Nem tudni biztosan, hol született
Születésének körülményeiről a különböző források az időpontot illetően megegyeznek, de egyesek szerint Párizsban, mások szerint Firenzében vagy Certaldóban látta meg a napvilágot.
A törvénytelen gyereket apja nevelte
Apja, Boccaccio di Chellino firenzei kereskedő állítólag egyik párizsi útján találkozott egy Jeanne nevű asszonnyal, akitől Giovanni fia született. A fiút aztán magához vette, és törvényes házasságából származó gyerekeivel együtt nevelte. 1319-től Firenzében, majd 1327-től Nápolyban éltek, ahol apja a Bardi bank egyik fiókintézetét igazgatta. Szerette volna, ha Giovanni is kereskedelmi-pénzügyi pályára lép, és meglehetősen rossz szemmel nézte fia irodalmi érdeklődését.
A királyi könyvtártól a teljes szegénységig
A szellemi és gazdasági téren is virágzó Nápoly jó iskola volt az ifjú Boccaccio számára, aki, engedve apja kérésének, folytatott pénzügyi-kereskedelmi és kánonjogi tanulmányokat, de hallgatott filozófiát és teológiát is. Bejáratos volt a nápolyi király gazdag könyvtárába, megfordult az arisztokrácia és a polgárság körében is, megismerkedett a szerelem örömeivel és gyötrelmeivel. 1340-ben visszatért Firenzébe, poggyászában néhány Nápolyban befejezett irodalmi alkotással. Ám Bardi bankház csődbe jutásával a család anyagi biztonsága is megrendült, Boccaccio élete további részében mindig kisebb-nagyobb anyagi nehézséggel küzdött, időnként teljes szegénységben élt.
Nagy Lajos magyar király nápolyi hadjáratában is megfordulhatott
Firenzei tartózkodása alatt újabb műveket írt. 1345–1347-ben üzleti úton Ravennában és Forliban járt, és valószínűleg részt vett Nagy Lajos magyar király nápolyi hadjáratában is.
Szerelmi csalódások
Dél-itáliai évei alatt ismerte meg élete nagy szerelmét, egy Fiametta álnévvel illetett nemesasszonyt, aki mellett aztán számos csalódást élt át. Valószínűleg ennek lecsapódása a női nemről írt csípős szatírája, az Il Corbaccio. Talán épp Fiametta miatt hagyta el Nápolyt, és diplomáciai szolgálatait felajánlva számos itáliai városban próbált magának pozíciót szerezni.
Barátság Petrarcával
A költőfejedelem Petrarcával 1350-ben ismerkedett meg: az bölcs, higgadt tanácsaival segítette írótársát, aki mestereként tisztelte. A két művész élénk levelezést folytatott, amelyben lefektette a klasszikus irodalom humanista újrafelfedezésének alapjait.
Európa felfedezése
1348-ban Firenzében pestisjárvány pusztított, amelynek áldozatául esett családja, ezért a költő hazatért, hogy átvegye örökségét. A firenzei kormányzat szolgálatába állt, és diplomáciai küldetései során felfedezhette Európát: eljutott például a távoli Brandenburgba, és a pápák akkori székhelyére, Avignonba is. A gyilkos járvány sújtotta toszkán város látványa ihlette élete fő művének megírására. A tíz nap történetét elmesélő Dekameron című novellafüzér szereplői – történeteiken keresztül – Boccaccio életfilozófiáját, az életöröm és érzések szabadságának és a szellemi korlátok ledöntésének igényét jelenítették meg.
Tűzre akarta vetni remekművét
Lelki élete egyre zaklatottabbá vált, felerősödtek a vallással kapcsolatos aggályai, egy szerzetes hatására majdnem elégette a Dekameront, csak Petrarca közbenjárása és rábeszélése mentette meg a művet, valamint az író könyvtárát is, amelyet el akart adni.
Dante élete
Az 1360-as években megismerkedett a homéroszi költeményekkel, újra felfedezte a klasszikus latin szerzők műveit, és hozzákezdett Dante-tanulmányaihoz, amelynek eredménye lett az Isteni színjátékhoz fűzött kommentár és a Dante élete című életrajz.
Hanyatlás
1361-ben Firenzében Boccaccio barátai sikertelen puccskísérletet szerveztek a városállam kormányzata ellen, ezért ő is gyanússá vált, emiatt száműzetésbe vonult. Ismét bejárta Itáliát, majd Certaldo városkába vonult vissza, ahol utolsó éveit nélkülözések és betegségek közepette élte le. 1373-ban Firenze város kérésére tért vissza, hogy megkezdje az Isteni színjáték nyilvános felolvasását és kommentálását egy templomban. A nagyszabású vállalkozást romló egészségi állapota miatt félbe kellett hagynia. Petrarca 1374-ben bekövetkezett halála mélyen megrendítette. Egy évvel később, 1375. december 21-én, 62 éves korában hunyt el.
+ 1
A Dekameronnak magyarul több fordítása is megjelent, a legismertebb talán az 1968-as kiadás, amelyet Révay József fordított, a lírai betéteket Jékely Zoltán ültette át magyarra. A novellafüzérről 1971-ben Pier Paolo Pasolini készített filmet, amelyben többnyire amatőrökre bízta az egyes jellemek megformálását, és Giotto tanítványaként maga is szerepelt.
A képen egy 1833-ban készült metszet az íróról. Forrás: Ann Ronan Picture Library / AFP
