Móhandász Karamcsand Gandhi a gudzsaráti fejedelemségek egyikében, Porbandarban született 1869. október 2-án. Családja jómódú, a harmadik, vaisja kasztbeli. Kasztjának korabeli szokásai szerint, miután Indiában elvégezte középiskoláit, tizenöt esztendős korában megházasították, majd Angliába küldték jogot tanulni.
Nyilvános szereplését 1893-ban kezdte meg Brit Dél-Afrikában, ügyvédi állást vállalt. Indiaiak tízezrei dolgoztak az ültetvényeken és bányákban, Gandhi itt kísérletezte ki azokat a módszereket, amelyeket később, az indiai százmilliók vezetőjeként közel három évtizeden át alkalmazott. Először az ún."kizárási törvény"ellen harcolt, de végül azt a célt tűzte ki, hogy a hinduk teljes egyenjogúsítását és jogaik elismertetését keresztülvigye.
Gandhi küzdelmét az erőszak nélküli ellenállásra alapozta, de ez nem passzivitás volt. Ellenkezőleg: ez nagy fokú aktivitást jelentett, de kikapcsolta az összes agresszív elemet. Támadások, bántalmazások és súlyos inzultusok egyre-másra érték Gandhit és híveit, de elhatározásukat nem ingathatták meg.
A cél nem szentesítheti az eszközöket - ez volt hitvallásának egyik alapelve, és ezt a gyakorlatban is keresztülvitte: mikor 1899-ben kitört az angol-búr háború, véget vetett az együtt-nemműködésnek és hindu vöröskeresztes különítményeket alakított. A háború végeztével azonban ismét megszüntették az angolokkal az együttműködést. Ugyanígy történt, amikor 1904-ben Johannesburgban pestisjárvány tört ki, és amikor kirobbant a zulu-lázadás. Gandhi többször részesült a kormány legmagasabb elismerésében - és többször került börtönbe is, mikor ismételten kimondta az együttműködés megszüntetését. Végül Gandhi diadalmaskodott: húsz év elteltével birodalmi bizottság vette kezébe a dél-afrikai ügyet, és 1913-ban törvénnyel garantálták a dél-afrikai hinduk egyenlőségét.
Gandhi ekkor visszatért családjával Indiába, ahol a szabadságmozgalom hívei vezérként fogadták.
