Az emberiséget mindig is érdekelte, mit hoz a jövő. Míg a Föld nagy része ismeretlen volt, a vadregényes, buja tájak szolgáltak az utópiák helyszínéül. Majd amikor már a körülöttünk lévő világ jelentős részét felfedeztük, a távoli jövőben alkottunk új víziókat. A jelen azonban mindig hat a jövőre, így a megkérdőjelezhető idillt és a paradicsomi állapotokat felváltották a disztópiák, a negatív jövőképet ábrázoló írások. Ebben a válogatásban találunk klasszikusokat, amelyeket érdemes újra fellapozni, ismeretlen magyar történetet, kortársat sztárszerzőtől és olyat, amelyből majdnem mindenki látta a filmváltozatot. A disztópiák elgondolkodtatnak azzal kapcsolatban, mi is az ember, hol a helye a világban, illetve mit tehet azért, hogy ne váljon valóra az a jövőkép, amelyet ezek a regények bemutatnak.
Anthony Burgess: Gépnarancs
A regény többféleképpen olvasható: lehet izgalmas felnövéstörténet, lehet akár egy pszichopata elméjének mély bugyraiban való elmélyülés, és nem mellesleg akár egy fenyegető jövőkép ábrázolását is láthatjuk a műben. A cselekményen túl Burgess egy új nyelvet alkotott, amely miatt az olvasónak küzdenie kell, hogy kövesse az eseményeket. A tettek máshogyan beszélnek, mint a szavak. Szembekerül egymással Beethoven és az erőszak és agresszió hétköznapisága. A szleng alakulása, és az, mit tárhat fel a nyelv, fontos tétje a könyvnek, valamint az is, mit jelent a rend, mit adunk át az újabb generációknak. A könyvet Stanley Kubrick értelmezte újra a filmvásznon Mechanikus narancs címmel.
Ernest Cline: Ready player one
A disztópiák általában nagyon távol helyezik időben a negatív jövő képét, mintegy figyelmeztetésül, de megengedve azt a gondolatot, hogy még van időnk cselekedni. A Ready player one világa viszont ismerősebb nem is lehetne: a virtuális valóságban emberek ezrei szórakoznak, tartják fent társas kapcsolataikat, pénzt keresnek. Ernest Cline víziója 2045-ről 2011-ben elég távolinak tűnt, de a járványhelyzet alatt mi is közel kerültünk ehhez a világhoz. A regény társadalma hasonló, mint Zuckerberg Metaverzuma, amelyben teljesen átélhetővé válik a virtuális valóság, az emberek pedig alakítható avatárral rendelkeznek. Ebben bolyong mindenki, aki kitörési lehetőséget keres a nyomorból és a környezeti katasztrófákból. A tét is óriási, az OASIS univerzum megalkotója, James Donovan Halliday pár értékes kincset rejt el a világban, és aki megszerzi, megkapja a teljes örökségét. A történet filmvásznon is debütált Steven Spielberg rendezésében 2018-ban. A filmben és a regényben közös, hogy folyamatosan utal a ’80-as évek és napjaink számítógépes kultúrájára, erős nosztalgiát ébresztve az olvasóban.
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja
Szorokin a kortárs orosz irodalom és képzőművészet egyik legkiemelkedőbb alkotója, 2022-ben a PesText fesztivál vendégeként Magyarországon is megismerhettük. Az opricsnyik egy napja pont annyit ad, amennyit ígér: egy napot egy távoli orosz diktatúra mindennapjaiból, mégis garantált, hogy egy életen át velünk marad. A regény Oroszország jövőjét tárja fel, ahol visszatér a cárizmus, legalábbis a külsőségekben; a modern Mercedes autók elejére kutyafejet tűznek, az ország falakat húz, és megfigyeltet. Ezt a miliőt élteti a narrátor, akinek végrehajtói szerepet szántak. Habár tényleg csak egy napig követhetjük végig az életét, a regény minden apró eleme kidolgozott, mintha egy apró részletekkel tarkított festményt figyelnénk meg egyre jobban.
Szathmári Sándor: Hiába
Szathmári Sándor 1932-ben már jól látta azt, amit Nyugaton még elképzelni sem tudtak a létező szocializmusról. Huxley Szép új világa és Zamjatyin Mi című regénye már megjelent, de Orwell diktatúrákkal foglalkozó művei még sehol nem voltak ekkoriban. A könyv fontos kérdéseket feszeget arról, meddig tart a vélemény, és hol kezdődik a tény, valamint hogyan lehet egy társadalmat teljes önhazudtolásra tanítani. A diktatúrák természete mindenütt hasonlóan működik. Ebben a regényben pedig megelevenedik mindaz, amit aztán később sokan megéltek. A regényt szerzője nem merte kiadatni, elzárta a nyilvánosság elől, és azt híresztelte, megsemmisítette korai műveit. Majd 1989-ben fölbukkant a Hiába, akár egy időkapszula.
Cormac McCarthy: Az út
A disztópiák kiindulópontjai egyszerűek. A távoli vagy közeli jövőben egy lény vagy természeti katasztrófa, vagy épp egy diktatúra tartja markában a társadalmat vagy annak szűk rétegét. De működik-e a recept, ha nem tudjuk meg, mi történt a közösséggel? Ha nem tudjuk, ki ellen kell menekülnünk? McCarthy regényében eltörpülnek a körülmények, csak a túlélés a fontos, és az, hogy úton legyünk. Mi a cél? Lényegtelen. A napról napra túlélő ember és fia történetét filmen is láthatjuk, a forgatókönyvet is McCarthy írta. Ugyanakkor egy képkocka sem adhatja vissza azt a nyelvi töredezettséget, amellyel a regény operál, és ami miatt sokáig velünk marad.
Margaret Atwood: MaddAddam-trilógia
Margaret Atwood nevéről sokaknak A szolgálólány meséje jut elsőként eszébe. Hasonlóan komplex, ha nem komplexebb a MaddAddam-trilógia, amelyhez Atwood minden kutatást felhasznált, ami éppen zajlik a világban. Mesterséges szerveket növesztő disznók, testmódosítások és állami bűnszervezetek között egy halálos vírus tizedeli a lakosságot egy olyan kapitalista világban, ahol az egyén semmit sem ér, és nem védi meg többé a hatalom. A kötetek narrátorai más-más környezetből jöttek. Van, aki eszét vesztette, van, aki üldözői elől menekül hamis identitással, van, aki a természet szeretetében lel békét. Nyelvi bravúr, alapos kutatómunka és szerethető karakterek burjánzanak a trilógia lapjain. Ebben a végtelenül reális vízióban egy tudós azon dolgozik, hogy megalkossa azt az embert, aki mentes a hibáktól és rossz tulajdonságoktól. Lehetséges ez? Ha igen, vajon újraindíthatjuk mi magunk a társadalmat?
George Orwell: 1984
Megkerülhetetlen, ha disztópiáról van szó, és nem árt időről időre újraolvasni. A járványidőszak alatt divat volt a regényt emlegetni a korlátozásokkal kapcsolatban, habár sokan kifelejtették az érvelésükből, hogy Orwell regényében a prolik szabadon élhetnek, rájuk nem vonatkozik az a szigor, mint a történet főhősére. Őket csak alkalmanként figyelik meg, nincsenek beépített képernyőik. Ebben a regényben is fontos szerepet kap a nyelv, annak manipulálhatósága. Aki uralja a nyelvet, az uralja az embereket. 1948-ban, a regény keletkezésekor Angliában még elképzelhetetlen volt egy olyan hatalom, ami ilyen fokú megfigyeléssel és alapvető hazugságokkal operál. Ami akkor csak távoli jövőkép volt, az a mostani olvasónak keserű emlékezés.
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Szintén egy klasszikus, amelyből film is készült Szárnyas fejvadász címmel. A regény idejében az emberiség nagy hányada már a Marsra költözött, mivel a Föld életveszélyes. Akik ott maradtak, már csak abban lelhetik örömüket, hogy valódi állatokat, vagy azokhoz nagyon hasonló mesterséges lényeket tartanak a tetőkertben. A regény a menni vagy maradni dilemmája mellett azt is megkérdőjelezi, mitől ember az ember. A mesterséges intelligencia korában különösen aktuális ez a mű, amely 1968-ban jelent meg.
Naomi Alderman: Hatalom
A Hatalom alapvetése egyszerű: mi történik akkor, ha a nők jutnak emberfeletti erőhöz, és fizikálisan is uralhatják a társadalmat? A kérdésfelvetés különösen aktuális egy olyan korban, amikor kritika éri a korábbi, férfivezetőkhöz szokott társadalmi berendezkedést. A regény nem oszt ki pofonokat a férfitársadalomnak, nem dicsőíti a női nemet, hanem bemutatja, a hatalomnak és az erőszaknak nincs neme, és mindenhogy elítélendő. A 2018-ban megjelent regényre érdemes most is rátekinteni.
Ménes Attila: A bolt
A szerző a disztópia rabja, szélsőséges pesszimistaként jellemzi magát. Ezt a nézetet viszi bele a jövő Magyarországáról alkotott képébe is. Egy ír úr vezet végig a magyarok között, akik nyelvüket vesztették, legalábbis nyelvük inkább a madarak trillájához hasonlít, és apró, szőrös lényekké fejlődtek vissza. A 2023-ban megjelent regény egyszerre komikus és tragikus, hemzseg az irodalmi utalásoktól, de leginkább Swift Gulliver-történetei köszönnek vissza számunkra.
| 2123 – „Az idő igaz”
2023-ban ünnepeltük Petőfi Sándor 200. születésnapját. A Petőfi-bicentenárium zárásaként időkapszulát helyezett el Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Magyar Nemzeti Bankban, amelyet a tricentenárium évében, 2123-ban nyit majd ki a múzeum akkori főigazgatója. Az időkapszulát Dr. Kandrács Csaba, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke vette át. Az időkapszulába egy könyvet zártak be, melyben Petőfi versei mellett ma is élő költők művei olvashatók. A kézirat címe: „Az idő igaz” – A Magyar Kultúra magazin Petőfi tricentenáriumi antológiája. A projekt megvalósítója a Petőfi Kulturális Ügynökség. |
Nyitókép: Viggo Mortensen (balra) a Cormac McCarthy regényéből készült Az út című filmben. Fotó: Photo12 via AFP / Archives du 7eme Art
