerűvé a francia és baszk mezőgazdasági munkások körében. Ez idővel lapos, hajlékony gyapjúsapkává fejlődött. Jelenleg Franciaország szimbolikus ábrázolása és általános katonai viselet. Az 1920-as évektől művészek, írók, filmsztárok, énekesek hordtak beretet Párizs utcáin. Az 1970-es években forradalmi szimbólummá vált. A beret minden bizonnyal a paraszti státusból mára politikai állásponttá vagy akár divatnyilatkozattá fejlődött.
A sombrero a kolumbiai kalap, amelynek neve a spanyol sombra szóból származik, jelentése árnyék. A napsugárzás elleni védelemre használt, széles karimájú mexikói kalap általában magas, hegyes fejformával. A sombrerókat több mint háromszáz éve készítik, eleinte a pálmafák rostjaiból. A kortárs divat egyik legnagyobb felfedezettje.
Öltözékközösségek – közös öltözékek
A hagyományos viseletek azok a múltban gyökerező öltözékek ékszerekkel és kiegészítőkkel, amelyek egy jól beazonosítható csoport közös stílusát képviselik, amelyeknek színe, formája és anyaga szinte változatlanul fennmaradt a múltból. A tradicionális öltözék fogalma gyakran összekeveredik az etnikai vagy népi ruhákéval, amelyek egy idealizált múltból, valami távoli helyről, színes, réteges, egzotikus ruhákba öltözött vidéki emberek képét varázsolja elénk. A népviselet a világ népeinek sokfélesége és pompája, míg a tradicionális öltözék inkább történelmi és kulturális örökség. A nemzetiségi öltözék általában azoknak az embereknek a ruháját jelenti, akik a közösségi értékeket széles körben elfogadták és fontosnak tartják.
A hagyomány az örökölt, a múltból megőrzött gondolkodás, érzelem és cselekvés, a hagyományos öltözködés pedig a múltból áthozott állandósult forma, amelyet általában szembeállítanak a fejlett világ gyorsan változó divatjával.
A vidéki közösségi élet romantikus ideálja ellentétben áll a kortárs városi élet névtelenségben megélt világával. A 21. század elején a világban a hagyományos öltözködés jelentése új tartalmat kapott. Etnikai viseletnek is nevezhetnénk, amely a különféle identitásokat és hovatartozásokat, a kulturális büszkeséget, a nacionalista vagy etnikai csoportpolitikát fejezik ki. Ugyanakkor gyakran előfordul az is, hogy egyszerűen csak új divatot, személyes, esztétikai és kulturális megfogalmazást jelent.
Az etnikai ruha az egyes daraboktól a tárgyak egész együtteséig terjedhet, amelyek a közös kulturális örökséggel vagy történelmi hagyományokkal rendelkező embereket jellemzik. A földrajzi helyhez vagy nyelvhez kötődő etnikai csoport tagjai megkülönböztetésként, hovatartozásuk szimbolizálására és az egymás iránti szolidaritásuk kifejezésére használnak speciális öltözékeket. Európában a „népi ruha” kifejezést használják az etnikai viselet helyett. A népi ruha, a népviselet megkülönbözteti a vidéki lakosokat és a parasztokat a földbirtokosoktól, a nemességtől, sőt jelentősen eltért a királyi ruházatoktól. Az etnikai öltözet azonban semleges kifejezés, amely a világ bármely pontján élő, etnikai hátterű emberek jellegzetes kulturális öltözködésére vonatkozik, és könnyen azonosítható a ruha jellemzőiből, például a sziluettből, a gallérból, a kiegészítőkből vagy a textil mintáiból.
A tradíció és a divat új egysége a fúziós divat
A divat kétségtelenül az egyik legdinamikusabb hatalom, amely a világ változásainak, folyamatos fejlődésnek tanúja. Amíg napjainkban a hagyományos etnikai viseletek gazdag örökségét és sokszínűségét csodáljuk, addig a kortárs divat gyakran szégyenkezik a rövid életűre tervezet,t eldobható darabok silánysága miatt. De szerencsére egyre gyakrabban fogalmazódik meg a vágy, hogy a kortárs és az időtlen, tradicionális ruhadarabok találkozhassanak. Korszerű kifejezéssel ez a fúziós divat, ami a kreativitás új hullámát szülte, ahol a hagyományos etnikai viseletet modern elemekkel frissítik. Az élénk színektől a nem szokványos sziluettekig ez a trend megváltoztatja kulturális öltözékeinket. A hagyományos népviselet kortárs fordulatokkal, merész ötletekkel feszegeti a határokat, és lenyűgöző új divatnyilatkozatok születnek, amelyek áthidalják a szakadékot a régi és az új között. A hagyomány és az innováció új életet ad a divatnak. A klasszikus elemek és a modern érzékenység művészi keverékével újjászülethet sokféle népviselet. A textilek vagy stílusok fúziója lendület ad, elragadja a képzeletet és átlépi a kulturális határokat, lehetővé téve az egyéneknek, hogy miközben örökségüket viselik, új módon fejezzék ki modern stílusukat.
A divat szerelmesei most mindkét világ legjavában gyönyörködhetnek, miközben vibráló személyiségükkel fitogtatják kulturális örökségüket. A hagyományos etnikai viselet kortárs fordulatainak másik ismertetőjele a sziluettek újraértelmezése. A nem szokványos, korszerű szabásminták bravúrosan ötvöződnek a hagyományos vonalakkal, és olyan ruhákat eredményeznek, amelyek kulturálisan mély és stílusos megjelenést adnak.
A világ minden tájáról a különböző kultúrák időtlen etnikai viseletei lenyűgöző divatalkotásokká válhatnak. Ez a kultúrák közötti fúzió fokozza a kortárs divat gazdagságát és sokszínűségét, elősegíti az egység érzését és a kulturális különbségek tiszteletét. A hagyományos etnikai viselet kortárs fordulata már a mindennapi öltözködésben is megjelent. A divatra érzékeny, az újra fogékony és múltjukra, kultúrájukra büszke emberek ezeket az összeállításokat szinte kinyilatkoztatásként viselik a fontos eseményeken. Kialakulóban van az új modernitás, amelyben elismerik a különböző kultúrák szépségét, olyan divatforradalom, amely lebontja a korlátokat, és lehetővé teszi, hogy a divat az elfogadás katalizátorává váljon. Különösen a „fejlett nyugati” világban vagy Európában a kézműves mesterségek előtti tisztelet lehet a záloga a divat fejlődésének és fennmaradásának.
A teljes cikk a Magyar Kultúra magazin 2023/11. számában olvasható. Fizessen elő a lapra, hogy havonta, első kézből olvashassa! A magazin további tartalmai itt érhetőek el.
