Csizik Balázs: Lehet-e a pillanat is alkotás? // Telep Art Gallery
Már a kiállítás kérdésfelvetése is olyan, ami beindítja a néző képzeletét: elkezd gondolkodni a jelenlét kérdéseiről, a saját mulandóságáról, a múltról és a jövőről. Csizik pedig ezeket a gondolatokat viszi tovább különféle médiumokon keresztül, rákérdezve, hogy mi az a városi téridőben, ami tervezett és mi a magától értetődő. Rámutat, hogy a város aktuális képe pillanatnyi, hiszen a konfigurációk folytonosan változnak. De vajon az új konfiguráció a régi folytatása vagy valami teljesen más? Milyen jelek és csatornák tartják össze a városi idő hálózatát?
A kiállítás május 22-ig látogatható.
Forrás: Telep Art Gallery
Gáspár Annamária: Changes Are Coming // Godot Labor
Gáspár Annamária személyes tapasztalataiból merítkezve, mégis sajátos perspektívából vizsgálja a nők szerepét a különféle társadalmi rendszerekben. Különleges festészeti világát a szokatlan képkivágások, az arany használata, valamint a lírai megfogalmazásmód jellemzi. A mostani kiállításon a festményeit installációk, textilmunkák egészítik ki, amelyek organikus szövetként komplex gondolati folyamokat taglalnak. A tárlat egyik legfontosabb kérdése, hogy miként tudjuk valós értelemmel és mélységgel megtölteni az életünket, hogy megleljük a belső harmóniánkat. A kompozíciók a generáción átívelő kapcsolatokat, a nőket összekötő örökségeket is érzékenyen tematizálják.
A kiállítás május 22-ig látogatható.
Forrás: Godot Labor
Merényi Dávid: Félkész valóságok // Karinthy Szalon
Merényi festményei azért annyira figyelemre méltóak, mert miközben nyilvánvaló az alkotó absztrakcióra való törekvése, mégis elemi módon rögzíti valós tereink sajátosságait. Vásznain olyan helyszínek jelennek meg, amelyek nagyon ismerősek, de a színviláguk miatt van bennük egyfajta transzcendencia is. Úgy érezzük, hogy közünk van ezekhez a terekhez, mintha a saját személyes emlékeink is kötnének ezekhez a falakhoz, épületekhez, szobákhoz. Absztrakt jellegük is a kötődésünket erősíti, mivel ránk, nézőkre van bízva, hogy az elnagyolt részeket milyen tartalomal töltjük fel.
Mint ahogy Kovács Rebeka mondja: „Az alkotó az élet jelentéktelennek tűnő komponenseiben találta meg ihletforrását; a szokványos városrészletekkel és tájábrázolásokkal szemben az itt kiállított képeken a néző számára az urbánus közeg olyan mellőzött szegmensei jelennek meg, mint a járdaszegély, a kapualj vagy épp a lépcsőház közlekedőfolyosójának csempemintázata.”
A kiállítás május 20-ig látogatható.
Forrás: Merényi Dávid
Ioana Stanca és Vető Orsolya: Soft as Water // Pince
A két alkotó azt vizsgálja, hogy az organikus formavilág milyen módon enged animista olvasatot a néző számára. Egy helyspecifikus enviroment látható most a pincében, amelynek elemei különféle érzéki mechanizmusok által szólítják meg a befogadót. Az egymásba olvadó, összecsavarodó motívumokból felépülő hibrid műegyüttes a női testben való létezés tapasztalatainak rejtett dimenzióit is közvetíti. Az alakzatok finom hullámzása és elernyedt végtagokat idéző lebegése a víz változékony, befogadó közegének hidrofeminista képzetével mosódik össze.
A kiállítás május 17-ig látogatható.
Szabó Menyus: Filter // NaCo
Nagyon izgalmas, ahogy Szabó Menyus rákapcsolódik a klasszikus szobrászat hagyományaira, formai megoldásai, izgalmas anyaghasználata ugyanakkor nagyon kortárssá teszi a munkáit. A Filter kiállításon két nagyméretű munkát láthat a közönség, amelyek egy-egy összegyűrt, csillámló, irizáló felületű férfitestet ábrázolnak. Bronz és műgyanta öntvényei egy testi állapot kimerevített pillanatának tűnnek. A fejeket ábrázoló alkotások mintha a széllel fordulnának szembe. A már-már olvadozó, elmosódó karakterek emlékeit csupán a nyúzott, arcra emlékeztető, cseppfolyós forma őrzi. A művész által végzett destrukció egyrészt az emberi létezés bizonytalanságát, a test határainak elmosódását teszi reflexió tárgyává, másrészt a klasszikus szobrászat érvényességét is megkérdőjelezi.
A kiállítás május 31-ig látogatható.
Szabó Klára Petra: Hadd oldjam meg az őrületet, ami összezavar téged // Viltin Galéria
Szabó Klára Petra két összefonódó sorozata látható most a Viltin Galériában: az egyikben az alkotótól már megismert kirakósszerű női torzók jelennek meg, a másikban pedig a valós és fiktív tájak festői feldolgozására tesz kísérletet a művész. A kollektív tapasztalatunkban jelen levő apró, intim történetekkel operál a képein, amelyek egyszerre ismerősek és szimbolikusak. Saját példáján keresztül kérdez rá a női szerepkörökre, önvizsgálata egyfajta mankót adhat a nők általános identitáskereséséhez. Az új munkák a magány okozta intimitáshiányról és szexuális frusztrációról, az inszomnia álom és valóság között tartó erejéről, a sóvárgás és elvágyódás érzéséről mesélnek.
A kiállítás június 11-ig látogatható.
Szabó Kára Petra: The House is Burning
Kis-Prumik Zoltán: Sohasevolt idők // Godot Labor
Kis-Prumik hétköznapi tárgyakat vesz elő, amiket azután a képein líra kompozíciókba helyez. Elvont, szokatlan, kifordított helyzeteket teremt a vásznakon, amelyek olykor megdöbbentik, máskor megmosolyogtatják a látogatót. Képein a szobanövény dzsungellé alakul, a törött bögre monumntális emlékművé dagad, a metronómok elnémulnak… A „sohasevolt idők” kifejezés egy rejtett dimenziót takar, ahol a tudatosan érzékelhető dolgok a tudatalatti képzettársításokkal, a tárgyak létének továbbgondolásával találkoznak. A tárgyak és környezetük fiktív találkozásaiban festményein a lehetetlen és a sejthető közti szűk együttállásban mondja ki a tárgyakba rejtett történeteket.
A kiállítás május 22-ig látogatható.
Üveges Mónika: Melting Fire // Fest;tisztít Galéria
Üveges Mónika anyaghasználata rendkívül figyelemfelkeltő: a botokra kifeszített anyag hártyaszerűnek mutatja magát, így egyszerre asszociálunk bizonyos növényi szövetekre, az emberi bőrre vagy egyéb biológiai membránokra. Hol folyékonynak, hol gázneműnek, hol törékeny váznak hatnak ezek a művek, amelyek a hidrofeminista logika szerint eltávolít az antropocentrikus elképzeléstől, amely szerint az ember a természeten kívül vagy afölött álló lény. E művek nyitott entitásként olvashatók, amelyek porózusnak ható membránszerű rétege az átereszthetőséget jelképezi.
A kiállítás május 31-ig látogatható.
Balázs Nikolett: Szomjas kút // PP Center Artkartell projektspace
Az Artkartell projektspace-ben látható kiállítás egy kút köré gyűjti össze a festett vagy kezeletlen nyers vászonból, fémhulladékokból, csemperagasztóból, pourhabból és XPS szigetelőtáblákból felépített objekteket. A falra akasztott, ropogósan száraz hatású művek antropomorfizált formát öltenek, körbeveszik a forrást, ahol az éltető víz rejtőzködik, olajfoltok alatt, poshadt dézsában. A „szomjas kút” egy oximoron, egy olyan feszítő ellentmondásokkal terhes tartály, ahol a vágyakozást felőrli a kegyetlen realitás.
Balázs Nikolett talányos jelképiségű, különös atmoszférájú világot teremtett a Szomjas kúttal, amiben a tudatalatti érzelmek és az ösztönös anyagválasztás ugyanolyan fontos szerepet játszik, mint a falusi miliőt idéző tárgyak reciklikálása vagy az édesvíz fölötti uralomra törő hatalmi manőverek megjelenítése.
A kiállítás június 12-ig látható.
Nyitókép: a Fest;tisztít Galéria Facebook-oldala
