_D0A9518_Copy

Waldsee. 1944 nyarán, amikor a magyarországi deportálások már javában folytak, sok-sok levelezőlap érkezett ezzel a feladóval Budapestre. Szűkszavúak voltak és nagyjából mindben ugyanaz a pozitív üzenet állt. ?Jól vagyok, dolgozom.? ?Szerencsésen megérkeztem, a szakmámban kaptam munkát?.

A helyszín valójában fiktív, pontosan ilyen nyaralóhely nem létezik. Van viszont hozzá nagyon hasonló nevű, tucatnyi is, Ausztriában, Svájban és Németországban. Waldsee egy ?átlagolt?, ellenőrizhetetlen hely.

_D0A9570_Copy

A levelezőlapok valójában Auschwitzból érkeztek, és rendeltetésük az volt, hogy – hamis látszatot keltve – megnyugtassák az otthon maradottakat, hogy minden rendben van, életük nem forog veszélyben. Ezeket a levelezőlapokat azonban az SS-tisztek íratták az elgázosítás előtt álló zsidókkal.

A 2B Galéria jelen kiállításra írókat, költőket, irodalmárokat kért föl egy magyar nyelvű, maximum harminc szavas, kézzel írt szöveg megalkotására. A 78 beérkezett szöveg a ma is használatos standard postai formátumra került rá, formailag tehát megegyeznek az auschwitzi levelezőlapokkal.

_D0A9576_Copy

Ezek a levelek vannak kifüggesztve a galéria falára, szép sorban, egymástól egyenlő távolságra. Pontos rendben. Az egyforma méret, a megegyező formátum formailag remekül összefogja a kiállítást. A levelezőlapok egy nagyon feszes, repetitív, szekvenciális ismétlődést alkotnak: tíz és félszer tizenöt centiméterbe sűrített gondolatokat olvasunk. A Waldsee 1944 tíz és félszer tizenöt centiméterbe sűrített megemlékezés.

Van ebben a rendben valami félelmet keltő: ez a sok levél együtt az embertelen kegyetlenségről tanúskodik, felidézi a vagonokba zsúfolt embertömegeket, az erőltetett menet rendjét, a krematóriumba vezetett sorokat.

_D0A9522_Copy

Ezt a monotonitást azonban néhány alkalommal megtöri egy-egy eredeti Waldsee-i levelezőlap másolata: megrázó olvasni a halál torkában írt egyszerű szavakat. A Zsidó Levéltárból származó levelek újra és újra eszünkbe juttatják, hogy a felkért szerzők által írt sorok sem pusztán irodalmi szövegek, ezek a sorok túlmutatnak önmagunkon.

A hazugság-igazság, valóság-képzelet, dokumentum-fikció határai elmosódnak. Ezt csak tovább erősíti, hogy a kiállítás úgy mutatja be ezeket a leveleket, mint egy archívum egyforma méretű tárgyait.

_D0A9542_Copy

De mégis hogyan szolgálhatja hitelesen a megemlékezést egy olyan szöveg, amelyet 75 év távlatából írtak, amely csak kommentálja vagy imitálja a valódi üzeneteket?

A fiktív levelek egyéni sorsokba helyezkednek, amely kétszeresen áttételes játék, hiszen egy eleve hamis-hazug helyzetet képeznek le. Mégis alkalmasak arra, hogy a befogadóból kiváltsák az emlékezést, és pontosan azért, mert személyessé, konkréttá teszik a tragédiát.

_D0A9553_Copy

A levelek ugyanis nem a holokauszt borzalmáról beszélnek, nem sokkolni szeretnének, nem arról szólnak, hogy hány és hány embert deportáltak és gázosítottak el a nácik. Ennyi év távlatából ugyanis nem lehet mit kezdeni az általános, végtelenségig tágított, univerzalizált holokauszt-fogalommal, a továbblépéshez más is kell.

Ma már csak a személyes történetek, az egyéni sorsok alkalmasak arra, hogy kapcsolódhassunk a 75 évvel ezelőtt történt borzalmakhoz, hogy azokat zsigerileg átérezhessük és megérthessü: csak a véletlen műve, hogy ez nem velünk, a mi családunkkal történt.

_D0A9533_Copy

A galéria falain számos egyéni sors jelenik meg, amelyek ugyan fiktívek, mégis alkalmasak arra, átéllhetővé tegyék a történteket.

Van a levelek között néhány olyan, amely nem pusztán belehelyezkedik az eredeti levelek kontextusába, de a jelenből reflektál is arra. például Krusovszky Dénesé: ?Waldsee nem Ausztriában van. Igaz Ausztria sem Ausztria többé, mint ahogy Magyarország sem Magyarország már. Waldsee az Waldsee az Waldsee az Waldsee. Egyébként jól vagyunk, jól bánnak velünk, várjuk érkezésetek.?

_D0A9507_Copy

Vannak olyan szövegek is, amelyek arról szólnak, hogy a holokausztról való megemlékezés azért sem problémamentes, mert nincs, aki elmesélné az átélt történeteket. Hevesi Judit például így ír: ?Arra kérsz, hogy emlékezni tanítsalak, de ami nincs, az én vagyok. És mi azóta is a jeges szélben állunk, a jeges szélben állunk, fiam.?, Kabai Lóránt szövege pedig így hangzik: ?tömött vonaton nach ?waldsee? / egyik nem néz a másik szemébe / másik úgyszint nem az egyikébe / elnyeletés ez, sosem emelkedhet már fel / a teljesen elégő áldozat.?

Vannak burkolt üzenetek, utalások is éppúgy, ahogy voltak az eredeti Waldsee-i levelekben: Szántó T. Gábornál a sor, amely így hangzik: ?Megnyugtatásotokra nem tudok mást mondani, mint hogy annál rosszabb aligha történhet, mint ami korábban megtörtént.?

_D0A9500_Copy

Láng Orsolya egy idilli tájat fest le: csend van, nyugalom, békésnek tűnik minden. Majd jön a sor, amivel kirángat minket ebből az idillből, és bedob a valóságba: ?Hullahegyek csúcsán ezüstös hó dereng? ? borzaszt el a kép.

Borda Réka ?Örülök, hogy itt nyaraltam? egysoros üzenetét barakkok sora veszi körül, Szűcs Teri pedig népdalnak álcázza mondanivalóját: ?Jól vagyunk, dolgozunk. Népdalt is szoktunk énekelni: Eladták a cigányságot a magyarok a németeknek / a zsidókat odaadták ingyen / a cigányokért darabonként egy fillért kértek. (Osztojkán Béla gyűjtése) Jól vagyunk, dolgozunk.?

_D0A9497_Copy

Hosszan sorolhatnánk még a példákat, nagyon sok megrázó és jó néhány ötletes szöveget láthatunk a galéria falain, érdemes végigolvasgatni őket, hogy szembesüljünk és emlékezzünk.

A kiállítás augusztus 9-ig látogatható a B2 Galériában.

Kocsis Katica

Fotó: Kultúra.hu/Csákvári Zsigmond