Kötélhúzás
A kötélhúzás családias hangulatú, főként a nyári vásárokon tartott és otthoni szórakozásként végzett sporteseménynek számított szerte az Egyesült Királyságban. Azonban 20 éven keresztül (1900?1920) olimpiai sportágként is szerepelt.
Eredetileg egy országból csupán egyetlen csapat indulhatott, azonban a házigazda Nagy-Britanniának az 1908-as játékok során engedélyezték, hogy több csapata is induljon, így történhetett meg, hogy ők nyerték meg az arany-, az ezüst és a bronzérmet is.
Az 1908-as ezüstérmes csapat
Bár szokatlan olimpiai sportágnak tűnhet, a kötélhúzás már az ókorban is népszerű volt, s i. e. 500 körül az ókori olimpiák története során nem egyszer előfordult.
A modern olimpiai játékok során a kötélhúzásnál két nyolc főből álló csapat állt szemben egymással. A győzelemhez az egyik csapatnak át kellett húznia a középvonalon a másik oldalról legalább hat lábat. Ha mindez öt perc után sem teljesült, a vonalhoz képest az éppen jobban álló csapatot kiáltották ki győztesnek.
Jeu de paume
Az 1908-as londoni játékok idején Real Tennis néven futó jeu de paume szó szerint a pálma játékát jelenti. Csupán egyetlen olimpia idején lehetett ebben a francia eredetű sportágban megküzdeni egymással, és csak két ország vállalta: Nagy-Britannia és az Egyesült Államok, amely párharcból az utóbbi került ki győztesen.
A jeu de paume a tenisz fedett pályán játszott előfutára volt, talán a mai squash-hoz lehetne hasonlítani. Évszázadokkal ezelőtt még ütő nélkül játszották, kézzel ütötték vissza a labdát, azonban az 1600-as évek végén kesztyűk, majd ütők kerültek a játékosok kezébe.
Élőgalamb-lövészet
Ez a sportág csupán egyszer fordult elő az olimpiák történetében. Az 1900-as párizsi játékokon a cél az volt, hogy lehetőleg minél több madarat lőjön le a versenyző. A madarakat a sportág résztvevőjével szemben egyesével engedték szabadon, és az lett a győztes, akinek a puskagolyója a legtöbb galambot szedte le az égről. A versenyző kiesett, ha két lehetőséget elszalasztott.
Leon de Lunden, az 1900-as párizsi játékok győztese
Az olimpia során közel 300 madarat öltek meg, amelyek maradványai a végére beborították az egész versenypályát. A győztesnek 20 ezer frank ütötte a markát, habár az első négy helyezett megegyezett, hogy megosztja a nyereményt. Egy belga versenyző, Leon de Lunden lett a győztes 21 találattal.
Kötélmászás
A kötélmászás már az első, 1896-os athéni olimpián debütált, amikor csupán két görög tudott feljutni a kötél tetejéig: Nikolaos Andriakopoulos és Thomas Xenakis. A szám általában a gimnasztikai versenyek végén kapott helyet.
Az aranyérmes Nikolaos Andriakopoulos (1896)
A kötélmászást ülő helyzetből kiindulva, csak kéz használatával lehetett teljesíteni. Athénban a bírók a versenyző mászási stílusát is pontozták. Az nyert, aki a leghamarabb ért fel a 14 méteres (1896), a XX. századi olimpiákon pedig 7 méteres kötél tetejére. A versenyszám az 1896-os, az 1904-es, az 1906-os, az 1924-es és az 1932-es olimpián szerepelt.
Roque
A roque csupán az 1904-es St. Louis-i olimpián képezte a versenyszámok sorát, s csak egyetlen ország, az Egyesült Államok nevezett rá, így három amerikai állt egymás mellett a dobogón. Az első helyet Charles Jacobus, a másodikat pedig Smith Streeter szerezte meg, a bronzérem Charles Brown nyakába került.
A játék a krikett egy amerikai változata, igen népszerű volt a XX. század első felében, az optimista szólamok akkoriban a század játékának nevezték. A versenyszámot kemény homokon vagy agyagon játszották, az 1880-as években lett divattá a tengerentúlon.
Motorcsónakverseny
A vízi motorcsónakázás szintén csak egyszer szerepelt az olimpiai játékok között, az 1900-as versenyeken csak bemutatták, míg hivatalosan az 1908-as londoni játékokon volt jelen. Bár az egész verseny ideje alatt viharos szél fújt, a rossz időjárási körülmények ellenére is befejezték a futamot.
A brit Wolseley-Siddely hajója (1908)
Három kategóriában nevezhettek az országok: az A osztályban, amely nyílt futamnak számított, a B-ben, amelyen a két méter hosszúságot el nem érő hajók és a C-ben, amelyen 6,5?8 méteres hajók indulhattak. Franciaország nyerte az A kategóriát, a másik kettőben pedig brit versenyzők diadalmaskodtak. A londoni játékok után a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy döntött, hogy a vízi motoros verseny nem illik a játékok sorába.
Lovas távolugratás
Ebben a sportágban a cél az volt, hogy a ló ? lovassal a hátán ? minél távolabb tudjon ugrani. Az 1900-as játékokon 17 versenyző közül az Extra-Dry nevű lovat megülő, belga színekben induló Constant van Langendonck nyerte a számot 6 méter 10 centis ugrásával. A források szerint a nézők és a versenybírók nem voltak megelégedve a látottakkal és a távolságokkal, továbbá nem tartották valami lenyűgöző számnak a lovas távolugratást, így hamar kivették az olimpiai sportágak közül.
Egyéni szinkronúszás
Az első hallásra kissé különös sporteseményre összesen három olimpián került sor: az 1984-es Los Angeles-i, az 1988-as szöuli és az 1992-es barcelonai játékokon. Érdekes, hogy mindhárom versenyen ugyanazon három ország versenyzői álltak a dobogón: Egyesült Államok, Kanada, Japán.
A fotó az 1992-es barcelonai olimpián készült, a kanadai Sylvia Frechette-et ábrázolja, aki ezüstöt nyert egyéni szinkronúszásban.
Akadályúszás
Ez a szokatlan úszóesemény igen összetett, azonban rendkívül szórakoztató is volt. Az akadályverseny és az úszás kombinációjaként a versenyzőknek az úszás mellett egy a víz felett lévő rúdon kellett átmászniuk, majd néhány, egymás mellett ringatózó csónak alatt átúszniuk.
A verseny a Szajnán zajlott, így a rúd, a csónakok és a minél jobb időeredmény mellett a sportág képviselőinek az áramlatokra is komolyan oda kellett figyelniük. Az 1900-as párizsi olimpia volt az egyetlen a világjátékok sorában, amelyen megrendezték a nem mindennapi eseményt, amelyet a gyorsúszásban is diadalmaskodó, ausztrál színekben versenyző Frederick Lane nyert meg.
Club swinging
A sportesemény az olimpiai ritmikus gimnasztika előfutára volt, amelyben a versenyzők kötelet, karikát, labdát, szalagot és ütőket is használtak. Összesen két olimpián lehettek szemtanúi a nézők a sportágnak: 1904-ben és 1932-ben. Mindkét alkalommal az Egyesült Államok versenyzői vehették birtokba a dobogó valamennyi fokát.
A zsonglőrködéssel ellentétben, ennél a versenyszámnál az eszközök nem hagyják el a sportoló kezét. Az olimpiai bírók külön pontozták a versenyzők technikáját és gyakorlatait is.
