Tours-ban született 1799. május 20-án. A család eredeti nevét - Balssa - az író apja franciásította Balzacra, s a nemesi származást jelző "de" szócskát is ő ragasztotta hozzá. Balzac nyolcéves korától bennlakó diák volt az oratoriánusok vendome-i kollégiumában. 1814-ben családja Párizsba költözött, de ő továbbra is internátusban élt. Középiskolai tanulmányainak végeztével jogot hallgatott, egy ügyvédi irodában gyakornokoskodott, s bejárt a Sorbonne irodalomtörténeti előadásaira.
1819-ben félbehagyta a jogászi pályát és bejelentette szüleinek, hogy író akar lenni. Apja beleegyezett, hogy két évig az új hivatásra készüljön. Beköltözött egy párizsi padlásszobába, s emberfeletti erőfeszítéssel tanult, jegyzeteket készített, egyéniségét formálta. Éjszaka dolgozott, nappalait a szomszédos könyvtárban töltötte, időnként rossz munkásruhába öltözve a külvárosokat járta, élményanyagot gyűjtve. Két év után különböző álneveken (Lord R'Hoone, Horace de Saint-Aubin) közepes értékű regényeket kezdett írni, gyorsan és nagy mennyiségben. Huszonhat évesen megunván a pénzt és sikert nem hozó irodalmat, merész üzleti vállalkozásba kezdett: nyomdát vásárolt, könyveket adott ki, de csődbe jutott, családját is magával rántotta. Ez a csapás egész életén át nyomon kísérte: folyton bujkálnia kellett a hitelezők elől, álnéven élt, s ami irodalmi szempontból fontosabb: felismerte, hogy a berendezkedő kapitalista társadalom fő mozgatója a pénz.
1829-ben megírta a Huhogók című történeti regényét, melynek kedvező fogadtatása megerősítette új hitében, hogy eredményt, elismerést és dicsőséget csak nagy művektől várhat. Szobájában szeme elé egy kis Napóleon-szobrot helyezett, s talapzatára jól látható betűkkel írta: "Amit ő karddal kezdett, én tollal fejezem be." Ekkoriban alakult ki elgondolása, amit tizenkét év múlva Emberi színjáték összefoglaló cím alatt valósított meg. Korai regényeiben az egyén, a társadalom és a világegyetem viszonyát szerette volna érzékletessé tenni, így írta meg a Szamárbőrt (1831) és a Filozófiai elbeszéléseket (1831). A társasági életben is érvényesülni akart: költekezően élt, dandy-módon öltözködött, a legmagasabb körökhöz tartozó nőkkel (D'Abrantes hercegnővel, De Castries márkinővel) kezdett szerelmi viszonyt. 1832 végén lelkes levelet kapott Eveline Hanska lengyel grófnőtől, Henryk Rzewuski regényíró húgától, akivel később Svájcban találkozott, majd hosszú, szenvedélyes szerelmi levelezést folytatott.
Balzac szüntelenül alkotott, évente öt-hat regényt írt. Ez a tempó és az alaposság, amivel műveit gondozta, sajátos életformát kívánt. Este nyolckor lefeküdt, de éjfélkor felkelt, barátkámzsájában íróasztala mellé ült és dolgozott egyfolytában tizenkét órát, néha többet is. Munka közben töméntelen feketekávét fogyasztott, rengeteget dohányzott, élni nem ért rá máskor, mint a néhány délutáni órában, amely szabadon maradt. Lelkében elmosódtak a valóság és a regényeiben megteremtett világ határai: számos legenda szól arról, hogyan tévesztette össze regényalakjait élő emberekkel, úgy beszélt róluk, mintha csakugyan élnének és mindenki ismerné őket.
A Goriot apó (1834) megjelenése újabb fordulatot hozott, ettől kezdve tűntek fel regényeiben a későbbi Emberi színjáték középponti alakjai, s vált véglegessé a nagy szándék: bemutatni az egész francia társadalmat, minden rétegét, minden foglalkozási ágát, minden vidékét, jellegzetes képviselőiben. Balzac mintegy másfélszáz regényt látott maga előtt, s ezeket három különböző nagyságú csoportra és több alcsoportra tagolta. Továbbra is öt-hat regényt írt évente, köztük olyan remekműveket, mint az Eugénie Grandet (1833), a César Birotteau (1837), az Elveszett illúziók (1837-43), a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága (1839-47). Sokáig keresett átfogó címet az óriási műnek: egy ideig a "Társadalmi tanulmányokra" gondolt, majd 1841-ben, mikor már több mint kilencven regény kész volt, választotta az Emberi színjáték címet, hangsúlyozva az ellentétet Dante trilógiájával. 1842-ben jelentek meg első ízben összegyűjtve és rendszerező elvek szerint csoportosítva az Emberi színjáték addig elkészült darabjai. Balzac úgy tervezte, hogy a további ötven regényt, amit még a Színjátékba szánt, nyolc-tíz év alatt készíti el.
Lázas és termékeny munkája közben több utazást tett Oroszországban, Németországban. Közben voltak kalandjai is, például Visconti grófnővel, sőt újabb, balul végződő üzleti ügyekbe is belekeveredett, színdarabokkal is próbálkozott - sikertelenül. 1848-ban Párizsban érte a forradalom: nemzetgyűlési képviselő szeretett volna lenni, de csúfosan megbukott. 1849-ben jelöltette magát a Francia Akadémia tagjai sorába, ám a negyven "halhatatlan" közül mindössze Victor Hugo és Lamartine szavazott rá. 1850-ben, súlyos betegen, az ukrajnai Bergyicsevben feleségül vette Hanska grófnét, akinek kezét már 1841-ben, annak megözvegyülésekor megkérte.
Párizsba csak meghalni tért haza: 1850. augusztus 18-án, ötvenegy éves korában halt meg hashártyagyulladásban. Sírjánál a Pere Lachaise temetőben Victor Hugo mondott gyászbeszédet.
(Múlt-kor/Panoráma - Sarudi Ágnes)
