Az 1867-es kiegyezés után a magyar főváros szédületes ütemben fejlődött. A Pest, Buda és Óbuda 1873. évi egyesítése után létrejött Budapest népessége néhány évtized alatt megkétszereződött. A lakosságot sokáig még a belvárosban is nyílt árusítású piacok látták el, ám ezeken a rendezetlen, nagy területű helyeken szinte lehetetlen volt érvényesíteni a köztisztasági, higiéniai szempontokat, és a vevők sem mindig voltak biztonságban.
A fővárosi közgyűlés hosszas előkészületek után 1891-ben írt ki tervpályázatot vásárcsarnokok építésére a Belváros egymástól viszonylag távol eső pontjain, a Fővám térnél, a Rákóczi téren, a Klauzál téren, a Hunyadi téren és a Hold utcában.
A legjelentősebb beruházás a Központi Vásárcsarnok volt, amelynek helyét a Fővámház épülete mögötti Sóház-telken jelölték ki. A nemzetközi pályázatra kilenc munka érkezett, a zsűri Pecz Samu műegyetemi tanár terveit fogadta el. Az építkezésbe 1894. június 25-én fogtak bele.
A kovácsoltvas szerkezettel fedett épület alapterülete 8363 négyzetméter, a 60 méter főhomlokzatú csarnok bazilikás belső terű főhajója 28 méter magas, 150 méter hosszú. A falakat különböző árnyalatú vörös és sárga téglaburkolattal fedték, a tetőt mázas kerámiacserepekkel, a homlokzatot Zsolnay-pirogránittal borították. Az árusítóhelyek berendezéseit és a vasszerkezeteket a Waagner- és a Schlick-gyár készítette, a porcelán- és majolikaburkolatok a pécsi Zsolnay-gyárból kerültek ki. A költségek 1,9 millió forintra rúgtak, csaknem annyiba, mint a másik négy csarnoké összesen.
A csarnok belső terét két oldalra osztották. Az egyiken a kiskereskedők, a másikon a nagykereskedők kaptak helyet. Eredetileg 120 méter hosszú alagút vezetett a dunai rakparthoz, ahol kikötőhíd is épült, a vonatok a nyugati oldalon futhattak be. Pecz ügyes tervezésének köszönhetően a pillérek kiegyenlítik az utcák lejtését, ezért nincs közöttük két egyforma magasságú. A karcsú áthidaló pillérek, a tetőn és oldalt elhelyezett tágas ablakfelületek hatalmas tér hatását keltik.
A három szint közül ma az alagsorban és a földszinten többnyire élelmiszereket árulnak, az emeleten, a körkörös árkádsoron vendéglátóhelyek, ajándéküzletek találhatók. Az alagsori hűtőrekeszekben és a dróthálóval körülzárt raktárakban tárolták az élelmiszereket. Itt helyezték el a gépészeti berendezéseket is: a három gőzkazánt, a világítást biztosító gépeket, innen indultak a teherliftek, a szellőzést a külső járdába nyúló aknákon keresztül biztosították.
Az eredetileg a millenniumi ünnepségekre tervezett átadás csúszott, mert 1896 nyarán a tetőszerkezet leégett. A helyreállítás után viszont az épület biztonságosabb lett. Az öt vásárcsarnokot – a Központi mellett a II. sz. Rákóczi térit, a III. sz. István (1907-től Klauzál) térit, a IV. sz. Hunyadi térit és az V. sz. Hold utcait egyszerre, 1897. február 15-én este ünnepélyesen nyitották meg, és másnaptól várták a vásárlókat. Az avató ünnepségen a megnyitóbeszédet báró Bánffy Dezső miniszterelnök mondta.
Az első igazgató, Ziegler Nándor akkoriban szokatlanul szigorúnak számító szabályokat vezetett be.
Tilos volt többek között a hangos ajánlgatás, a kiabálás, a fütyörészés, a káromkodás, az erőszakos kínálás, az újságpapírba csomagolás, és a hulladék eltakarításáért a bérlő felelt.
A termelők és a fogyasztók tájékoztatásáról a heti két alkalommal megjelenő Hivatalos Vásárcsarnok Értesítő gondoskodott.
Budapest központi élelmiszercsarnoka és nagybani piaca a második világháborúban súlyosan megsérült. A helyreállításnál a pincében tárolt kerámiákat használták fel, de az igényességnél akkor fontosabb volt a gyorsaság. Az 1960-as években zárt standok, bódék épültek, így a csarnok elveszítette régi hangulatát, a szerkezeti helyreállítás sem sikerült tökéletesre. Az 1977-ben műemlékké nyilvánított épület idővel életveszélyessé vált, és 1991-ben be kellett zárni.
Az 1994-ben befejeződött renoválás során visszaállították az eredeti burkolóelemeket, amelyeket ezúttal is a Zsolnay manufaktúra készített. A teljes alapterület 24 ezer négyzetméterre bővült. A Sóház utca felé térszint alatti új alagutat építettek a Duna alsó rakpartjára, amelyen a hulladékokat szállítják el. Felújították a gépészeti rendszereket és a két homlokzati órát is, amely Kodály dallamát játssza:
„Én elmentem a vásárba...”
A vásárcsarnok rekonstrukciója 1999-ben elnyerte az ingatlanszakma Oscar-díjának tartott FIABCI Kiválóság Díjat (Prix d’Excellence). 2013-ban a CNN Travel csatorna Európa legszebb piacának választotta. 2014-ben a The Guardian című brit lap Európa tíz leghíresebb piaca közé sorolta.
A megújult Központi Vásárcsarnok ma nemcsak fontos kereskedelmi központ, hanem Budapest egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja is, amelyet az útikönyvek Budapest top 10 látnivalója közé sorolnak. A 125 évvel ezelőtti megnyitó óta számos híresség kereste fel, járt itt – többek között – I. Ferenc József, II. Vilmos német császár, Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja és Margaret Thatcher brit miniszterelnök is.
Nyitókép: Shutterstock/V_E
