A fényképek keresése eddig igen bonyolult volt: a kutatónak több múzeumon és levéltáron is át kellett rágnia magát, és a végén csak egy töredékét találta meg annak, amit keresett. "Az oldal célja, hogy a közönség számára hozzáférhetővé és láthatóvá tegye az intézmény fényképgyűjteményét" - mondta Merry A. Foresta, a projekt igazgatója.
A program központi eleme az "Enter the Frame" interaktív felület lett, amely nemcsak a gyűjteményben való keresést teszi lehetővé, hanem a képek böngészését, valamilyen sorrend és kulcsszó szerinti megtekintését vagy címkézését is. Ezt segíti az ebben a hónapban induló "Click! Photography Changes Everything" elnevezésű online fórum is.
"Csak nagyon kevés múzeum gyűjt úgy, mint a Smithsonian, amely sokkal tágabb értelemben tekint a fényképekre, mint a többi intézmény. Nem arról beszél, milyen szépek az egyes fotók, hanem arról, hogyan változtatták meg az életünket" - mondta Marvin Heiferman, a "Click" szaktanácsadója.
Ennek jegyében 100 kollégát kértek fel arra, mondja el, hogyan befolyásolta a fényképészet őt és a tudományágát. A válaszokat a gyűjteményből vett képek illusztrálják. A megkérdezettek között nem csak a Smithsonian kurátorait és kutatóit találjuk, hanem egy földrajztudóst is, aki a fényképészet és a táj viszonyáról beszél, egy harvardi orvost, aki fényképészet és az orvos-beteg viszony kapcsolatát fedi fel, egy pénzügyi elemzőt, aki a fényképek pénzpiacra gyakorolt hatását elemzi, és egy jogászprofesszort, aki a fényképeket mint jogi bizonyítékokat dicséri. Hugh Heffner pedig a fényképészet és a szexualitás kapcsolatát emeli ki.
A Smithsonian 1846-os alapításakor elsősorban tudományos intézet volt. Sok fényképészt foglalkoztatott, megörökítendő az expedíciókat, kísérleteket és az egyes tájak bennszülött lakóit, valamint fakszimilét készítettek az olyan tárgyakról, amelyeket nagyságuk miatt nem lehetett tárolni. "A XVII. századi gyűjtőkkel ellentétben, akik érdekességük vagy ritkaságuk miatt gyűjtötték a tárgyakat, a Smithsonian azt a célt tűzte ki maga elé, hogy katalogizálja és rendszerezze a világot" - írja Foresta a gyűjteményről szóló At First Sight című könyvében. A fényképek "erőteljes és csodálatos bizonyítékokat nyújtanak a modern élet kincseiről és teljesítményeiről."
Az 1870-es években Timothy O'Sullivan és John K. Hillers tagja volt annak a Kongresszus által felállított geológiai és földrajzi kutatócsoportnak, amely az amerikai Nyugat felmérésére kapott megbízást. Fotóik nem csupán tudományos célokat szolgáltak, hanem a közvélemény megnyerésére is felhasználták őket. A fényképek egy része igazi művészi alkotás volt, mint például O'Sullivan Panamában készített Egy háromárbócos vitorláshajó látképe (1870), és Hiller Kilátás egy folyóról (Grand Canyon - 1872) című képe. Mindkettő a Természettudományi Múzeum archívumában található.
A Smithsonian azonban sok ismeretlen kincset is rejt. Mint kiderült, a Hirshhorn Múzeum és Szoborkert őrzi Thomas Eakins legnagyobb fényképgyűjteményét. Julia Margaret Cameron, Hill és Adamson, Henry Peach Robinson, Edward Steichen és Alfred Stieglitz képei szintén a gyűjteményhez tartoznak. A weboldal oktatási programjai a legkisebbektől a középiskolásokig minden diáknak kínál valami érdekeset. A Minden képnek története van: történelem elsődleges forrásból című program a fotókat történetükkel együtt mutatja be, hogy kiemelje azok történelmi, antropológiai jelentőségét.
