A Nyugat második nemzedékének költőjeként tartjuk számon, Radnóti elismerő kritikát írt róla, József Attila jó barátja lett. 1930-ban jelent meg első kötetet a Csuklódon a vér kibuggyan, ezt követően csaknem ötven önálló kötetet jelent meg.
A harmincas évek végén börtönbe akarták zárni, de az irodalmi kör megmentette, később mégis másfélévet töltött fogságban, mivel az eleinte verseiben méltatott kommunista rendszer ellen fordult, és részt vett az 1956-os forradalomban. Három évre ítélték, fele idő után szabadult: erre elvesztette feleségét és édesanyját, így mély érzelmi válságba került, amely új költői korszak kezdetét jelentette. A Tűzből mentett hegedű című kötetét 1963-ban adták ki, 1964-től karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket írt az Élet és Irodalomban, 1965-1967 között a Tükörben is publikált.
Miután elvesztette feleségét, sokáig nem találta a helyét, végül megismerkedett Sinka Erzsébet irodalomtörténésszel: a 25 évvel fiatalabb szerelme pedig élete végén nemcsak társává, hanem ápolójává is vált. Neki szól az Asszony a hófúvásban című, legszebbnek vélt versét: ?Lobog az éjszakában, haján a hó, száján a hó, rohan a hófúvásban.?1971-ben Robert Graves-díjat kapott, 1980-ban SZOT-díjjal tüntették ki. 1981. április 23-án halt meg Budapesten.
(Forrás: wikipédia)
