Nádorfi Lajos több száz dokumentumfilmet készített, és mintegy 130 rendezővel dolgozott filmes pályája során. Kíváncsisága, érdeklődése vitte a film műfaja felé. A tények tisztelete és a valósághűség kiemelten fontos a számára. Több olyan forgatási élménye volt, amely alapjaiban változtatta meg, vagy formálta világnézetét.

20160504---filmklub---gygyt-dobok_26222460494_o_fit_640x10000
Nádorfi Lajos operatőr  
A Kántorok című film az évszázados zsidó kultúra négy kiemelkedő jelentőségű őrzőjének életútjába enged bepillantást.

Mindannyian főkántorként szolgálják gyülekezetüket, csodálatos hangjuk és kiemelkedő személyiségük együttesen járul hozzá a hagyományok fennmaradásához, a következő generációkra történő átörökítéséhez.

Történelmi tényekkel is alátámasztható, hogy mennyire ősi az a kulturális, vallási hagyomány, amely felett őrködnek. Magyarországi zsidókról szóló hiteles tudósítást ugyanis már a X. századból ismerünk, és egy századdal később már olyan komoly létszámban voltak jelen hazánkban, hogy törvénnyel kellett rendezni a keresztyén és a zsidó lakosság viszonyát.

Fekete László főkántor
Az Isten szolgálatát még ma is Mózes törvényei írják elő, a Tóra erkölcsi alapszabályokat fektet le a közösség számára.

A zsidó közösséget saját egyházuk fogja össze, és a betérés lehetősége is biztosított a nem zsidónak születettek számára. Az egyházon belül különböző hitközségek működnek, ezek feladata, hogy gondoskodjanak a vallási élet fenntartásáról, fejlesztéséről, hagyományos istentiszteletek rendezéséről, hitoktatásról.  

Nádorfi Lajos százperces filmjében Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora, Kardos Péter, a Thököly utcai zsinagóga főrabbija és főkántora, az Új Élet főszerkesztője, Tóth Emil, a Rabbiszeminárium, Zsidó Egyetem főkántora és Doff Imre, a Frankel zsinagóga főkántora beszélnek életükről és pályájukról.

Érdekes közös vonásuk, hogy mindannyian kórusban énekeltek, és onnan emelkedtek ki, onnan indultak el a kántorság felé.

Fekete László szerint a kántor a zene nyelvét hozza közelebb a hívőkhöz. Kortárs művészeti területen dolgozott, és énekhangja egészen az Opera színpadáig vitte. Édesapja hatására döntött végül a kántorság mellett. A filmvetítés utáni beszélgetésben elmondta, hogy a forgatás jó alkalmat adott a szereplőknek arra, hogy visszatekintsenek saját múltjukra, és összegezzék, hol tartanak most az életükben.  

Kardos Péter dobozkészítő inasként kezdte pályáját, majd Scheiber Sándor, az akkori pesti Rabbiképző Intézet igazgatója hívta be a szemináriumba. Azért fogadta el a meghívást, hogy elkerülje a katonaságot. A filmben leginkább a rabbiképzőben történtekre, csoporttársaira, professzoraira emlékszik vissza, így képet kaphatunk arról is, hogy milyen körülmények között és milyen személyiségek közreműködésével folyt az oktatás az ötvenes években.

Tóth Emil

Tóth Emil bemutatásánál belecsöppenünk a zsidó férfiak közösségének egy női szemek elől elzárt szertartásába, közös imádkozásába, ahol éppen egyikük születésnapjáról is megemlékeznek. A film egyik érdeme, hogy megnyitja az eddig zárt ajtók mögött folyó, csak férfiak részvételével zajló alkalmakat a nézők előtt. Tóth Emil ars poeticája szerint egy rabbi és egy kántor soha nem hagyhatja el a rájuk bízott közösséget, így ő is addig szolgálja a gyülekezetét, amíg ereje engedi.

Doff Imrének eredetileg szintén volt polgári foglalkozása, női kalapkészítőként indult, majd orgonistaként vitte útja a kántorképzőbe.

Scheiber Sándort tartja mentorának.

Doff Imre

Nádorfi Lajos operatőr úgy gondolja: világunk mindennapi történései folyamatosan aktuálissá teszik, hogy foglalkozzunk a zsidó kultúrával. Fazekas Lajos rendezővel már régebb óta dolgoznak együtt, és mivel a rendező operatőr is, ez időnként nehezíti, de sokszor meg is könnyíti együttműködésüket. A vetítés utáni beszélgetésben köszönetet mondott a filmben szereplő kántoroknak azért, hogy rendkívül együttműködőek voltak, és bepillantást engedtek az életükbe, munkájukba.

Elmondása szerint szeretetből és szeretettel készítették a filmet, ez egyébként érezhető is minden egyes képkockán. Nádorfi Lajos nemcsak operatőre, de vágója is volt a filmnek, ezért nagyon sokszor megnézte a képanyagot, ezáltal még közelebb került a szereplőkhöz. Úgy gondolja, ők egy olyan fantasztikus kultúrának a hordozói, melyet nem szabad elfelejtenünk.

Kardos Péter főrabbi szerint a Kántorok című film azért is fontos dokumentációs munka, mert a benne elhangzottakat a fiatalok már nem tudják elmondani. A világ és a kántorképzés is komoly változásokon ment keresztül, így a film tulajdonképpen kortörténeti dokumentummá is vált. Egyben mementóként is szolgál, mert elkészülte óta Tóth Emil és Doff Imre főkántorok sajnos már nem lehetnek velünk.

A nyitóképen Kardos Péter főkántor.