Sosem járt Afrikában Edgar Rice Burroughs, a Tarzan írója

Jómódú chicagói családban látta meg a napvilágot, apja kereskedő és polgárháborús veterán, anyja tanárnő volt. Burroughs előkelő magániskolák után a michigani katonai akadémiát végezte el 1895-ben, majd az arizonai lovasságnál teljesített szolgálatot. 1897-ben hátat fordított a seregnek, és másfél évtizeden keresztül különböző munkákat végzett: volt a vasúti rendőrség tagja, egy vállalati gyorsíró osztály vezetője, egy reklámügynökség munkatársa és egy darabig írószereket is árult.

1900-ban megnősült és Chicagóban kezdett újabb vállalkozásokba, de ezek mindegyike kudarccal végződött. A nyomorból az írás mentette ki: mindig is nagy kedvelője volt a képregényeknek és a ponyvairodalomnak, olvasmányai között szinte csak efféle magazinok szerepeltek és arra a megállapításra jutott, hogy ilyen pocsék minőségű szövegek előállítására ő is könnyedén képes lenne. 1912-ben megszületett első műve, A Mars holdjai alatt, amelyből később egész sorozatot kerekített – és az eredmény őt igazolta, művei kelendőnek bizonyultak.

1914-ben könyv formában is kiadták, és rögtön bestseller lett. Az író maga soha nem járt Afrikában, történeteiben úgy írta le a kontinenst, ahogyan azt az átlagos fehér ember elképzelte. Tarzan a jó vadember, aki az állat-emberek és az ember-állatok világában lassan bebizonyítja az ember felsőbbrendűségét, és egyben a fehér emberét is, hiszen kiderül róla, hogy egy, a dzsungelben elpusztult angol arisztokrata gyermeke.

Az első könyvet később még 24 másik követte, ezeket több mint 50 nyelvre fordították le, és még felsorolni is nehéz, hány képregény-, film-, televízió- és rádióváltozat készült belőlük. A félig vad-, félig nemesember, tisztaszívű, intelligens és erős Tarzan figurája rabul ejtette az olvasókat, a kaland, az izgalom, a romantika, a szerelmi szál is mindvégig fenntartotta érdeklődésüket.

A némafilmek hőskorában nyolc filmfeldolgozás született, Lincoln még kettőben játszotta a főhőst. Őt P. Dempsey Tabler, majd James Pierce váltotta, utóbbit annyira magával ragadta a történet, hogy feleségül is vette Burroghs lányát, Joant.

Az első hangos Tarzan-film az 1929-es Tarzan és a tigris volt, amelyet némafilmként forgattak, s csak a bemutatás előtt „szinkronizáltak”. A filmszéria 1932-től vált igazán sikeressé, amikor a szerepet az impozáns testfelépítésű egykori olimpiai bajnok úszó Johnny Weissmüller vette át, aki a Jane-t játszó Maureen O’Sullivannel az oldalán lenyűgöző látványt nyújtott a filmvásznon. A páros Csitával kiegészülve olyan sikeres lett, hogy O’Sullivan ódzkodása ellenére egészen 1948-ig megtartották szerepeiket.

Weissmüller leköszönése után újabb és újabb színészek bújtak Tarzan bőrébe, legutóbb például a sármos svéd Alexander Skarsgard a David Yates rendezésében 2016-ban bemutatott Tarzan legendája című moziban, amelyben többek között Margot Robbie, Christoph Waltz és Samuel L. Jackson voltak a partnerei.

A siker Burroughs pénztárcájára is jótékonyan hatott, 1923-ban saját kiadóvállalatot alapított, és Hollywood környékén birtokot vásárolt, hogy a Tarzan-filmek forgatásának közelében lehessen, a helyet később Tarzanának nevezte el (ma a köré épült városnegyedet így nevezik Los Angelesben).

1933-ban California Beach polgármesterévé választották, 1934-ben elvált, és egy évvel később feleségül vette Florence Gilbert színésznőt (1942-ben tőle is elvált). A II. világháború idején, 66 évesen a Los Angeles Times legidősebb haditudósítója volt, de írt cikkeket a Honolulu Advertiser című lapnak is.

A háború után visszatért Kaliforniába, korábbi birtoka közelében, Encinóban (Los Angeles városrésze) telepedett le, ott is halt meg 1950. március 19-én. Állítólag épp egy képregényt olvasgatott az ágyában, amikor a szívroham végzett vele. Tarzanában temették el.

Az ő nevét viseli a Marson található Burroughs-kráter, és 2003-ban posztumusz bekerült a Science Fiction és Fantasy Hírességek Csarnokába. 2021. január 1-jével Európában Tarzan-regényei kikerültek a szerzői jogi védettség alól, vagyis szabadon felhasználhatók.