125 éve halt meg Barabás Miklós, az évforduló alkalmából ezért az MNG 125 művet mutat be legújabb időszaki tárlatán: néhány ismert festmény mellett elsősorban olyan rajzokat és akvarelleket, amelyekkel korábban még nem találkozhatott a közönség. A válogatás átfogja a teljes grafikai életművet, így a korai munkák mellett láthatók Barabás itáliai képei (köztük a Velence alkonyatkor című remekmű), az 1840-es években a pályafutása csúcsára érő művész akvarelljei, a korabeli fürdőéletet bemutató grafikái, litografált arcképeinek sorozata, valamint néhány késői alkotás is.
Barabás Miklós (1810–1898) a 19. század első felében kialakuló nemzeti festészet egyik legfőbb képviselője. Munkássága szinte az egész századra kiterjedt, de elsősorban a reformkori Pesten bontakozott ki; festőként kortársairól készült több ezer portréjával vált ismertté, emellett zsánerképeivel is nagy sikereket aratott.
Grafikusként, rajzolóként pályafutása jóval sokrétűbbnek mutatja Barabást: ifjúkori utazásainak nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő jelentőségű akvarelljeit követően szinte minden műfajban készített rajzokat és vízfestményeket.
A sokszorosítás akkor újnak számító műfajában, a litográfiában is maradandót alkotott.
Az 1840–1850-es években kortársairól készített kőrajzai arcképcsarnokként elevenítik fel a reformkor politikai és kulturális közéletét.
A kiállítás tematikus és részben kronologikus egységeken keresztül kíséri végig Barabás életpályáját a gyermek- és fiatalkori rajzi próbálkozásoktól kezdve az öregkori vízfestményekig.
A pályakezdést követően különösen lényeges Barabás 1834–1835 közötti itáliai tanulmányútja, amelynek során a kor legmodernebb művészi alkotómódszerei közé tartozó akvarellfestészet jeles képviselőjétől, William Leighton Leitch skót festőtől átvette a friss látásmódot, és elsajátította a technikát, amelyet aztán egész művészi pályafutása során alkalmazni tudott. A fekete szín mellőzésével könnyed, virtuóz tájképeket készített nemcsak itáliai, hanem magyar tájakról is, amelyek szintén megjelennek a kiállításban. A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményéből összevetésképpen a skót művész és más angol akvarellezők munkái láthatók.
Barabás Miklós a reformkorban a nemzeti festészet kibontakozásának első számú képviselője volt.
A kiállítás nagy egységet szentel a festő portréművészetének. Barabás változatos technikákkal örökítette meg a közélet legfontosabb szereplőit, irodalmárokat, művészeket, politikusokat, vagy épp a közönség kedvenceinek számító színészeket, muzsikusokat. Ebben a szekcióban láthatjuk a Petőfiről készült kevés egykorú arckép közül is az egyiket.
Barabás sokoldalúságáról tanúskodik, hogy korabeli divatrajzai, sajtóillusztrációi, karikatúrái és csoportos életképei is tulajdonképpen műfajteremtőnek tekinthetők. Számos zsánerjelenetet komponált korabeli szövegekhez, előfordult az is, hogy az ő rajza ihletett szerzőket költemények megírására. Nemcsak a Magyarországon megjelenő sajtótermékek számára dolgozott, hanem külföldi lapoknak – korabeli szóhasználattal: almanachoknak – is.
A korszak nagy eseményeinek krónikása is volt, a mindennapi élet történésein kívül olyan történelmi eseményekről is tudósított, mint a Lánchíd alapkőletétele, majd az építkezés maga vált pesti látképeinek főszereplőjévé.
Külön tematikus egység foglalkozik pesti vedutáival, amelyek mellett a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményéből Rudolf von Alt által ugyanabban az időszakban készített pesti látképek láthatók, így kiváló alkalom nyílik a két művész komponálási módszereinek összehasonlítására, illetve a reformkori Pest és Buda látképeinek böngészésére.
Barabás gyakran különböző fürdőhelyeken keresett kikapcsolódást; első alkalommal 1839-ben járt ilyen kúrán, élményeiről, benyomásairól, a helyszínről rajzsorozatot készített, amelyet a kiállításban külön egységben mutatnak be. Lebilincselően érdekes tanulmányozni, hogy a mai spa-kultúrához képest milyenek voltak a gyógyulás, pihenés különböző módozatai.
A Hessky Orsolya és Dsupin Luca kurátorok által készített kiállítás érdekessége, hogy a rajzok, akvarellek közül néhány egészen nagy méretben, illetve nagyító segítségével is tanulmányozható.
A tárlaton főként a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből válogatott alkotásokat láthat a közönség, de a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár kollekciójából is szerepelnek olyan művek, amelyek korábban még nem voltak kiállítva. A Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében őrzött osztrák, német és angol művészek munkáiból izgalmas párhuzamok állíthatók Barabás művei mellé, amelyek új kontextust teremtenek a magyar művész grafikáinak. Ez a tárlat 2024. január 14-ig látogatható a Nemzeti Galériában.
Nyitókép: Barabás Miklós Szalagfű (Enyelgés) című festménye a Barabás Miklós – A rajz mestere című kiállításon a Magyar Nemzeti Galériában. Fotó: MTI / Hegedüs Róbert
