A Sinn Féin (Mi Magunk) a legnagyobb az ír függetlenségért síkra szálló politikai szervezetek közül; a brit uralom ellen vívott harcának fő ellensége a protestáns többség Észak-Írországban.
Az 1905-ben Arthur Griffith által alakított Sinn Féin 1917-ben Eamon de Valera vezetésével megnyerte a választásokat, de a párt képviselői megtagadták, hogy a londoni parlamentben elfoglalják helyeiket, s helyette megalkották az Ír parlamentet (Dáil Éireann) valamint az Ír Köztársasági Hadsereget (IRA).
Az Ír Szabadállam és a Six Counties
Írország történelmének nagyobbik részében területileg egységesnek mutatkozott. Az 1169-os norman invázió után Anglia gyarmataként is megőrizte politikai egységét 1921-ig. 1921-ben a titkosrendőrség és a terror eszközével rettegésben tartott ír parlament szűk többséggel ratifikálta az angol-ír egyezményt: megkapták a függetlenséget 26 megyében (Ír Szabadállam), ám 6 északi megye (Six Counties) az Egyesült Királysághoz került.
A 30-as évek ír alkotmánya rögzítette, hogy Írország (Éire) független, 32 megyét számláló állam. 1949-ben az Ír Köztársaság elnyerte teljes függetlenségét, azonban a 6 északi protestáns megye Ulster néven Nagy-Britannia része maradt.
Katolikuspukkasztás
1968-1969-ben a franciaországi diáklázadások és az amerikai polgárjogi mozgalom hatására Írországban is sokan felléptek a katolikusok választójogi, munkahelyi, oktatási, lakáshoz jutási megkülönböztetése ellen.
1969. augusztus 12-én Derry katolikus többségű Bogside kerületében a protestáns Orániai Rend (Orange Apprentice Boys) megtartotta hagyományos felvonulását Orániai Vilmos (1650-1702) katolikusok felett aratott 1689-es győzelme emlékére. A véres összecsapásoknak (Battle of the Bogside) csak a brit katonaság bevetése vetett véget. Azonnal bevezették az internálást: a gyanúsítottakat vádemelés nélkül lecsukták.
1972. január 30-ai Véres Vasárnapján (Bloody Sunday) a brit hadsereg ejtőernyősei tüzet nyitottak Derryben egy IRA aktivisták internálása ellen tiltakozó polgárjogi felvonulásra, és a lövések 14 fegyvertelen katolikus tüntető halálát okozták. Az IRA és a királyhű Ulsteri Védelmi Szövetség (UDA) ekkortól a terrorizmus útját választotta a britek elleni kűzdelemben.
1972. július 21-ei Véres Pénteken (Bloody Friday) az IRA mint a katolikus kisebbség védelmezője 26 pokolgépet robbantott Belfastban, megölve 9, megsebesítve 130 embert.
Embertelen és megalázó internálások
A köztársasági törekvések ellen a brit kormányzat továbbra is a kriminalizáció eszközeivel lépett fel. 1974-ben az IRA egyik önkéntese, Michael Gaughan éhségsztrájkban meghalt egy brit börtönben. 1976-ban ugyanez történik egy másik internált önkéntessel, Frank Stagg-gel. Ebben az évben az Európai Polgárjogi Bíróság kimondja: az internáltak kihallgatása "embertelen és megalázó" (inhuman and degrading) eljárás.
Visszafogott demokratizálódás
1994-ben a felek fegyverszünetet kötöttek, cserébe a 6 megyében jelen lévő brit csapatok számát lecsökkentették.
1996-ban újabb robbantássorozat történt, majd újabb béketárgyalások kezdődtek. Ekkor a Sinn Féin még hiányzott a tárgyalóasztal mellől.
A 2002-es parlamenti választás óta a Sinn Fein megduplázta szavazóbázisát.
2004. nyarán 61 százalékos részvétel mellett 1 mandátumot megszerzett az Európai Parlamentben.
2005. nyarán 30 év erőszak és 1800 gyilkosság után az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) terrorszervezet hivatalosan is bejelentette, hogy leteszi a fegyvert.
